Friedrich Jeckeln

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Jeckeln
FriedrichJeckeln.jpg
Született 1895. február 2.
Hornberg
Elhunyt 1946. február 3. (51 évesen)
Riga
Foglalkozása katona
politikus

Friedrich August Jeckeln (Hornberg, 1895. február 2. – Riga, 1946. február 3.) SS-Obergruppenführer, a rigai gettóbeli, a kamenyec-podolszkiji és a Babij Jar-i tömegmészárlások irányítója, háborús bűnös.[1][2][3]

Az első világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Friedrich Jeckeln 1913-ban kezdte meg katonai szolgálatát. Kezdetben a tüzérségnél szolgált, és 1915-ben hadnagyi rangot kapott. 1916-ban súlyosan megsebesült. Felépülése után áthelyezték a légierőhöz.[3]

A két háború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború vége után a Grenzschutz Ost szabadcsapat tagja volt. 1919-től 1925-ig Danzigban dolgozott, majd munkanélküli volt.[3] 1929. október 1-jén lépett be a náci pártba (tagsági száma 163 348). 1930. március 15-én csatlakozott az SS-hez, mindjárt SS-Sturmbannführeri (őrnagyi) rangban (tagsági száma 4367). Előmenetele ezután gyors volt: 1931 júniusában SS-Standartenführer, szeptemberben SS-Oberführer lett. 1933. februárjában lett tábornok, először SS-Gruppenführerként majd 1936 szeptemberétől SS-Obergruppenführerként.[3][1]

Jeckelnt felelősség terheli több robbantásos merényletért Braunschweig térségében, és 1933. július 4-én az ő parancsára követték el a riesebergi gyilkosságokat(wd) amelyek során tíz kommunistát öltek meg a Braunschweig melletti Riesebergben. Mivel ebben az időben Jeckeln felügyelte a braunschweigi rendőrséget, ezek a bűncselekmények a nemzetiszocialista időkben felderítetlenek maradtak, illetve azokért a nácik politikai ellenfeleit tették felelőssé.[3]

1932-től 1945-ig a Reichstag(wd) képviselője is volt.[3]

A második világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jeckeln 1940 májusától Franciaországban szolgált a Waffen-SS kötelékében. Amikor Németország 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, áthelyezték a keleti frontra, ahol 1941 júniusától novemberéig Ukrajnában, majd 1941 novemberétől a háború végéig a Baltikumot és Fehéroroszország északi részét felölelő „Ostland” nevű közigazgatási egységben irányította az SS és a rendőrség munkáját.[4]

Ukrajnai tömeggyilkosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1941. augusztus 27-28-án az ukrajnai Kamenyec-Podolszkij (ukrán nevén Kamjanec-Pogyilszkij) mellett a Jeckeln parancsnoksága alatt álló 320. rendőrzászlóalj tagjai Jeckeln utasítására mintegy 23 600 zsidót mészároltak le. Az áldozatok nagyobbrészt Magyarországról kitoloncolt „hontalan” zsidók, kisebb részt a helyi zsidó lakosság tagjai voltak.

Egy hónappal később, 1941. szeptember 27-én Jeckeln részt vett azon a kijevi értekezleten, ahol döntés született a helyi zsidóság teljes megsemmisítéséről. Röviddel ezután, szeptember 29-30-án a Kijev határában lévő Babij Jar szurdokban 33 771 zsidót gyilkoltak meg.

Lettországi tömeggyilkosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jeckeln (jobbról az ötödik) a rigai pályaudvaron 1944. február 15-én

