Jasszer Arafat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jasszer Arafat
ArafatEconomicForum.jpg
Arafat a 2001-es Világgazdasági Fórumon
A Palesztin Nemzeti Hatóság 1. elnöke
Hivatali idő
1996. január 20.2004. november 11.
Utód Mahmúd Abbász

Született 1929. augusztus 24.
Kairó, Egyiptom
Elhunyt 2004. november 11. (75 évesen)
Párizs, Franciaország
Foglalkozás politikus
építőmérnök
mérnök
Vallás iszlám

Yasser Arafat signature.svg
Jasszer Arafat aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jasszer Arafat témájú médiaállományokat.

Jasszer Arafat (arabul: ياسر عرفات, más néven أبو عمار, Abū 'Ammār) (1929. augusztus 24., Kairó, Egyiptom vagy Jeruzsálem, akkor Palesztina2004. november 11. Párizs, Franciaország) palesztin vezető, politikus, 1996-tól haláláig a Palesztin Autonóm Hatóság elnöke, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője, a Fatah al-Iszlám alapítója. Eredeti neve: Mohammed Abdel-Raouf Arafat al Qudwa al-Husszein.

1994-ben Simón Peresz és Jichák Rabin volt izraeli kormányfőkkel együtt Nobel-békedíjat kapott.

Nevéhez két intifáda (az izraeli megszállás elleni palesztin népfelkelés) fűződik: az első intifáda 1987-től 1993-ig tartott, a második intifáda 2000-től napjainkig tart.

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jasszer Arafat ötödik gyermekként született hétgyermekes családba, egy textilkereskedő fiaként Palesztinából származó emigráns arab családban. Születésének helye és pontos ideje vitatott, a legvalószínűbb, hogy augusztus 24-én, az egyiptomi Kairóban született. Arafat saját állítása szerint augusztus 4-én született Jeruzsálemben, de az is elképzelhető, hogy valójában a gázai övezetben látta meg a napvilágot. Mások Szíriában, vagy a hajdani Transzjordániában feltételezik szülőhelyét. Négyéves korában anyja meghalt, a család Jeruzsálembe költözött. Arafat nyolcéves volt, mikor apja újranősült, és visszaköltöztek Kairóba.

Egyetemi tanulmányait a Kairói Egyetemen kezdte meg, érdeklődése többek között a judaizmus és a cionizmus felé irányult, részt vett ilyen témájú vitákon és érdeklődéssel olvasta Herzl Tivadar és más cionista szerzők munkáit. 1948-ban, az első újkori arab-izraeli konfliktus kirobbanásakor otthagyta az egyetemet, és csatlakozott az Izrael állam megalakulása ellen harcoló palesztin csapatokhoz. Az izraeli győzelem után visszatért Kairóba és folytatta félbeszakadt tanulmányait, végül 1956-ban építészmérnöki diplomát szerzett.

A palesztin mozgalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-ben Jordániában

Diplomájának megszerzése után Kuvaitban talált munkát, később saját céget hozott létre. Az 1950-es évek végén (57-ben vagy 59-ben) megalapította a Fatah palesztin nemzeti mozgalmat, amely egy független palesztin állam megalapítását tűzte ki célul. A Fatah első, 1964-ben végrehajtott fegyveres akciója sikertelennek bizonyult, ahhoz azonban bizonyosan hozzájárult, hogy az 1967-es hatnapos háborút követően Izrael figyelme a környező arab államokról a palesztin szervezetek felé irányult. 1969. február 3-án a Palesztin Nemzeti Kongresszus az 1964-ben alapított palesztin mozgalmakat egyesíteni kívánó Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökévé választotta.

