Charles de Gaulle
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Hivatali idő | |
|---|---|
| 1959. január 8. – 1969. április 28. | |
| Előd | René Coty |
| Utód | Georges Pompidou vagy Alain Poher (interim) |
| Született | 1890. november 22. Lille |
| Elhunyt | 1970. november 9. (80 évesen) Colombey-les-deux-Églises |
| Politikai párt | UDR |
| Házastárs | Yvonne de Gaulle |
Charles André Joseph Marie de Gaulle (1890. november 22. – 1970. november 9.) francia katonai vezető és államférfi, a XX. század egyik kiemelkedő politikusa, karizmatikus történelmi személyiség. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a II. világháborúban, a francia nemzeti függetlenség feltétlen híveként nem nyugodott bele az 1940-es megszégyenítő vereségbe, szervezte és irányította a francia ellenállási mozgalmat. Személyisége a szabad Franciaországot szimbolizálta. 1945 után alkotmányos reformot, erős államot és végrehajtóhatalmat szorgalmazott. Vezetésével oldotta meg Franciaország az algériai háborús konfliktust. Az V. Köztársaság (Cinquieme République) alapítója, s első közvetlenül választott elnöke 1962-től. Erős nemzeti érzelmek és szokások uralkodtak elnökségének idején Franciaországban. A francia határokon túl élő francia nemzetiségűekre is odafigyelt (pld. Québec franciák által lakott területeire). Nagy hatású szónok volt, s kitűnő memoárokat írt a francia ellenállási mozgalomról[1] és a II. világháborút követő politikai eseményekről.[2]
Franciaországban „général de Gaulle” (de Gaulle tábornok) vagy „Le Général” (A Tábornok) becenéven közismert.
[szerkesztés] Állami címek és posztok
Charles de Gaulle számos állami címben és posztban részesült hosszú élete alatt.
- 1944-től 1946-ig az Ideiglenes Francia Kormány tanácselnöke volt.
- 1944-től 1946-ig és késöbb 1959-től 1969-ig Andorra Hercegségét osztotta meg Ramon Iglesiasi Navarrival.
- 1958-tól 1959-ig Franciaország miniszterelnöke volt.
- 1958-tól 1959-ig Franciaország honvédelmi minisztere volt.
- 1959-től 1969-ig Franciaország köztársasági elnöke volt.
[szerkesztés] Jegyzetek és források
- ^ Háborús emlékiratok. Budapest : Gondolat, 1973. V, 707 ; Háborús emlékiratok (Memoires de guerre). 1-2. köt. Budapest : Kossuth, 1997. 367 ; 423 o., ill., térk. ISBN 9630939312 ; ISBN 9630939312
- ^ A reménység emlékiratai (Mémoire d'espoir). Szerk. J. Nagy László, ford. Nagy Miklós. Szeged : Gradus ad Parnassum, 2003.
Ádám Péter: Francia-magyar kulturális szótár. Budapest : Corvina, 2004. De Gaulle l. 109. o. ISBN 9631352374


