Léon Blum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Léon Blum
Léon Blum reading.jpg
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1936. június 4.1937. június 22.
Előd Albert Sarraut
Utód Camille Chautemps
Hivatali idő
1938. március 13.1938. április 10.
Előd Camille Chautemps
Utód Édouard Daladier
Franciaország ideiglenes kormányának elnöke
Hivatali idő
1946. december 16.1947. január 22.
Előd Georges Bidault
Utód Vincent Auriol (elnök)
Paul Ramadier (miniszterelnök)

Született 1872. április 9.
francia Párizs, Franciaország
Elhunyt 1950. március 30. (77 évesen)
francia Jouy-en-Josas, Franciaország
Párt SFIO
Foglalkozás politikus
diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Léon Blum témájú médiaállományokat.

Léon Blum (Párizs, 1872. április 9.Jouy-en-Josas, 1950. március 30.) francia szocialista politikus, 1936-38-ban Franciaország miniszterelnöke, majd 1946-47-ben a Köztársaság ideiglenes kormányzatának elnöke. Legjelentősebb politikai döntései közé sorolható, hogy 1920-ban nem volt hajlandó csatlakozni a III. (kommunista) Internacionáléhoz, 1936-ban népfrontkormányt alakított a kommunisták, a radikálisok és egyéb baloldali tömörülések bevonásával, a spanyol polgárháború idején nem nyújtott segítséget a köztársaságiaknak (ezért a kommunisták szakítottak is vele), Franciaországban bevezette a fizetéses szabadságot és 40 órára csökkentette a heti munkaidőt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Léon Blum gazdag selyemkereskedő család gyermekeként született Párizsban 1872. április 9-én. Apja, Abraham Blum Elzászból költözött Párizsba, anyja, Adèle Marie Alice Picart született párizsi volt.

Gimnáziumi tanulmányai során találkozott és kötött tartós barátságot André Gide-del. A két fiatalember újságot is alapított, s ebben a 17 éves Blum verseket publikált.

Felsőfokú tanulmányait az École normale supérieure-ben kezdte, de – miután innét egy sikertelen vizsga után kizárták –, a Sorbonne-on fejezte be. Itt 1891-ben irodalomból, majd 1894-ben jogból is diplomát szerzett.

1895-ben az Államtanácsnál, a francia közigazgatási bíráskodás legfelsőbb fórumánál kapott állást, s 25 évig maradt e testület tagja.

Politikával az 1894-től 1906-ig húzódó Dreyfus-ügy idején kezdett foglalkozni: ekkor találkozott Jean Jaurèsszel, a francia szocialisták vezérével is, akivel 1904-ben megalapították a később jelentős szerepet játszó szocialista (majd az 1920-as pártszakadást követően kommunista) napilapot, a L’Humanitét.

1919-ben parlamenti képviselővé választották, s ő lett a szocialista frakció vezetője. A szocialista párt 1920-as tours-i kongresszusán ellenezte a III. kommunista Internacionáléhoz való csatlakozást, szembefordult a csatlakozás mellett állást foglaló többséggel, amely ezek után kivált a szocialista pártból és megalapította a Francia Kommunista Pártot.

Az 1930-as évek elején, a nagy gazdasági válság kirobbanása után a két baloldali párt ismét közeledni kezdett egymáshoz, s ez a közeledés elvezetett az 1936-os parlamenti választásokon aratott győzelemhez és a kommunista Maurice Thorez által javasolt népfrontkormány megalakításához Léon Blum vezetésével. E kormány vezette be Franciaországban a fizetett szabadságot, a negyvenórás munkahetet, a kollektív szerződések rendszerét, ez emelte 14 évre a tankötelezettség határát, s e francia kormány tagjai között voltak először nők (amikor a franciaországi parlamenti választásokon szavazati joggal még nem is rendelkeztek).

1938-ban, a népfrontkormány bukása után Blum a szocialisták frakcióvezetőjeként a parlamentben folytatta tevékenységét. Elítélte az 1939. augusztus 23-i német-szovjet „Molotov–Ribbentrop-paktumot” és a francia kommunisták ezzel kapcsolatos magatartását, s 1940. július 10-én egyike volt annak a 80 francia képviselőnek, akik Pétain marsall teljhatalma ellen szavaztak.

1943-ban Buchenwaldba deportálták, ahonnét 1945. április 24-én szabadult. 1946. december 16-tól 1947. január 16-ig ismét miniszterelnök volt: ő irányította azt az ún. „szilveszteri” átmeneti kormányt, amely útjára bocsátotta a IV. francia köztársaságot.

Ezután visszavonult a Versailles melletti Jouy-en-Josas-ban lévő házába, s ott is halt meg szívinfraktus következtében 77 éves korában 1950. március 30-án.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Léon Blum témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Georges Bidault
(az ideiglenes kormány elnökeként)
A Francia Köztársaság elnöke
1946. december 16.1947. január 22.
(az ideiglenes kormány elnökeként)
A Francia Köztársaság elnökének címere
Utódja:
Vincent Auriol
(az ideiglenes kormány elnökeként)