Waffen-SS

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Waffen-SS
Logo-WaffenSS.jpg
A Waffen-SS jelvénye

Dátum 1933-1945
Ország  Harmadik Birodalom
Személyzet Kb. 1,000,000 fő
Típus Páncélos
Gépesített gyalogság
Motorizált gyalogság
Lovasság
Gyalogság
Méret 38 hadosztály és több kisebb egység
Diszlokáció SS Führungshauptant, Berlin
Parancsnokok
Ceremónia Heinrich Himmler
Híres parancsnokok Josef Dietrich
Paul Hausser
Theodor Eicke
Felix Steiner
Kurt Meyer
Joachim Peiper
Kultúra és történelem
Mottó Meine Ehre heißt Treue
Színek Fekete, fehér és vörös
Háborús részvétel Második világháború

A Waffen-SS (magyarul fegyveres védosztag) az SS (Schutzstaffel) többnemzetiségű[1] katonai szárnya volt.

Az önkéntesekből álló SS Karhatalmi Csoportból nőtt ki, amit azért hoztak létre, hogy az általános SS (Algemeine SS) tagjai – kezdetben önkéntes alapon – ott tölthessék le katonai szolgálati idejüket. Mozgósítás esetén azonban már eredetileg is a hadsereggel együtt szándékoztak bevetni.

1939-ben gépesített hadosztállyá szervezték, ekkor létszáma 56 ezer fő volt. 1940-ben kapta a Waffen SS nevet. A háború idején folyamatosan nőtt, a háború végére már 38 hadosztályt, mintegy 950  000 tagot foglalt magába. A bővüléssel arányosan csökkent a németek aránya az SS hadosztályokban. Egyes becslések szerint a Waffen-SS-ben szolgált katonák mindössze 40%-a volt német állampolgár.

Harcászati szempontból a Wehrmacht irányítása alá tartozott, ellátását azonban az SS-től kapta, és fegyelmileg is neki volt alárendelve. Elvileg önkéntesekből állt, de 1940-től sorozottak is megtalálhatók soraiban. Kiegészítése kiterjedt a Német Birodalmon kívülre is. Több hadosztálya jött létre – elsősorban kelet-európai – német kisebbségekhez tartozókból (úgynevezett népi németek), de fölállítottak lett, litván, holland és norvég SS-alakulatokat is. A kezdetben germán önkéntesekre korlátozott toborzás idővel kiterjedt minden mozgósítható európai népcsoportra. Így alakult francia, horvát, bosnyák, albán, orosz, ukrán, román, sőt tatár SS alakulat is. Magyar Waffen-SS alakulatokat is szerveztek. Ilyen volt a Hunyadi és a Hungaria SS hadosztály, illetve a Deák és a Ney csoport.

A Waffen-SS megalakulása és története 1939-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Waffen-SS katonái kitüntetéseiket veszik át. 1940. június 21., Franciaország.

1923-ban a sikertelen müncheni sörpuccs után "hazaárulás" vádjával börtönbe zárták Hitlert. Testőreinek a válságos helyzetben tanúsított helytállása mély benyomással volt rá, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy létrehoz egy személyi testőrséget, egy úgynevezett "Adolf Hitler Stosstruppot". A szervezést Hermann Göringre bízta, Ő volt az, aki az SS nevet adta. Göringnek két alapelve volt: az egyik szerint a tagok csakis 25-35 év közötti, köztiszteletben álló, büntetlen előéletű, egészséges és erős testalkatú férfiak lehettek. A másik pedig, hogy csakis személyesen Adolf Hitlernek tartoznak rendíthetetlen hűséggel. Az SS-t Ernst Röhm, az SA parancsnokának nyomására az SA alá rendelték. Továbbá maximalizálták az SS létszámát, mégpedig az SA létszámának 10%-ban.

Ettől függetlenül az SS maga volt a megtestesült elit, szemben a köztörvényes bűnözőket, alkoholistákat, homoszexuálisokat a soraiban tudó SA-val.

