Szövetséges hatalmak a második világháborúban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szövetséges hatalmak (Allies)
A „Három Nagy” vezetőinek értekezlete Teheránban
A „Három Nagy” vezetőinek értekezlete Teheránban
Világtérkép a II. világháború részvevőivel: A szövetségesek zölddel (világoszölddel azok, amelyek a Pearl Harbor elleni japán támadás után csatlakoztak hozzájuk), a tengelyhatalmak világoskékkel, a semleges országok szürkével
Világtérkép a II. világháború részvevőivel:
A szövetségesek zölddel (világoszölddel azok, amelyek a Pearl Harbor elleni japán támadás után csatlakoztak hozzájuk), a tengelyhatalmak világoskékkel, a semleges országok szürkével

Alapítva 1939
Megszűnt 1945
Típus katonai szövetség
Tagság

A Három Nagy:
 Amerikai Egyesült Államok
 Egyesült Királyság
 Szovjetunió
Emigráns kormányok:
 Franciaország
 Lengyelország
 Norvégia
 Belgium
 Csehszlovákia
 Görögország
 Luxemburg
 Jugoszlávia
 Etiópia
További szövetséges hatalmak:
Kínai Köztársaság Kína
India
Kanada
 Ausztrália
 Új-Zéland
 Dél-afrikai Köztársaság
 Brazília
 Mongólia
 Mexikó
Formális Központi hatalmak:
Olasz Királyság
(1943-)
Magyar Királyság
(1944-)
Román Királyság
(1944-)
Bulgária Bolgár Cárság
(1944-)


Vezető Amerikai Egyesült Államok Franklin D. Roosevelt
Amerikai Egyesült Államok Harry S. Truman
Egyesült Királyság Neville Chamberlain
Egyesült Királyság Winston Churchill
Egyesült Királyság Clement Attlee
Szovjetunió Joszif Sztálin
Szovjetunió Zsukov marsall
Kínai Köztársaság Csang Kaj-sek
Franciaország Charles de Gaulle

A szövetséges hatalmak, vagy szövetségesek (angolul Allies) a második világháborúban azok az országok voltak, amelyek együtt küzdöttek az ún. tengelyhatalmak ellen.

A szövetségesek 1942. január 1–2-án írták alá az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatát(wd),[1] ennek nyomán hivatalos elnevezésük az Egyesült Nemzetek (angolul United Nations) lett, de a gyakorlatban általában csak röviden a „szövetségesek” elnevezést használták. A szövetségesek hivatalos nevéből alakult ki a háború után megalapított Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) neve.

A szövetséges hatalmak magját a „Három Nagy” képezte: az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió. Ezeket és Kínát együttesen Franklin D. Roosevelt amerikai elnök úgy említette, hogy a „Négy Rendőr”.

A „Három Nagy” állami vezetői a teheráni konferencián 1943-ban: Sztálin, Franklin D. Roosevelt és Winston Churchill
A csendes-óceáni hadszíntér szövetséges vezetői a kairói konferencián 1943-ban: Csang Kaj-sek generalisszimusz, Franklin D. Roosevelt elnök és Winston Churchill miniszterelnök

A szövetség bővülésének időrendje[szerkesztés]

Az alábbi felsorolás a független országok formális hadüzenetét tartalmazza; nincsenek benne az ideiglenes kormányzatok nyilatkozatai, a gyarmattartó országoknak a gyarmatok, vagy más nem független országok nevében tett nyilatkozatai.

Lengyelország német lerohanása után[szerkesztés]

A „furcsa háború” után[szerkesztés]

A Pearl Harbor elleni támadás után[szerkesztés]

Az Egyesült Nemzetek Nyilatkozata után[szerkesztés]

A normandiai partraszállás után[szerkesztés]

Hirosima és Nagaszaki lebombázása után[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]