Jasszer Arafat
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
| Jasszer Arafat | |
 | |
| Arafat a 2001-es Világgazdasági Fórumon | |
| A Palesztin Nemzeti Hatóság 1. elnöke | |
| Hivatali idő 1996. január 20. – 2004. november 11. | |
| Utód | Mahmúd Abbász |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | arab–izraeli háború |
| Született | 1929. augusztus 24. Kairó, Egyiptom |
| Elhunyt | 2004. november 11. (75 évesen) Párizs, Franciaország |
| Sírhely | Mukataa |
| Párt | Palesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalom |
| Házastársa | Suha Arafat (1990. július 17. – 2004. november 11.) |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Kairói Egyetemen (1944–1950, építőmérnöki szakma, alapfokozat) |
| Halál oka |
|
| Vallás | szunnita iszlám |
| Díjak |
|
 | |
| Jasszer Arafat aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jasszer Arafat témájú médiaállományokat. | |
Jasszer Arafat (arabul: ياسر عرفات, más néven أبو عمار, Abū 'Ammār) (Kairó/Jeruzsálem, 1929. augusztus 24. – Párizs, 2004. november 11.) palesztin vezető, politikus, 1996-tól haláláig a Palesztin Autonóm Hatóság elnöke, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője, a Fatah alapítója. Eredeti neve: Mohammed Abdel-Raouf Arafat al Qudwa al-Husszein.
1994-ben Simón Peresz és Jichák Rabin volt izraeli kormányfőkkel együtt Nobel-békedíjat kapott.
Nevéhez két intifáda (az izraeli megszállás elleni palesztin népfelkelés) fűződik: az első 1987-től 1993-ig tartott, a második 2000-től 2005-ig, és a sarm el-sejki megállapodás jelentette a végét.
A kezdetek[szerkesztés]
Jasszer Arafat ötödik gyermekként született hétgyermekes családba, egy textilkereskedő fiaként Palesztinából származó emigráns arab családban. Születésének helye és pontos ideje vitatott, a legvalószínűbb, hogy augusztus 24-én, az egyiptomi Kairóban, Arafat saját állítása szerint augusztus 4-én született Jeruzsálemben, de az is elképzelhető, hogy valójában a gázai övezetben látta meg a napvilágot. Mások Szíriában, vagy a hajdani Transzjordániában feltételezik szülőhelyét. Négyéves korában anyja meghalt, a család Jeruzsálembe költözött. Arafat nyolcéves volt, amikor apja újranősült, és visszaköltöztek Kairóba.
Egyetemi tanulmányait a Kairói Egyetemen kezdte meg, érdeklődése többek között a judaizmus és a cionizmus felé irányult, részt vett ilyen témájú vitákon és érdeklődéssel olvasta Herzl Tivadar és más cionista szerzők munkáit. 1948-ban, az első újkori arab-izraeli konfliktus kirobbanásakor otthagyta az egyetemet, és csatlakozott az Izrael állam megalakulása ellen harcoló palesztin csapatokhoz. Az izraeli győzelem után visszatért Kairóba és folytatta félbeszakadt tanulmányait, végül 1956-ban építészmérnöki diplomát szerzett.
A palesztin mozgalomban[szerkesztés]
Diplomájának megszerzése után Kuvaitban talált munkát, később saját céget hozott létre. Az 1950-es évek végén (1957-ben vagy 1959-ben) megalapította a Fatah palesztin nemzeti mozgalmat, amely egy független palesztin állam megalapítását tűzte ki célul. A Fatah első, 1964-ben végrehajtott fegyveres akciója sikertelennek bizonyult, ahhoz azonban bizonyosan hozzájárult, hogy az 1967-es hatnapos háborút követően Izrael figyelme a környező arab államokról a palesztin szervezetek felé irányuljon. 1969. február 3-án a Palesztin Nemzeti Kongresszus az 1964-ben alapított palesztin mozgalmakat egyesíteni kívánó Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökévé választotta.
Az 1972-es müncheni olimpián végrehajtott terrorista vérengzéssel kapcsolatban felmerült Arafat felelőssége: Mohammed Daoud 1999-ben megjelent „Egy palesztin terrorista emlékiratai” című könyve szerint állítólag Arafatot tájékoztatták az akcióról, aki azt jóváhagyta.[1]
A 70-es, 80-as években előbb Libanonban, majd 1983-as kiutasítása után Tunéziában telepedett le. 1987 decemberében a nem sokkal korábban kirobbant első intifáda („felkelés”) élére állt. A felkelés hat évig, a békefolyamat kezdetét jelentő, Washingtonban aláírt elvi nyilatkozatig tartott. A száműzetésben tevékenykedő palesztin parlament őt választotta az 1988. november 15-én egyoldalúan kikiáltott – és 70 állam által elismert – palesztin állam elnökévé. Arafat még az év végén nyilvánosan elismerte, s békülésre hívta fel Izraelt.
A gázai övezetbe 1994-ben, huszonhét év után térhetett vissza Tunéziából, amikor ez a terület az oslói egyezmény értelmében a palesztin autonómia részévé vált. 1994 júliusától 1995 decemberéig a Palesztin Hatóság elnöki tisztét töltötte be, majd az 1996. január 20-án – a szavazatok nyolcvanhárom százalékát megszerezve – a frissen létrejött Palesztin Autonómiatanács élére állt. 2001-től haláláig Rámalláhban élt, az izraeli hatóságok által elrendelt házi őrizetben.