Himmler keze alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Waffen-SS a Balkán térségében.

1928-ban Himmler vette át az SS feletti irányítást. Azonnal intézkedett Hitlernél, miszerint az SS-t fajilag tiszta elitté szeretné szervezni. Hitler beleegyezett, ugyanis ekkoriban még nem nagyon érdeklődött a téma iránt, csak a tagok feltétlen hűsége érdekelte. Himmler gyerekkora óta odavolt a germán mitológiáért, különösen "Madarász" Henrik császárért. Csodálata odáig fajult, hogy az SS vezetőinek kinevezési szertartása, a braunschweigi dómban zajlott le éjfélkor, fáklyafényben, Madarász Henrik földi maradványait tartalmazó érckoporsó előtt. Szintén a mitológiai rajongásának köszönheti az SS a jelvényét, a kettős Sigrunát. 1929-től minden egyes SS tagnak három generációra visszamenőleg igazolnia kellett "tiszta" vérvonalát. Aki ezt nem tudta megtenni, azt eltávolították az SS soraiból. Himmler házasságszabályozást is bevezetett, így az árja származásukat bizonyítani nem tudó nőket nem vehettek el SS tagok. Himmler gyűlölte az egyházat, ezért eltörölte a vallásgyakorlást is. A felvételi mércét tovább emelték, köszönhetően "Sepp" Dietrichnek, aki már akkor a "Leibstandarte Adolf Hitler" parancsnoka volt.

A követelmények az alábbiak voltak: tökéletes testi edzettség és egészség, legalább 180 cm testmagasság, büntetlen előélet és árja származás bizonyítása. A jelentkezők olyan jelentéktelen dolgon is elhasalhattak, mint 1 tömött fog.

Felszerelés, hadeszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Waffen-SS katonái számára személyi fegyvereik különleges jelentőséggel bírtak. A kardokkal, tőrökkel és pisztolyokkal a szervezet elit jellegét igyekeztek hangsúlyozni. Az SS katonái azonban az akkori modern géppisztolyok és rohampuskák használatának köszönhetően váltak a nemzetiszocialista ideológia "felsőbbrendű" harcosaivá.

Kardok és tőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kardok és tőrök jelentős szerepet töltöttek be, mint a katonás megjelenés kellékei. A Waffen-SS katonáinak külön erre a célra készített kardokat és tőröket adományoztak. Három év szolgálat után a szervezet minden tagja SS-tőrt kapott (a rendszeresítés évétől függően 1933-as vagy 1936-os mintájút). A korábbi jobb minőségben készült, a pengébe vésve feltüntették a tulajdonos SS-azonosítási számát, míg a másik oldalon gót betűkkel az SS jelmondatát: „Meine Ehre heißt Treue” („Hűség a becsületem”). A későbbi, 1936-os modellen már nem szerepelt a tulajdonos száma, és kevésbé volt díszes a sorozatgyártás megkönnyítése érdekében (ugyanis 1939 végétől az SS-Verfügungstruppe és a Totenkopfverbände létszámának nagyarányú bővítésére került sor). 1940 első hónapjainak a fenti két szervezet összevonásával jött létre a Waffen-SS. Mindkét tőr markolata sötétített fából készült, keresztvasa és markolatgombja fémből. A német vadászkésekre emlékeztetnek megjelenésükben. Egy babérkoszorúval övezett horogkeresztet karmai közt tartó kis méretű ezüstsas került a markolat külső oldalára, míg az SS-rúnákat tartalmazó kör ugyanazon az oldalon a markolatgomb mellé került. Korlátozott számban készítettek még ezüstözött SS-dísztőröket is, melyeket kimagasló szolgálatért adományoztak. Bonyolult mintázatú makk, valamint tölgyfalomb díszítéssel készültek, és kis számban kerültek kibocsátásra. Még ennél is ritkább volt az, melyre Himmler aláírását vésték.[2]