1941 novemberében Jeckelnt Rigába helyezték. Itt a német megszálló hatóságok addigra felállították a gettót, ahol mintegy 24 000 lett zsidót zsúfoltak össze. Himmler azt a parancsot adta Jeckelnnek, hogy likvidálja ezeket az embereket. Jeckeln a tömegmészárlás helyszínéül a gettótól mintegy 10 kilométerre fekvő Rumbula vasútállomás közelében található fenyveserdőt nézte ki. Itt a laza talaj megkönnyítette a tömegsírok kiásását, és a tengerszint feletti magasság elég nagy volt ahhoz, hogy a talajvíz ne okozzon problémát. A tömeggyilkosság két napon, november 30-án és december 8-án zajlott le. Mindkét ízben a Jeckeln által Ukrajnában kidolgozott módszert alkalmazták: a gettó lakosságát ezerfős menetoszlopokban, gyalog hajtották a már kiásott három tömegsírhoz. Az áldozatokat arra kényszerítették, hogy vetkőzzenek le, majd feküdjenek a tömegsírba, ahol tarkólövéssel végeztek velük. Ezzel a – Jeckeln kifejezésével szardíniacsomagolásnak (Sardinenpackung) nevezett – módszerrel a holttestek szorosan kitöltötték a sírgödröt, ami megkönnyítette a nagy számú hulla elföldelését. A kivégzéshez szovjet géppisztolyokat használtak, mert ezeknek nagyobb volt a tárkapacitása és egyes lövéseket is le lehetett adni velük. A rumbulai mészárlás két napján mintegy 25 000 embert gyilkoltak meg Jeckeln jelenlétében az emberei: a gettó 24 000 lakosát és ezer Berlinből deportált zsidót. A tömegmészárlásnak három túlélője ismert.[5]

Decemberben Jeckeln Kelet-Poroszországban találkozott Himmlerrel, aki elmondta, hogy a Birodalomból és Nyugat-Európából nagy számú, zsidókat szállító vasúti konvojt irányítanak Lettországba, és Jeckeln véleményét kérte arról, hogy hogyan gyilkolják meg az odaszállított embereket. Felmerült az, hogy a foglyokat még a vonatokon öljék meg, vagy közvetlenül Lettországba érkezésük után lőjék agyon őket. Himmler azt is felvetette, hogy a likvidálandó zsidókat egyszerűen kergessék a mocsárba. Végül Jeckeln ajánlására az a döntés született, hogy az újonnan létesített salaspilsi megsemmisítő táborban fogják megölni ezeket az embereket. Jeckelnnek a hadbíróság előtt tett vallomása szerint 1941 decembere és 1942 júniusa között havi 8-12, egyenként ezerfős konvoj érkezett Salaspilsbe. Becslése szerint ez 55-87 ezer közötti számú németországi, franciaországi, belgiumi, csehszlovákiai és hollandiai zsidót jelentett. Valamennyiük Salaspilsben lelte a halálát.[2]

Partizánellenes hadműveletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Partizánok Fehéroroszországban 1943-ban

Az „Ostland” régió rendőrségi vezetőjeként Jeckelnnek feladata volt a partizánok elleni küzdelem, illetve a partizánoknak nyújtott polgári támogatás letörése. Ebben az SS alakulatain kívül segítségére voltak a megszálló német hatóságok által lett és ukrán önkéntesekből szervezett rendőri-katonai egységek is.[6]

1942. augusztus 21-én kezdődött az egyhónapos „Mocsárláz” fedőnevű partizánellenes akció,[7] amelynek parancsnoka Jeckeln volt. A hadművelet során néhányszáz partizán mellett mintegy 1200 „partizángyanús” civilt is megöltek, és mintegy 8300 zsidót is felkoncoltak. A zsidó áldozatok nagy része a baranavicsi gettó likvidálása során lelte halálát.

A partizánellenes harc része volt az 1943 február áprilisi „Téli varázslat” fedőnevű hadművelet is,[8] melynek során a Jeckeln parancsnoksága alatt álló német, lett és ukrán egységek észak-fehéroroszországi és nyugat-oroszországi falvakban végeztek partizánellenes tisztogatásokat. Az érintett településeken a felnőtt férfilakosságot és a hosszú menetelésre képtelen személyeket helyben agyonlőtték, a többieket pedig gyalogmenetben elosztótáborokba hajtották, ahonnan az áldozatokat németországi kényszermunkára vagy a salaspilsi megsemmisítőtáborba irányították. Az érintett falvakat felgyújtották és porig égették. Arra is volt példa, hogy a lakosokat elevenen megégették. A hadműveletet a háború után az emberiesség elleni bűntettnek nyilvánították.[6][9]

