Felix Steiner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felix Martin Julius Steiner
Bundesarchiv Bild 146-1973-138-14A, Felix Steiner.jpg
Született 1896. május 23.
Stallupönen, Kelet-Poroszország Porosz Királyság
Elhunyt 1966. május 12. (69 évesen)
München  Németország
Nemzetisége német–osztrák
Foglalkozása szerző
író

Felix Martin Julius Steiner (1896. május 23. - 1966. május 12.) német katonatiszt, első világháborús katona, a második világháborúban Waffen-SS parancsnok volt.

Steiner egyike volt a Waffen-SS legrangosabb újító szellemű vezetőinek. Vezetése alatt a SS-Deutschland ezred sikeresen szerepelt a Lengyelország elleni invázió, a németalföldi és franciaországi harcok során. Ezek után megbízatást kapott Himmlertől egy önkéntesekből álló SS-hadosztály, az SS-Wiking felállítására. 1943-ban előléptették a III (Germanic) SS Panzer Hadtest tábornokává.

1945. január 1-jén, Steiner a harckocsikkal alig rendelkező 11. seregrész (Armee Abteilung) parancsnoka lett.

Steiner 1948-ig volt bebörtönözve, majd felmentették a háborús bűnök alól, 1948. április 27-én szabadult, majd megírta emlékiratait Az Önkéntes (The Volunteer) címmel. 1966. május 12-én halt meg Münchenben.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felix Steiner 1896. május 23-án született a kelet-poroszországi Stallupönenben (ma Nyesztyerov, Oroszország), szülei osztrák emigránsok voltak.

Az első világháborúban 5. kelet-poroszországi gyalogosezred No. 41 Von Boyeni kötelékében teljesített szolgálatot 1914-től. Tannenbergnél súlyosan megsebesült, miután felépült egy géppuskás zászlóalj egyik századát vezette, harcolt Flandriában és Franciaországban. A háborút követően belépett a weimari köztársaság hadseregébe a Reichswehrbe, ahol egy gyalogos ezred segédtisztje lett, századosi rangban.

Ezt követően átkerült a hadsereg kiképzési parancsnokságához, majd őrnaggyá léptették elő, itt kamatoztathatta a katonák kiképzéséről szóló újító elképzeléseit. A dachaui kiképző táborban, elsőként a Deutschland ezred III. zászlóaljának felkészítését kapta. Steiner elképzelései szerint a jövő, a kis létszámú, lehető legmodernebb fegyverekkel ellátott, kitűnően kiképzett elit alakulatoké.

A lengyelországi hadjárat során Steiner alakulata a Kempf-hadosztály irányítása alá tartozott. Steiner franciaországi és belgiumi tetteiért Lovagkeresztet kapott és vezérőrnaggyá (SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS) léptették elő. Ezek után megbízatást kapott Himmlertől egy önkéntesekből álló SS-hadosztály, az SS-Wiking felállítására, a hadosztályt először 1941 júniusában vetették be a Szovjetunió elleni hadjáratban. 1943-ban a Führer kinevezte a III. SS-páncéloshadtest parancsnokának, tisztét a Wiking hadosztály élén Otto Gille vette át.

A Führer ellen elkövetett 1944-es merényletben Steiner nem vett közvetlenül részt, így sok társával ellentétben túlélte a tisztikarban véghezvitt tisztogatást. 1944 októberében sárgaságot kapott. Miután felgyógyult, a harckocsikkal alig rendelkező 11. hadsereg (Armee Abteilung) vezetését kapta feladatul, de Hitler parancsával ellenszegülve nem hajtotta végre öngyilkos feladatát, leváltották a hadsereg éléről, társaival együtt a briteknek adta meg magát.

Nümbergben perbe fogták, de az ellene felhozott vádakat ejtették, 1948-ban szabadult. 1966. május 12-én halt meg Münchenben. Steiner élete végéig hitt abban, hogy „a bolsevizmus elleni háború” valóban nemes célokat szolgált.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1936. június 1., SS-Standartenführer a SS-Verfügungstruppe kötelékében,
  • SS-Oberführer-ként kezdi a Második világháborút,
  • 1940. november 9.,a Waffen-SS, SS-Brigadeführer-ré léptetik elő,
  • 1942. január 1.,a Waffen-SS, SS-Gruppenführer Waffen-SS léptetik elő,
  • 1943. július 1.,a Waffen-SS, SS-Obergruppenführer léptetik elő,
  • Vaskereszt Lovagkeresztje,1940. augusztus 15.,
    • Vaskereszt Lovagkeresztje Tölgyfalombokkal ékesítve,1942. december 23.,
    • Vaskereszt Lovagkeresztje Kardokkal ékesítve,1944. augusztus 10.,
  • Arany Vaskereszt,1942. április 22.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rupert Butler, SS-Wiking, Amber Books Ltd., 2002.
  • Trevor-Roper, Hugh. Final Entries 1945 The Diaries of Joseph Goebbels. New York: G.P. Putnam's Sons, 1978.