Alfred Dreyfus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alfred Dreyfus
AlfredDreyfus.jpg
Született
1859. október 9.
Mulhouse
Elhunyt
1935. július 12. (75 évesen)
Párizs
Foglalkozása katona
Halál oka szívinfarktus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Dreyfus témájú médiaállományokat.

Alfred Dreyfus (Mulhouse, 1859. október 9.Párizs, 1935. július 12.) francia katonatiszt, akit a Dreyfus-ügy tett híressé.

Dreyfus egy elzászi zsidó textilgyáros család hét gyermeke közül volt a legfiatalabb. Amikor 1871-ben Elzászt Németországhoz csatolták, a család Franciaországban maradt és megtartotta francia állampolgárságát.

Alfred Dreyfus 1880-ban végzett az École Polytechnique-ben, majd 1880–1882 között a fontainebleau-i akadémiára járt, hogy tüzértiszti képesítést szerezzen. 1885-ben, az akadémia elvégzése után a 32-es lovasságiakhoz helyezték és hadnaggyá léptették elő. 1889-ben a bourges-i pirotechnikai iskola igazgatóhelyettese lett kapitányi rangban. 1891-ben megnősült. 1893-ban próbaszolgálatra a vezérkarhoz osztották be.

1894. október 15-én árulás vádjával letartóztatták. 1895. január 5-én megalázó módon megfosztották katonai rangjától, majd január 15-én az Ördög-szigeten (Cayenne, Francia-Guyana) letöltendő életfogytiglani börtönre ítélték. 1899-ben perét a rennes-i katonai bíróság újratárgyalta, de nem mentette fel, hanem enyhítő körülményekre hivatkozva tíz év börtönre mérsékelte büntetését. 1899. szeptember 19-én kegyelmet kapott Émile Loubet köztársasági elnöktől, és elhagyta a börtönt.

Dreyfus 1903-ban benyújtott újabb perújrafelvételi kérelme alapján a rennes-i bíróság ítéletét a francia Legfelsőbb Bíróság 1906. július 12-én véglegesen semmisnek nyilvánította. Dreyfus visszakapta a rangját, őrnaggyá léptették elő, és a Becsületrend lovagjává avatták. A börtönben töltött idő azonban megviselte az egészségét, így 1907-ben nyugdíjazták. Az első világháború alatt ismét mozgósították, front mögötti szolgálatot teljesített.

Az antiszemita, illetve neonáci csoportok azonban a mai napig megkérdőjelezik ártatlanságát és további bizonyítékokat próbálnak keresni, vagy gyártani, amelyek Dreyfus állítólagos bűnösségét támasztanák alá.

A Dreyfus-ügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tömeghisztériát és antiszemita pogromhangulatot kiváltó per a 19. század legnagyobb politikai válságát okozta Franciaországban, egy évtizedre két táborra osztva társadalmát.

Maga a vád onnan eredt, hogy megtalálták a párizsi német követség katonai attaséjának, Max von Schwarzkoppen ezredesnek átadott, kézzel írott listát, a „bordereau”-t, amely titkos katonai adatokat, többek közt a 120 mm-es ágyú hidraulikus fékjével kapcsolatos feljegyzéseket tartalmazott. A listát Dreyfusnak tulajdonítva ítélték el a kapitányt.

1896-ban a francia titkosszolgálat élére került Georges Picquart ezredes, majd 1897-ben Dreyfus bátyja, Mathieu is bizonyítékokat talált arra, hogy a bordereau nem Dreyfus, hanem Ferdinand Walsin-Esterhazy őrnagy kézírásával készült. Picquart ezredest azonban elhallgattatták, s bár Mathieu elérte, hogy Esterhazyt 1898-ban hadbíróság elé állítsák, az őrnagyot felmentették a vád alól. Hozzájárult ehhez az is, hogy Dreyfus ellenségei, a kapitánnyal szembeni gyűlöletük miatt hamis bizonyítékokat kezdtek gyártani, hogy Dreyfus soha többé ne jusson ki az Ördög-szigetről.