Sikerek a Vörös Hadsereg ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután 1944. július 1-jén a Waffen-SS-ben is tábornoki (General der Waffen-SS) rangot kapott, augusztusban Jeckelnnek szerepe volt a németek utolsó baltikumi katonai sikerében. Az általa vezetett német és lett egységekből álló csapatok a Peipus-tótól délre, a mai Oroszország, Észtország és Lettország találkozásánál megállították a Vörös Hadsereg offenzíváját. Jeckelnt ezért augusztus 27-én a Vaskereszt Lovagkereszt fokozatával tüntették ki.[3][10]

A háború végső fázisában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Friedrich Jeckeln szovjet őrizetben.

A náci összeomlást megelőző hónapokban, miután a szovjetek visszafoglalták az „Ostland” régiót, Jeckelnt Alsó-Sziléziába helyezték és az V. SS Hegyihadtest[11] vezetésével bízták meg 1945 február elején. Egységével 1945 február-márciusában Odera-Frankfurt térségében harcolt a Berlin felé nyomuló Vörös Hadsereg ellen, de eközben fokozatosan visszaszorult. Márciusban még megkapta a Vaskereszt Tölgyfalombokkal Ékesített Lovagkereszt fokozatát. A hadtestet a szovjetek végül áprilisban a brandenburgi Halbe község közelében körülzárták és Jeckeln itt került hadifogságba 1945. április 28-án, Berlintől mintegy harminc kilométerre délkeletre.

Felelősségre vonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jeckeln (baloldalt, hátrakulcsolt kézzel) a rigai tárgyalóteremben, 1946. február 3-án, a kivégzése napján[12]

A hadifogságba esett Jeckelnt a szovjetek Rigába szállították és hadbíróság elé állították. Jeckeln a tárgyaláson beismerte a felelősségét és részletes tájékoztatást adott a parancsára elkövetett atrocitásokról. A tárgyalás végén a hadbíróság bűnösnek találta és 1946. február 3-án kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet még aznap, nagy nyilvánosság előtt végrehajtották.[2][3]

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1914: Vaskereszt Másodosztálya
  • 1942. május 12.: Vaskereszt Első Osztálya
  • 1943. december 19.: Német Aranykereszt
  • 1944. augusztus 27.: Vaskereszt Lovagkeresztje
  • 1945. március 8.: Tölgyfalombokkal Ékesített Lovagkereszt (802-es sorszámmal)[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c JECKELN, Friedrich. SS Obergruppenführer und General der Polizei: H-L. Axis Biographical Research. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  2. ^ a b c The Interrogation of Friedrich Jeckeln
  3. ^ a b c d e f g h Jeckeln, Friedrich Lexikon der Wehrmacht
  4. Jeckeln beosztásainak eredeti német elnevezése: 1941. június 23. – 1941. november 1.: Höhere SS- und Polizeiführer Rußland-Süd (Kijev elfoglalásától ottani központtal); 1941. november 1. – 1945. március: Höhere SS- und Polizeiführer Ostland und Rußland-Nord (rigai központtal).
  5. Andrew Ezergailis: The Holocaust in Latvia 1941-1944. The Historical Institute of Latvia, 1996. (Hozzáférés: 2014. május 15.)
  6. ^ a b Alexander Gyukov: “Destroy as much as possible…” Latvian collaborationist formations on the territory of Belarus, 1942 – 1944. John Beckman Foundation/Historical Memory Foundation, 2010
  7. Német nevén Unternehmen Sumpffieber
  8. Eredeti német nevén Operation Winterzauber
  9. Об участии латышского легиона СС в военных преступлениях в 1941−1945 гг. и попытках пересмотра в Латвии приговора Нюрнбергского трибунала (справочная информация). // Официальный сайт МИД РФ. [2012. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.)
  10. Nigel Thomas, Carlos Caballero. Germany's Eastern Front Allies. Osprey Publishing (2002) 
  11. Eredeti német nevén: V. SS-Gebirgskorps
  12. SS General Friedrich Jeckeln stands in the dock during his trial for atrocities committed in the Baltic states. United States Holocaust Museum

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]