A Waffen-SS tagjai ünnepi alkalmakkor kardot is viselhettek. Adolf Hitler hivatalosan betiltotta a párbajozást, mivel ezt az általa megvetett porosz katonai elit jellemzőjének tartotta. A vívás és a vívómesterek ugyanakkor nagy becsben álltak a Waffen-SS-nél. Heydrich SS-Gruppenführer, a Sicherheitsdienst főnöke a német olimpiai vívócsapat tagja volt. Az SS egységeinél többféle kardot rendszeresítettek. Ezek között három alapvető típust lehet megkülönböztetni: az altisztek, tisztjelöltek, és tisztek egyenes kardja, mely 1936-ban került bevezetésre a korábbi hajlított pengéjű szablya helyett. Mindhárom fajta kard D formájú markolatkosárral és fekete markolattal készült. Az altisztek számára rendszeresített kardon az SS-rúnák a markolatgombba voltak vésve, míg tiszti kardok esetében a nagy méretű körbe foglalt rúnákat a markolat külső részén helyezték el. A tisztek és tisztjelöltek kardján díszesek voltak a markolatgombok is. Néhány kard pengéjét véséssel díszítették, mint például azét az SS-katonáét, aki a kézigránátdobás rekordját tartotta. Az SS kis számban még egy jellegzetes kardot használt, az úgynevezett Prinz Eugen-kardot. Ezeket kizárólag a Prinz Eugen 7. SS-önkéntes hegyihadosztály tisztjei és altisztjei viselhették különleges alkalmakkor. [3]

Maroklőfegyverek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Waffen-SS katonái majdnem kizárólag automata és öntöltő pisztolyokat használtak, a revolverek nem voltak kedveltek a 20-as évek elejétől a német hadseregnél. A német pisztolyok kifinomult, jó minőségű, tartós és megbízható fegyvernek bizonyultak. Az ipar teljesítőképességének korlátai következtében azonban a Waffen-SS is arra kényszerült, hogy nagy számban állítson rendszerbe zsákmányolt oldalfegyvereket is. Bár a pisztolyok népszerűek voltak a tagok között, azok harcértéke meglehetősen csekély alacsony lőtávolságuk és pontatlanságuk miatt. Hatékony alkalmazásukra közelharcban kerülhetett sor. Ennek ellenére a maroklőfegyverek szerepe jelentős, hiszen státusszimbólumként hozzájárultak az elit alakulat jellegének kihangsúlyozásához. A keleti fronton a pisztolyok szerepe felértékelődött. Az SS számos katonája (ideológiai okok miatt) inkább követett el öngyilkosságot, minthogy szovjet hadifogságba kerüljön.[4]

Az SS-ben leggyakrabban a hadsereg által használt Pistole 08-ast és a Walther P38-ast, mindkét lőfegyver 9 mm-es. Előbbi, amit Németországon kívül csak Luger néven ismernek, az SS tipikus fegyvereként szerepel a köztudatban. [5]

