Josef Dietrich

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Josef „Sepp” Dietrich
Bundesarchiv Bild 183-J27366, Sepp Dietrich.jpg
Beceneve Sepp, Ujac
Született
1892. május 28.
Hawangen, Németország
Elhunyt
1966. április 24. (73 évesen)
Ludwigsburg, Németország
Szolgálati ideje 1911–1919; 1928–1945

Josef „Sepp” Dietrich (Hawangen, 1892. május 28. – Ludwigsburg, 1966. április 24.) német katonatiszt, a Waffen-SS tábornoka, 1944 augusztusától SS-Oberstgruppenführer, Hitler közeli munkatársa. Egyike annak a 27 főnek, aki megkapta a Vaskereszt lovagkeresztje tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal kitüntetést. Nem volt kiemelkedő képességű hadvezér, de katonái körében népszerű volt. Részt vett a lengyel, francia, a balkáni és a keleti hadjáratban is. A Führer leghűségesebb gladiátorának nevezték. A nürnbergi perben a vádlottak között szerepelt.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bajorországi Memmingen közelében fekvő Hawangen kisvárosban született 1892-ben. Apja Palagius Dietrich, anyja Kreszentia Dietrich. Kezdetben hentesként és szállodai inasként dolgozott. 1911-ben belépett a Bajor Hadseregbe, ahol azonban csak rövid ideig szolgált. Az I. világháború kitörésekor önkéntesként csatlakozott a német hadsereghez. Először a tüzérségnél, majd később az első német harckocsizó alakulatnál szolgált.

A háború után a jobboldali szabadcsapatok (Freikorps) tagjaként harcolt a Bajor Tanácsköztársaság ellen. Az ezt követő években számos állást töltött be, volt pincér, rendőr, vámtisztviselő, benzinkutas, mezőgazdasági munkás. 1928-ban csatlakozott a Nemzetiszocialista Német Munkáspárthoz, amellyel azonban már 1925-től kapcsolatot tartott. Párttagként hamarosan az SS-nek is tagja lett. Hitler személyes testőrségének a parancsnokává nevezte ki. Ez a szervezet később az SS Adolf Hitler Testőrezred (Leibstandarte SS-Adolf Hitler) nevet vette fel. Hitlert számos útján kísérte, akitől a „Chauffeureska” becenevet kapta. Hitlert először akkor hallotta beszélni amikor kiengedték a börtönből. Valósággal lenyűgözte a beszéde.

Az 1930-as évek és a II. világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1930-ban a Birodalmi Gyűlés (Reichstag) képviselőjévé választották Alsó-Bajorországból. 1934-ben aktív szerepet játszott a hosszú kések éjszakáján, melynek során leszámoltak az SA-val. Érdemei elsmeréseként SS-Obergruppenführerré léptették elő.

A II. világháború kitörését követően a testőrezred élén részt vett a Párizs és Dunkerque elleni hadműveletekben, ott volt Ausztria és Csehország megszállásánál, részt vett a görögországi és jugoszláviai harcokban. 1943-ban Hitler az I. SS. Páncélos Hadtest parancsnokává nevezte ki és a keleti frontra küldték.

1944-ben az I. SS. Páncélos Hadtest élén Normandiában harcolt. Az ott elért sikerei hatására Hitler kinevezte a 6. SS Páncélos Hadsereg parancsnokává, ő vezette a páncélos hadsereget az ardenneki csatában. 1944. augusztus 1-jén SS-Oberstgruppenführerré léptették elő. 1944. december 17-én a parancsnoksága alatt álló SS-egységek Malmedynél meggyilkoltak máig nem tisztázott számú amerikai hadifoglyot. Az ardenneki német támadás kudarca után Dietrich páncélos hadseregét Magyarországra irányították, ahol 1945 márciusában a Balaton térségében próbálta megállítani a szovjet előrenyomulást. A német ellentámadás kudarca után Hitler dührohamot kapott, és megparancsolta, hogy a katonák távolítsák el egységük mandzsettajelzését. Ez Dietrichet felháborította és nem hajtotta végre a parancsot. Ezt követően Dietrich és Hitler kapcsolata megromlott.

A balatoni ellentámadás kudarca után Ausztriába vonult vissza a 6. SS Páncélos Hadsereg maradékaival és részt vett Bécs védelmében. 1945-ben St. Pöltentől nyugatra, Kremsnél adta meg magát az amerikaiaknak.

A háború utáni időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dietrichet háborús bűnösként az Egyesült Államok Dachauban működő haditörvényszéke 1946. május 16. és július 16. között megtartott tárgyalásán a Malmedyi mészárlás miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Tiszttársai vallomásai alapján azonban a büntetést 25 évre mérsékelték. Börtönbüntetését Bajorországban, a Lech menti Landsbergben töltötte. 10 év múltán, 1955. október 22-én szabadlábra helyezték. 1956 augusztusában azonban ismét letartóztatták. Egy müncheni bíróság a hosszú kések éjszakáján játszott szerepe miatt 19 hónapos börtönbüntetésre ítélte. Lendsbergben tartották fogva. 1959. február 2-án szívelégtelenség és keringési problémák miatt szabadon engedték. Szabadulása után Ludwigsburgban élt. Távollétében egy szovjet bíróság a Harkov környéki harcokban betöltött szerepe miatt halálra ítélte.

1966-ban, 73 éves korában szívrohamban hunyt el Ludwigsburgban. Temetésén hatezer Waffen-SS veterán jelent meg.