Idi Amin Dada

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Idi Amin Dada karikatúra

Idi Amin Dada (1923, 1925 vagy 1928[1]2003. augusztus 16.), közismertebb nevén Idi Amin, ugandai katona, a Brit Birodalmi Haderő tisztje, majd Uganda hadseregének tábornoka, 1971-től diktátor, aki Uganda elnöki tisztét is betöltötte.

A gyarmati hadseregben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idi Amin édesapját Andreas Nyabire-nak hívták, a Kakwa nevű afrikai törzsből származott. Eredetileg római katolikus volt, majd áttért az iszlám hitre. Édesanyja nevét nem tudni. Amin sosem beszélt életéről, illetve nem is írt, mint más politikusok. 1946-ban beállt a Király Afrikai Lövészezrede elnevezésű brit gyarmati ezredbe. Először mindössze szakácsként szolgált, de - nem utolsó sorban hatalmas termetének, és a parancsok iránt tanúsított feltétlen engedelmességnek köszönhetően - a vezérőrnagyi majd az ugandai hadsereg parancsnoki tisztségéig jutott el. Már a brit hadseregben kétes ügyei voltak: kenyai törzsi harcosok tucatjait lövette agyon, és holttestüket a hiénák elé vettette. A marhatolvajlással gyanúsítottak szóra bírása érdekében pedig több férfi nemi szervét vágta le. Sir Walter Coutts kormányzó hiába tájékoztatta Milton Obotét, akiről már sejthető volt, hogy a függetlenedő Uganda miniszterelnöke lesz, a függetlenedéssel kapcsolatos zűrzavaros helyzetben inkább eltussolták az ügyeket.

Út a hatalom felé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1962. október 9-től őrnagy, majd, miután az utolsó brit katonák is elhagyták Ugandát, ezredes lett, így részt vehetett az Obote-kormány ülésein. 1966-ban Obote az ő segítségével megdöntötte a bugandai kabaka uralmát, és így dandártábornok, majd vezérezredes lesz. 1971. január 25-én egy katonai puccs során magához ragadta a hatalmat Milton Obotétól, miközben Obote Szingapúrban tartózkodott a Nemzetközösség Miniszterelnökeinek Konferenciáján. A brit hírszerzők állítólag előre tudtak az akcióról.

A puccs népszerű volt a szocialista Obotétól tartó kereskedők körében.

A diktátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A britek és az izraeliek üdvözölték a puccsot - előbbiek a szocialista Obotétól tartottak, utóbbiak örültek, hogy muzulmán szövetségesük akad. Nem támogatta azonban Obote két szövetségese, Tanzánia vezetője, Julius Nyerere és Zambia vezetője Kenneth Kaunda.

Ügyes húzásként a még mindig népszerű kabaka holttestét hazahozatta, és szülőföldjén eltemettette.

Amikor Tanzánia bombázása érdekében repülőgépeket kért Moshe Dayan izraeli hadügyminisztertől, és az elutasította a kérést, Izraeltől elhidegült. Ugyanígy elfordult a brit szövetségeseitől is. Moammer Kadhafi, Líbia vezetője lett új szövetségese. Skóciának ugyanakkor nagy rajongója maradt, a skót függetlenné válást pártolta volna.

1972. augusztus 5-én kiutasította az országból az összes ázsiai eredetű lakost. Ekkor az ázsiaiaké volt az ország vállalkozásainak 85%-a. Bár az ázsiaiaknak úgy kellett az országot elhagynia, hogy minden tulajdonukat ott is kellett hagyniuk, ez a döntés romba döntötte az ugandai gazdaságot. A cukorgyártás leállásával a cukorimport jócskán megnőtt, az infláció hatalmasra duzzadt, a turizmus pedig leállt.

Ekkorra már valószínűleg a hipománia nevű személyiségzavarban szenvedett, ami paranoiával, skizofréniával, időnként idegbénulással járt. Az izraeli sportolók 1972-es, a müncheni olimpián történt lemészárlását követően a palesztinokat méltató levelet küldött Kurt Waldheim-nak, az ENSZ akkori főtitkárának, amelyben egyben Adolf Hitlert is felmagasztalta. 1973-ban, a jom kippuri háborúban arab győzelmet vizionált és erőteljesen kiállt Palesztina függetlensége mellett.