Szervezeti felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sorszám Alakulatnév Parancsnok (-tól–ig) Megalakulás–megszűnés Megjegyzések
1. SS-Panzerdivision Leibstandarte-SS Adolf Hitler (LSSAH) Josef „Sepp” Dietrich,
Theodor Wisch,
Wilhelm Mohnke,
Otto Kumm,
Andreas Bergkessel
2. SS-Panzerdivision Das Reich Paul Hausser,
Wilhelm Bittrich,
Matthias Kleinheisterkamp,
Georg Keppler,
Herbert-Ernst Vahl,
Kurt Brasack,
Walter Krüger,
Heinz Lammerding,
Christian Tyschen,
Otto Baum,
Heinz Lammerding,
Karl Kreutz,
Werner Ostendorff,
Rudolf Lehmann,
Karl Kreutz
3. SS-Panzerdivision Totenkopf Theodor Eicke,
Matthias Kleinheisterkamp,
Georg Keppler,
Theodor Eicke,
Hermann Priess,
Heinz Lammerding,
Max Simon,
Hermann Priess,
Hellmuth Becker
4. SS-Polizei-Panzergrenadierdivision Konrad Hitschler,
Karl Pfeffer-Wildenbruch,
Arthur Mülverstedt,
Walter Krüger,
Alfred Wünnenberg,
Alfred Borchert,
Alfred Wünnenberg,
Alfred Borchert,
Fritz Schmedes,
Alfred Wünnenberg,
Fritz Schmedes,
Otto Binge,
Fritz Freitag,
Friedrich-Wilhelm Bock,
Karl Schümers,
Herbert Ernst Vahl,
Karl Schümers,
Helmut Dörner,
Fritz Schmedes,
Walter Harzer,
Fritz Göhler,
Walter Harzer
5. SS-Panzerdivision Wiking Felix Steiner,
Herbert Otto Gille,
Dr. Eduard Deisenhofer,
Johannes Mühlenkamp,
Karl Ullrich
6. SS-Gebirgsdivision Nord Richard Herrmann,
Karl-Maria Demelhuber,
Matthias Kleinheisterkamp,
Hans Scheider,
Matthias Kleinheisterkamp,
Lothar Debes,
Friedrich-Wilhelm Krüger,
Gustav Lombard,
Karl-Heinrich Brenner,
Franz Schreiber
7. SS-Freiwilligen-Gebirgsdivision Prinz Eugen Artur Phleps,
Carl Reichsritter von Oberkamp,
Otto Kumm,
August Schmidhuber
8. SS-Kavalleriedivision Florian Geyer Gustav Lombard,
Hermann Fegelein,
Wilhelm Bittrich,
Fritz Freitag,
Gustav Lombard,
Hermann Fegelein,
Bruno Streckenbach,
Hermann Fegelein,
Bruno Streckenbach,
Gustav Lombard,
Joachim Rumohr
9. SS-Panzerdivision Hohenstaufen Wilhelm Bittrich,
Thomas Müller,
Sylvester Stadler,
Friedrich-Wilhelm Bock,
Walter Harzer,
Sylvester Stadler
10. SS-Panzerdivision Frundsberg Michaël Lippert,
Lothar Debes,
Karl Fischer von Treuenfeld,
Heinz Harmel,
Franz Röstel
11. SS-Freiwilligen-Panzergrenadierdivision Nordland Franz Augsberger,
Fritz von Scholz,
Joachim Ziegler,
Gustav Krukenberg
12. SS-Panzerdivision Hitlerjugend Fritz Witt,
Kurt Meyer,
Hubert Meyer,
Fritz Kraemer,
Hugo Kraas
13. Waffen-Gebirgsdivision der SS Handschar (1. horvát) Herbert von Obwurzer,
Karl Gustav Sauberzweig,
Desiderius Hampel
14. Waffen-Grenadierdivision der SS (1. galíciai és ukrán) Walter Schimana,
Fritz Freitag,
Sylvester Stadler,
Nikolaus Heilmann,
Fritz Freitag,
Pavlo Schandruk
15. Waffen-Grenadierdivision der SS (1. lett) Peter Hansen,
Carl Graf von Pückler-Burghaus,
Nikolaus Heilmann,
Herbert von Obwurzer,
Dr. Eduard Deisenhofer,
Adolf Ax,
Karl Burk
16. SS-Panzergrenadierdivision Reichsführer SS Max Simon,
Otto Baum
17. SS-Panzergrenadierdivision Götz von Berlichingen Werner Ostendorff,
Fritz Klingenberg,
Werner Ostendorff,
Otto Binge,
Otto Baum,
Otto Binge,
Dr. Eduard Deisenhofer,
Thomas Müller,
Gustav Mertsch,
Werner Ostendorff,
Hans Linger,
Gerhard Lindner,
Fritz Klingenberg,
Jakob Fick,
Georg Bochmann
18. SS-Freiwilligen-Panzergrenadierdivision Horst Wessel August-Wilhelm Trabandt,
Josef Fitzthum,
Georg Bochmann,
Heinrich Petersen