Jogi szakvélemények szerint Dreyfus elítélésében egészen nyilvánvaló, hogy az antiszemitizmus játszott közre. A Dreyfust tisztázni akaró Picquartot olyan érvekkel próbálták például egyesek leszerelni, miszerint ne zavartassa magát azért mert egy zsidót elítéltek. A vádak némelyike kiemelte ráadásul Dreyfus zsidó származását is, amelyet már egyfajta nyilvánvaló „indíték”-ként hoztak fel az árulás magyarázásra. Miután Dreyfust megvádolták Franciaország több helyén antiszemita pogromok indultak és több antiszemita hangvételű újság behatóan foglalkozott az üggyel, sőt némelyikük közreműködött a hamis bizonyítékok gyártásában, tovább szítva ezzel az indulatokat.

Émile Zola ennek hatására jelentette meg J'accuse (Vádolom) című nyílt levelét Félix Faure köztársasági elnökhöz. A L'Aurore címoldalán megjelent írásban Zola azzal vádolta a bírákat, hogy a hadügyminisztérium utasításait követve mentették fel Esterházyt. Zolát rágalmazásért bíróság elé állították és elítélték, ami elől az író Angliába menekült. Ettől kezdve azonban Franciaország kettészakadt, egy részük a hadsereget védelmezte, amely nem zárta ki, hogy Dreyfus ártatlan, a másik viszont határozottan Dreyfus bűnössége mellett foglalt állást, s erről az oldalról újból lángra kaptak a zsidógyűlölő érzelmek. 1898-ban öngyilkosságot követett el az a Henry ezredes, akiről kiderült, hogy a Dreyfus elleni bizonyítékokat ő hamisította, Esterhazy pedig Angliába szökött.

Ekkorra azonban már az ügy („l'Affaire”, ahogyan a korabeli francia sajtó és a történetírás azóta is utal a Dreyfus-ügyre) az egész társadalmat megosztó, központi politikai kérdéssé vált. Dreyfus kapitány ügye a royalista, militarista, nacionalista jobboldal (az "antidreyfussard"-ok) és a köztársaságpárti, szocialista, antiklerikális baloldal (a "dreyfussard"-ok) küzdelmének ütközőpontja lett, végeredményében pedig a köztársaság és a politikai baloldal megerősödését, a hadsereg és a katolikus egyház befolyásának gyengülését idézte elő Franciaországban. Dreyfus ellen foglalt állást többek között Édouard Drumont, Paul Déroulède, Maurice Barrès és Charles Maurras. Dreyfus mellett állt Georges Clemenceau, Jean Jaurès és Anatole France. A következő években kiderült, hogy nem bírói tévedésről van szó, hanem jogi botrányról, mivel a bizonyítékokat meghamisították, hogy az igazi bűnöst fedezzék.

A Dreyfus-ügy miatt kitört és az Európa antiszemita körökre is hatással lett pogromok alaposan aláásták a jogállamnak tartott Franciaország tekintélyét. Ugyanakkor elgondolkodásra késztették az európai zsidóságot, hogy valóban biztonságos-e számukra a zsidógyűlölő Európa. Épp ezért Herzl Tivadar megjelentette A zsidó állam c. értekezését, amely arra ösztökéli a zsidóságot, hogy térjenek vissza az óhazába, Palesztinába és ott maguk szervezzenek államot. Ez már a cionizmus kezdete volt.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lettres d'un innocent (Egy ártatlan levelei) (1898)
  • Les lettres du capitaine Dreyfus à sa femme (Dreyfus kapitány levelei feleségéhez) (1899), amelyeket az Ördög-szigetről írt
  • Cinq ans de ma vie (5 év az életemből) (1901)* Souvenirs et correspondance, (Emlékek és levelezés), posztumusz 1936-ban

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 19. századi egyetemes történelem 1789–1914 (Korona Kiadó, 2005)
  • Nicholas Halasz: Dreyfus kapitány (Kossuth Kiadó, 1980)

Játékfilm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]