Der Spiegel

Der Spiegel
Adatok
Típus	hetilap
Ország	Németország, 1990 előtt Nyugat-Németország
Alapítva	1947. január 4.
Kiadó	SPIEGEL-Verlag Rudolf Augstein GmbH & Co. KG
Főszerkesztő	Mathias Müller von Blumencron Georg Mascolo
Példányszám	1 050 000
Nyelv	német
Székhely	Hamburg
ISSN	0038-7452
Weboldal

A Der Spiegel (magyar fordításban: A tükör) egy német hetilap Európa legnagyobb hírújságainak egyike, Németország legbefolyásosabb és legolvasottabb lapja. A magazint hetente, több mint egymillió példányszámban adják ki Hamburgban. Itt található a Der Spiegel székháza.

A Spiegel-Online honlapját is egyre többen olvassák, havi szinten ötmillióan látogatják meg, ennek hozzávetőleg 15%-a külföldi felhasználó.^[forrás?]

Népszerű a Spiegel TV is, annak ellenére, hogy ilyen nagy konkurenciával kell szembenéznie.

Történelem

Az első példányt 1947. január 4-én adták ki Hannoverben. A lap főszerkesztője Rudolf Augstein volt. E tisztségét megtartotta a kezdetektől egészen haláláig, 2002. november 7-éig. 1950 után a magazin Rudolf Augstein és John Jahr tulajdonát képezte egészen 1969-ig, amikor Augstein megvásárolta Jahr részesedését, ezzel a Der Spiegel egyedüli tulajdonosává vált. 1971-ben a Der Spiegel 25%-a eladásra került, majd '74-ben Augstein átszervezte a vállalatot, és lehetőséget adott a dolgozóknak, hogy részvényeket vásároljanak a cégből, ezáltal részesedjenek a vállalat profitjából. A vállalat központja és a szerkesztőség 1952-ben költözött új székhelyére, Hamburgba.

A Spiegel (és a Manager Magazin) székháza Hamburgban.

Az újság botrányt kavaró időszaka következett, amikor 1962. október 10-én megjelent egy cikk, amelyben Conrad Ahlers, a Spiegel szerkesztője közzétette a fegyveres erők belső dokumentumait. Franz Josef Straussnak, az akkori szövetségi védelmi miniszternek utasítására a rendőrség október 26-án hamis állításokra alapozva letartóztatta Rudolf Augsteint és több kollégáját, köztük a cikk íróját is. A nyilvánosság a hírmagazinhoz fűződő szolidaritását utcai tüntetésekkel fejezte ki. Az ügyet széles körökben a sajtószabadság elleni támadásnak tekintették. A fogvatartott Rudolf Augsteint 103 nap után helyezték szabadlábra. 1963-ban Franz Josef Strauss így vélekedett a Der Spiegelről: „Sie sind die Gestapo im Deutschland unserer Tage […] Ich war gezwungen, gegen Sie zu handeln.“ azaz: „Ők a Gestapo a mai Németországban {...} Kénytelen voltam fellépni ellenük”. 1965. május 13-án a bíróság ez ügyben visszautasította a fő eljárás megnyitását. Straussnak az ügy után vissza kellett vonulnia.

A Der Spiegelnél 1970-ben alig 900 fő dolgozott. A Spiegel-csoport egyik leányvállalata ekkor alapította meg a manager magazin-t.

Willy Brandt szociáldemokrata politikus, 1969–1974 között az NSZK szövetségi kancellárja 1974-ben „Scheißblatt”-nak (azaz szennylapnak) nevezte a Spiegelt. 1989-ben Erich Honecker német kommunista politikus így nyilatkozott: „Ja, Der Spiegel ist ein gutes Blatt, les' ich jeden Montag.” azaz „Igen, a Spiegel egy jó lap, olvasom is minden hétfőn”.