19. Waffen-Grenadierdivision der SS (2. lett) Hinrich Schuldt,
Friedrich-Wilhelm Bock,
Bruno Streckenbach
20. Waffen-Grenadierdivision der SS (1. észt) Franz Augsberger,
Alfons Rebane,
Berthold Maack
21. Waffen-Gebirgsdivision der SS Skanderbeg (1. albán) August Schmidhuber
22. SS-Freiwilligen-Kavalleriedivision Maria Theresa August Zehender
23. Waffen-Gebirgsdivision der SS Kama (2. horvát) Hellmuth Raithel SS-Standartenführer – 1944. június 1–szeptember 28.
Gustav Lombard SS-Oberführer – 1944. szeptember 28–október 1.
23. SS-Freiwilligen-Panzergrenadierdivision Nederland (1. holland) Jürgen Wagner SS-Brigadeführer – 1945. február 10–május 1.
24. Waffen-Gebirgs-(Karstjäger-)Division der SS Karl Marx,
Werner Hahn,
Adolf Wagner
25. Waffen-Grenadierdivision der SS Hunyadi (1. magyar) Thomas Müller,
Grassy József
26. Waffen-Grenadierdivision der SS Hungaria (2. magyar) Rolf Tiemann,
Pisky Zoltán,
Deák László SS-Oberführer
Berthold Maack,
Grassy József
27. SS-Frewilligen-Grenadierdivision Langemarck (1. flamand) Conrad Schellong,
Thomas Müller
Az alakulatnak több neve is volt korábban, ezt 1944 októberétől megszűnésükig használták.
28. SS-Freiwilligen-Panzergrenadierdivision Wallonien Leon Degrelle
29. Waffen-Grenadierdivision der SS RONA (1. orosz)
oroszul Русская Освободительная Народная Армия,
Russzkaja oszvobogyityelnaja narodnaja armija
magyarul orosz népi felszabadítási hadsereg
Broniszlav Vlagyiszlavovics Kaminszkij Waffen-Brigadeführer – 1944. augusztus 1–28.
Christoph Diem SS-Brigadeführer und Generalmajor der Polizei – 1944. augusztus 28–szeptember 27.
Heinrich Jürs SS-Gruppenführer und Generalleutnant der Polizei – 1944. szeptember 27–október
29. Waffen-Grenadierdivision der SS (1. olasz) Peter Hansen SS-Brigadeführer – 1943. november 13–1944. március
Karl Wolff SS-Obergruppenführer – 1944. március–szeptember
Pietro Mannelli SS-Brigadeführer – 1944. szeptember
Christian Hansen SS-Brigadeführer – 1944. szeptember–október
Gustav Lombard SS-Standartenführer – 1944. október–november
Constantin Heldmann SS-Standartenführer – 1944. november 9–1945. január
Erwin Tzschoppe SS-Oberführer – 1945. január–április
30. Waffen-Grenadierdivision der SS (2. orosz) Hans Siegling – 1944. augusztus–december
30. Waffen-Grenadierdivision der SS (1. fehérorosz) Hans Siegling – 1945. február–május
31. SS-Freiwilligen-Grenadierdivision Gustav Lombard,
August-Wilhelm Trabandt
32. SS-Freiwilligen-Grenadierdivision 30. Januar Johannes Mühlenkamp,
Joachim Richter,
Adolf Ax,
Hans Kempin
33. Waffen-Kavalleriedivision der SS (3. magyar) Deák László SS-Oberführer – 1944. december 27–1945. január 23. Budapest ostroma alatt megszűnt.
33. Waffen-Grenadierdivision der SS Charlemagne (1. francia) Edgard Puaud,
Dr. Gustav Krukenberg,
Walter Zimmermann
34. SS-Freiwilligen-Grenadierdivision Landstorm Nederland (2. holland) Joachim Ziegler,
Jürgen Wagner,
Martin Kohlroser SS-Oberführer – 1944. november 2–1945. május 8.
35. SS- und Polizei-Grenadierdivision Johannes Wirth,
Rüdiger Pipkorn
36. Waffen-Grenadierdivision der SS Dr. Oskar Dirlewanger,
Fritz Schmedes
37. SS-Freiwilligen-Kavalleriedivision Lützow Waldemar Fegelein,
Karl Gesele
38. SS-Grenadierdivision Nibelungen Hans Kempin,
Richard Schulze-Kossens,
Heinz Lammerding,
Karl Reichsritter von Oberkamp,
Martin Stange

