Mart Laar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mart Laar
Született1960. április 22. (63 éves)[1][2][3]
Viljandi, Észt SZSZK, Szovjetunió
Állampolgárságaészt
Foglalkozása
Tisztsége
  • az észt Riigikogu tagja
  • az észt Riigikogu tagja
  • az észt Riigikogu tagja
  • az észt Riigikogu tagja
  • Észtország miniszterelnöke (1992. október 21. – 1994. november 8.)
  • Észtország miniszterelnöke (1999. március 25. – 2002. január 28.)
  • az Európai Parlament képviselője (2003. április 24. – 2004. július 19.)
  • az Európai Parlament képviselője (2004. május 1. – 2004. július 19.)
  • az észt Riigikogu tagja (2007. március 27. – )
  • az észt Riigikogu tagja (2011. március 27. – 2011. április 5.)
  • védelmi miniszter (2011. április 6. – 2012. május 11.)
  • az észt Riigikogu tagja (2012. május 12. – 2013. június 13.)
IskoláiTartui Egyetem
Kitüntetései
  • Order of the White Rose of Finland
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje
  • Henrik Visnapuu Literature Prize (1997)

A Wikimédia Commons tartalmaz Mart Laar témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Mart Laar 2006-ban

Mart Laar (Viljandi, 1960. április 22. –) észt politikus és történész. 19921994 és 1999–2002 között Észtország miniszterelnöke volt.

Életrajza[szerkesztés]

Társalapítója volt a jobbközép Pro Patria Uniónak, amely 1992-ben megnyerte a választásokat, és az akkor 32 éves Mart Laar alakíthatott koalíciós kormányt. 1994-ben a kormánykoalíción belüli konfliktusok miatt lemondott.[4]

1999-ben hárompárti koalíció élén ismét miniszterelnök lett. Posztját 2002 januárjáig őrizte meg, amikor a koalíciós széthúzás miatt lemondott.[5][4][6]

A liberális piacgazdaság egyik létrehozójaként tartják számon Észtországban. Kormányzati ideje alatt számos gazdasági reformot valósítottak meg, többek között bevezették az egykulcsos adót, erőteljesen privatizálni kezdték a szinte kizárólag állami kézben lévő vállalatokat, elkezdték kiépíteni az e-közigazgatást [forrás?] és az észt korona árfolyamát a német márkáéhoz rögzítették (8:1 arányban).[7] Politikai célja egy konzekvens nyugati orientáció megvalósítása volt.[8][9][10][11]

Pártja 2006-ban egyesült a pragmatikusabb felfogású Res Publica Párttal.[12]

A 2011 áprilisától védelmi miniszterként szolgált, ám 2012 februárjában agyvérzés érte és lábadozása során újabb egészségügyi problémái jelentkeztek. Ezért 2012 májusában lemondott.[13][6]

2013 áprilisában az észt parlament a Riigikogu megválasztotta az észt nemzeti bank elnökének, az ekkor parlamenti képviselőként dolgozó Laart.[14]

Tudományos tevékenység[szerkesztés]

Történészként számos könyvet írt az észt és orosz történelemről.[13]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Észtország története; ford. Csire Márta, Tiina Rüütmaa; BDTF, Szombathely, 1999 (Folia Estonica)
  • Vissza a jövőbe. Húsz év szabadság Közép-Európában; ford. Szabó Katalin; XX. Század Intézet–Kairosz, Bp.–Szentendre, 2002
  • Vissza a jövőbe. Húsz év szabadság Közép-Európában; ford. Szabó Katalin; 2. bőv. kiad.; XX. Század Intézet, Bp., 2010

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Eesti biograafiline andmebaas ISIK (észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b EW, 2017.05.26.
  5. CER, 2000.07.10.
  6. a b Index, 2002.01.08.
  7. Észt Bankmúzeum
  8. MNO, 2000.11.04.
  9. Index, 2008.04.10.
  10. VG, 2016.07.19.
  11. Transzindex, 2015.06.01.
  12. Baltic Times, 2006.06.07.
  13. a b AC, 2011.04.07.
  14. BT, 2013.04.23.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Tiit Vähi
Észtország miniszterelnöke
1992–1994
Utódja:
Andres Tarand
Elődje:
Mart Siimann
Észtország miniszterelnöke
1999–2002
Utódja:
Siim Kallas