1976-ban az izraeliek visszavágtak az őket ért sérelmekért. Amikor palesztin terroristák eltérítették az Air France tel-avivi járatát és a foglyokkal Ugandába repültek, Amin szeretettel fogadta őket és ugandai katonákat rendelt a védelmükre. Az izraeli hadsereg egy rohamosztaggal készült a túszmentésre és hamarosan Kenyát érintve elindult Entebbe felé. A terroristákat könnyen ártalmatlanná tették, míg az ugandaiakat heves közelharcban verték vissza és a túszokat kiszabadították.

Beszámíthatatlan és zavaros viselkedését csak fokozta alkoholizmusa. Különösen kedvelte a kakaópálinkát, amiből rengeteget fogyasztott.

1977 és 1979 között az "Őméltósága Al-Hajji Doktor Idi Amin Dada, Tábornagy, Örökös Elnök, VC, DSO, MC, Minden Földi Vadak és Minden Tengerek Halainak Ura, az afrikai Brit Birodalom, és különösképpen Uganda Meghódítója" címet adományozta magának. Számos állam tiltakozása ellenére az afrikai államok szolidaritását hirdető pán-afrikai Afrikai Egységszervezet 1975-ben elnökévé választotta.

Egy Ugandán belüli nézeteltérés, valamint Aminnak azon kísérlete, hogy bekebelezze Tanzánia Kagera tartományát, ahhoz vezettek, hogy Uganda és Tanzánia között 1978-ban háború tört ki, mely 1979-ben Amin rezsimének bukásához is vezetett. Amin ezek után Líbiába repült, majd - miután Kadhafi lányának molesztálása miatt Líbiából mennie kellett - 1981-ben Szaúd-Arábiába települt át, ahol 2003-ban bekövetkezett haláláig élt száműzetésben. Amint és rezsimjét több film is megörökítette, így a General Idi Amin Dada: A Self Portrait (1974), a Rise and Fall of Idi Amin (1980) és a The Last King of Scotland (magyar címe: Az utolsó skót király) (2006) című filmek is.

Amin vitathatatlanul nagy tehetséget tudott felmutatni a harmonikázás terén. Az általa rendezett ünnepségeken gyakran tartott előadásokat.

A népirtás és a gyilkosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodását az emberiesség elleni bűncselekmények, politikai elnyomás, etnikai tisztogatás, a tömeges, bírósági ítélet nélküli kivégzések valamint indiaiak Ugandából történő kitoloncolása jellemezte. A mai napig nem tisztázott, hogy hányan vesztették életüket Amin rezsimje alatt; a különböző becslések 100 000 és 500 000 között mozognak. Különösen az Obotét támogató alcsoli és langi törzsek körében végzett népirtást, de mivel e törzsek körében a név gyakran "O" betűvel kezdődik, sok embert pusztán a neve miatt öltek meg. Husszein Szulejmán dandártábornok fejét egy hűtőszekrényben tárolta sok más ellenségének fejével együtt, amiket megrémítés gyanánt másoknak is megmutatott. Egyeseket arra kényszerített, hogy hatalmas kalapácsokkal egymást verjék agyon, egyesekre ő maga ugrott rá, és roppantotta el a mellkasukat hatalmas súlyával. A holttestek kiadásáért váltságdíjat kért. Luwun ugandai érseket maga lőtte le, Bob Astles őrnagyot is ő kínozta meg, annak ellenére, hogy korábban ő intézte a diktátor propagandaügyeit - például egyszer négy fehér üzletember vitte Amint gyaloghintón, amivel azt demonstrálták, hogy a fekete ember győzött a fehér felett. A hintó hordóinak egyikét, Robert Scanlont aztán kalapáccsal agyonverték, mert összekülönbözött a diktátorral. Egy másik brit, Bruce Mackenzie repülőgépén az Amintól kapott oroszlánfej robbant fel.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geoffrey Regan: Történelmi baklövések, Pécs, Alexandra, 2004., ISBN 963-368-782-979 87. o.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Több forrás, így például az Encyclopædia Britannica, az Encarta és a Columbia Encyclopedia is azt állítják, hogy Amin Koboko-ban született, 1925 körül, de pontos születési idejét ismeretlennek tüntetik fel. Fred Guweddeko kutató azt állítja, hogy Amin 1928. május 17-én született[1], de ez vitatott[2]. A boncoláskor az orvosszakértői vélemény Amin korát 80 évesre tette, ami azt jelenti, hogy 1923-ban kellett születnie. Így egyedül az állítható biztosan, hogy Amin az 1920-as évek közepe táján született.