Az 1972-es müncheni olimpián végrehajtott terrorista vérengzéssel kapcsolatban felmerült Arafat felelőssége: Mohammed Daoud 1999-ben megjelent „Egy palesztin terrorista emlékiratai” című könyve szerint állítólag Arafatot tájékoztatták az akcióról, aki áldását adta rá.[1]

A 70-es, 80-as években előbb Libanonban, majd 1983-as kiutasítása után Tunéziában telepedett le. 1987 decemberében a nem sokkal korábban kirobbant első intifáda („felkelés”) élére állt. A felkelés hat évig, a békefolyamat kezdetét jelentő, Washingtonban aláírt elvi nyilatkozatig tartott. A száműzetésben tevékenykedő palesztin parlament őt választotta az 1988. november 15-én egyoldalúan kikiáltott – és 70 állam által elismert – palesztin állam elnökévé. Arafat még az év végén nyilvánosan elismerte s békülésre hívta fel Izraelt.

A gázai övezetbe 1994-ben, huszonhét év után térhetett vissza Tunéziából, amikor ez a terület az oslói egyezmény értelmében a palesztin autonómia részévé vált. 1994 júliusától 1995 decemberéig a Palesztin Hatóság elnöki tisztét töltötte be, majd az 1996. január 20-án – a szavazatok nyolcvanhárom százalékát megszerezve – a frissen létrejött Palesztin Autonómiatanács élére állt. 2001-től haláláig Ramallahban élt, az izraeli hatóságok által elrendelt házi őrizetben.

Jichák Rabin, Bill Clinton és Jasszer Arafat (1993)

2002-ben Arafat és a Palesztin Hatóság fegyvercsempészésbe keveredett. A Karin–A palesztin teherhajó a robbanóanyagból, géppisztolyokból, aknákból, vállról indítható rakétákból és nagyobb hatótávolságú katyusákból álló közel 50 tonnányi hadianyag-szállítmányt az iráni partok menti szigetről vette fel a Perzsa-öbölben, hogy útját a Jasszer Arafat uralta Gázában fejezze be. A hajó kapitánya a Palesztin Szállítási Minisztériumnak dolgozott, és az utasításokat közvetlenül a Palesztin Hatóságtól kapta. A fegyvercsempészést a Palesztin Hatóság embere, Adel Awadalah felügyelte.[2]

A palesztin gazdaság segélyekre épül: az Európai Unió, az USA és Izrael csak a hozzájuk hű Fatah szervezetet részesítik támogatásukban, az ellenálló Hamászt nem. A gázai övezetet emiatt gyakran megvonták és megvonják az üzemanyag, élelmiszer és egyéb árucikkek behozatalától az izraeli hatóságok, remélve, hogy így a Hamász elveszíti támogatottságát. A segélyek körül mindig is sok vita folyt, bár mindkét palesztin szervezet igyekszik a blokád alatt élő civileken segíteni és szociális támogatást nyújtani.

Az utolsó napok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála előtt pár nappal, 2004. október 29-én, jordán orvosok javaslatára, Izrael beleegyezésével gyógyászati kezelésre Párizsba szállították. November 3-án egyre súlyosbodó kómába esett, szervei fokozatosan felmondták a szolgálatot. Halálát több tévesnek bizonyult bejelentést követően végül november 11-én erősítették meg. Temetésére a kairói temetési szertartás után Ramallahban került sor, mert az izraeli hatóságok kategorikusan elutasították azt a kívánságát, hogy Jeruzsálemben helyezzék örök nyugalomra. Az eseményt bombamerénylet zavarta meg. 2013-ban özvegye kérelmezte Arafat földi maradványainak kihantolását és vizsgálatát. Svájci igazságügyi orvosszakértők a vizsgálat után közölték, hogy az Arafat földi maradványaiból vett minta a normál értékhez képest 18-szor magasabb radioaktivitást mutatott 210-es polóniumból, így valószínűsíthető, hogy Arafatot megmérgezték.[3][4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Bosszú: egy kommandóakció meséje – Hetek, 2006. január 20.
  2. Arafat megbukott – Hetek, 2002. január 11.
  3. Al-Dzsazíra: Arafatot megmérgezték, 2013. november 6. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
  4. Arafatot nagy valószínűséggel megmérgezték, 2013. november 6. (Hozzáférés: 2013. november 6.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jasszer Arafat témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]