2002-ben Arafat és a Palesztin Hatóság fegyvercsempészésbe keveredett. A Karin–A palesztin teherhajó a robbanóanyagból, géppisztolyokból, aknákból, vállról indítható rakétákból és nagyobb hatótávolságú katyusákból álló, közel 50 tonnányi hadianyag-szállítmányt az iráni partok menti szigetről vette fel a Perzsa-öbölben, hogy útját a Jasszer Arafat uralta Gázában fejezze be. A hajó kapitánya a Palesztin Szállítási Minisztériumnak dolgozott, és az utasításokat közvetlenül a Palesztin Hatóságtól kapta. A fegyvercsempészést a Palesztin Hatóság embere, Adel Awadalah felügyelte.[2]
A palesztin gazdaság segélyekre épül: az Európai Unió, az USA és Izrael csak a hozzájuk hű Fatah szervezetet részesítik támogatásukban, az ellenálló Hamászt nem. A gázai övezetet emiatt gyakran megvonják az üzemanyag, élelmiszer és egyéb árucikkek behozatalától az izraeli hatóságok, remélve, hogy így a Hamász elveszíti támogatottságát. A segélyek körül mindig is sok vita folyt, bár mindkét palesztin szervezet igyekszik a blokád alatt élő civileken segíteni és szociális támogatást nyújtani. (A 2023. október 7-én végrehajtott palesztin terrortamadás óta háború dúl.)
Az utolsó napok[szerkesztés]
_02.JPG)
Halála előtt pár nappal, 2004. október 29-én, jordán orvosok javaslatára, Izrael beleegyezésével gyógyászati kezelésre Párizsba szállították. November 3-án egyre súlyosbodó kómába esett, szervei fokozatosan felmondták a szolgálatot. Halálát több tévesnek bizonyult bejelentést követően végül november 11-én erősítették meg. Temetésére a kairói szertartás után Rámalláhban került sor, mert az izraeli hatóságok kategorikusan elutasították azt a kívánságát, hogy Jeruzsálemben helyezzék örök nyugalomra. Az eseményt bombamerénylet zavarta meg.
2013-ban özvegye kérelmezte Arafat földi maradványainak kihantolását és vizsgálatát. Svájci igazságügyi orvosszakértők a vizsgálat után közölték, hogy az Arafat földi maradványaiból vett minta a normál értékhez képest 18-szor magasabb radioaktivitást mutatott ki a polónium 210-es izotópból, így elképzelhető, hogy Arafatot megmérgezték.[3][4]
Magánélete[szerkesztés]
Arafat hosszú ideig nőtlen volt, viszont az évek alatt több mint hatvan palesztin és más arab gyermeket fogadott örökbe és gondoskodott a neveltetésükről, akik részben háborús árvák voltak vagy nagyon szegény családból származtak. A mostanra felnőtt gyerekek hálával emlékeztek vissza rá, aki gyakran küldte őket nyaralni messzi országokba, mint Kuba, Zimbabwe vagy Olaszország.[5]
Arafat végül 1990-ben, mintegy hatvanéves korában feleségül vette Szuha Tavilt, aki mellesleg egy keresztény vallású palesztin volt. Szuha, aki édesanyja révén ismerkedett meg a palesztin vezetővel, ekkor 27 éves volt és titkárnőként dolgozott nála Franciaországban és Tuniszban.[6][7] Házasságuk nem volt boldog. Szuha többször is el akarta hagyni Jasszert, de ő sosem engedte.[8] Szuha 2013-ban elmondta, hogyha újra megtehetné, akkor már nem ment volna hozzá Arafathoz.[9]
1995-ben született meg Párizsban egyetlen lányuk, akit Arafat édesanyja után Zahvának nevezett el.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Bosszú: egy kommandóakció meséje Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben – Hetek, 2006. január 20.
- ↑ Arafat megbukott Archiválva 2007. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben – Hetek, 2002. január 11.
- ↑ Al-Dzsazíra: Arafatot megmérgezték, 2013. november 6. [2015. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
- ↑ Arafatot nagy valószínűséggel megmérgezték, 2013. november 6. (Hozzáférés: 2013. november 6.)[halott link]
- ↑ Arafat orphans look back on blissful childhood (Mail&Guardian)
- ↑ Profile: Suha Arafat (BBC News)
- ↑ Aburish, Said K. (1998): From Defender to Dictator. New York: Bloomsbury Publishing. ISBN 978-1-58234-049-4. 246–247. o.
- ↑ Arafat’s widow tried to leave Palestinian leader ‘hundreds of times’ (The Daily Star)
- ↑ Suha Arafat: I wish I’d never married him (The Times of Israel)
Források[szerkesztés]
- Jasszer Arafat a Magyarnarancs.hu oldalon
- Jasszer Arafat a Mult-kor.hu oldalon
- Jasszer Arafat az Index.hu oldalon
- Jasszer Arafat az Origo oldalon
További információk[szerkesztés]
- A vezér végnapjai – Hetek, 2005. szeptember 16.
- Arafat szelleme kísért – Közel-keleti béketervek. In: Hetek, 2004. december 10.
- Ferwagner Péter Ákos–Komár Krisztián: Arafat; Maxim, Szeged, 2003
- Mordechai Schoenfeld: Arafat, személyesen; ford. Rákócza Richárd; PolgArt, Bp., 2004