Háborús bűnök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tizenkettedik Hitlerjugend SS-Páncélos Hadosztály tagjai fogságban, a normadiai partraszállás után.

Tagjai - akárcsak más nemzetek katonái - számtalan háborús bűncselekményben marasztalhatók el – hadifoglyok kivégzése (például Le Paradis-nél brit, Malmedy-nél amerikai hadifoglyok legéppuskázása), amely tett miatt először halálra itélték őket, majd börtönre enyhítették, pár év múlva kiengedték őket mert nem volt az eset egyértelmű, megszállt területek polgári lakosságával való kegyetlenkedés, stb. A Das Reich SS páncélgránátos hadosztály egy alakulata hajtotta végre például a franciaországi Oradour-sur-Glane-i mészárlást. Mindezeket megtorlásként hajtották végre a szövetségesek hasonló túlkapásaival szemben, és a polgári lakosságot sem tartották tiszteletben, számos forrás alátámasztja, hogy az SS-hadosztályok értelmetlen öldöklést hajtottak végre a háború alatt, különös kegyetlenséggel. Az őket követő tisztogató alakulatok pedig még tovább gyarapították a náci szervezet bűnlajstromát a háború során.

A nürnbergi perek során a nemzetközi bíróság az SS-t és ezen belül a Waffen SS-t háborús bűnös szervezetnek minősítette, tagjainak nagy részétől megvonták a német veteránokat megillető juttatásokat. Később azonban a német kormány elismerte, hogy nekik is járnak ezek a juttatások.

"A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 1992. március 4-én kelt, és jogerősen kihirdetett C. 1254. sz. ítélete szerint: ...a Budapesti Népbíróság 1946-ban hozott ítélete - amely szerint a magyar SS-hadosztályokban harcoló katonák közül mindenkit háborús bűnősnek minősítettek - törvénysértő volt... "

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • John MacDonald: A II. világháború nagy csatái
  • Peter McCarthy - Mike Syron: Panzerkrieg
  • Akcióban az SS - dokumentumgyűjtemény

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Főként északi népek csatlakoztak, a németek mellett voltak például dánok, finnek, norvégok, svédek, litvánok, észtek. Ezen kívül voltak magyar, horvát és ukrán SS-hadosztályok is.
  2. Dr. S. Hart és Dr. R. Hart: A Waffen-SS fegyverei és harceljárásai, 1999, Debrecen, Hajja&Fiai Könyvkiadó Kft., 15-16. oldal
  3. Dr. S. Hart és Dr. R. Hart: A Waffen-SS fegyverei és harceljárásai, 1999, Debrecen, Hajja&Fiai Könyvkiadó Kft. 17-18. oldal
  4. Dr. S. Hart és Dr. R. Hart: A Waffen-SS fegyverei és harceljárásai, 1999, Debrecen, Hajja&Fiai Könyvkiadó Kft. 18-20. oldal
  5. Dr. S. Hart és Dr. R. Hart: A Waffen-SS fegyverei és harceljárásai, 1999, Debrecen, Hajja&Fiai Könyvkiadó Kft. 20. oldal

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]