A Spiegel a 1996-os év első felében, a kiadásból származó legnagyobb bevételű német folyóirat rangjával büszkélkedhetett: „Die deutsche Zeitschrift mit den höchsten Einnahmen aus Vertrieb und Anzeigen.” Ebből is látható, hogy a magazin eladási példányszáma gyorsan nőtt. Míg az 1947-es indulási példányszám 15 000 volt, ez 1948-ban 65 000-re, majd 1961-ben 437 000-re nőtt. A 1970-es évekre elérte a 900 000 körüli számot és itt - bár kissé ingadozva - stabilan állt. Az egymilliós határt csak 1990-ben, a Kelet-Németországba való terjeszkedéssel tudta áttörni.

A Spiegel-Kiadó 1988-ban megalapította a máig működő Spiegel TV-t.

A Hubert Burda Media 1993-ban bemutatta a Focus nevű hetilapot, amely inkább jobboldali újságnak számít. Ezzel, úgymond „alternatívát kínáltak az olvasóknak.”

1994-ben megnyitották a Spiegel-Online-t (rövidítve: SPON). Ennek hivatalos angol verzióját 2004. október 21-én mutatták be.

Főszerkesztők

• 1947-1959-ben: Rudolf Augstein
• 1959-1961-ben: Hans Detlev Becker
• 1962-1968-ban: Johannes K Engel és Claus Jacobi
• 1962-1963-ban: Leo Brawand (SPIEGEL Botrány)
• 1969-1969-ben: Johannes K Engel
• 1969-1973-ban: Johannes K Engel és Günter Gaus
• 1973-1986-ban: Erich Böhme és Johannes K Engel
• 1986-1989-ben: Erich Böhme és Werner Funk
• 1990-1991-ben: Werner Funk és Hanok Werner Kilz
• 1991-1994-ben: Wolfgang Kaden és Hans Werner Kilz
• 1994-1994-ben: Hans Werner Kilz
• 1994-2008-ban: Stefan Aust
• 2008 óta: Mathias Müller von Blumencron és Georg Mascolo

Ismert szerkesztők

• Klaus Brinkbäumer riporter
• Ullrich Fichtner riporter
• Gisela Friedrichsen tudósító
• Olaf Ihlau külföldi tudósító
• Dirk Kurbjuweit riporter és irodavezető
• Matthias Matussek szerző
• Alexander Osang riporter és szerző
• Cordt Schnibben riporter
• Alexander Smoltczyk riporter és tudósító
• Gabor Steingart irodavezető
• Moritz von Uslar szerző
• Bastian Sick, korábban fordító a magazinnál, most szerkesztő a Spiegel-Online-nál

Korábbi szerzők

• Oliver Gehrs szerző, újságíró és kiadó
• Hermann L Gremliza későbbi kiadó
• Jürgen Hogrefe képviselő
• Hellmuth Karasek műkritikus
• Christian Kracht szerző és újságíró
• Jürgen Leinemann politikai riporter, (korábban irodavezető)
• Hans Leyendecker újságíró
• Gerhard Mauz tudósító
• Marie-Luise Scherer riporter
• Manfred Schniedenharn újságíró
• Harald Schumann szerző, újságíró
• Ferdinand Simoneit újságíró, és ő a legkelendőbb szerző

Források

• Fülöp Géza. Sajtótörténet, sajtóismeret. Budapest: Tankönyvkiadó (1975) 
• Spiegel Online (német nyelven).
• SPIEGEL Gruppe (német nyelven).
• Georg Bönisch, Hans Halter, Per Hinrichs, Georg Mascolo, Dietmar Pieper, Alexander Szandar és Klaus Wiegrefe (2002. október 21.). „"Dummheiten des Staates" SPIEGEL-AFFÄRE” (német nyelven). Der Spiegel 2002 (43).  
• Der erste Landesverrat des SPIEGEL (német nyelven). wissen.spiegel.de. (Hozzáférés: 2009. november 17.)

Külső hivatkozások

• DER SPIEGEL – honlap (németül)
• SPIEGEL csoport (németül)
• wissen.spiegel.de (németül)