Óscar Arias Sánchez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Óscar Arias Sánchez
Óscar Arias.jpg
Costa Rica elnöke
Hivatali idő
1986. május 8.1990. május 8.
Előd Luis Alberto Monge
Utód Rafael Ángel Calderón Fournier
Hivatali idő
2006. május 8.2010. május 8.
Előd Abel Pacheco
Utód Laura Chinchilla

Született 1940szeptember 13. (73 éves)
Heredia, Costa Rica

Foglalkozás politikus
Vallás római katolikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Óscar Arias Sánchez témájú médiaállományokat.

Óscar Arias Sánchez (ejtsd: [oszkár áriász száncsesz]; született Óscar Rafael de Jesús Arias Sánchez, Heredia, Costa Rica, 1940. szeptember 13. –) Costa Rica-i politikus, 2010-ig ország elnöke, egyben az első (és ezidáig egyetlen) Costa Rica-i Nobel-díjas. Ügyvéd, közgazdász, politológus, vállalkozó és filozófus, az országot az 1986 és 1990 közötti időszakban kormányozta először.

A Nobel-békedíjat 1987-ben kapta meg, amiért részt vett a közép-amerikai fegyveres konfliktusok békerendezési folyamataiban, különös tekintettel az Egyesült Államok támogatásával szemben tanúsított kemény ellenállására a nicaraguai ellenfél konfliktusában.

Újabban a kampány egyik fő célját, Az Egyesült Államok, Közép-Amerika és a Dominikai Köztársaság közötti Szabadkereskedelmi Szerződés ratifikálását támogató pozícióban van; mindazonáltal Costa Ricában vannak szektorok, akik ellenzik a szerződés elfogadását, míg mások támogatják.

2005-ben jelent meg a neve az ország elnökjelöltjeként, miután a Legfelsőbb Bíróság Alkotmányi Testülete (Sala Constitucional de la Corte Suprema de Justicia) [1] bejelentette, hogy az elnöki újraválasztást megakadályozó alkotmányreform korlátozta az állampolgárok alapvető jogait. Megnyerte a 2006-os Costa Rica-i elnökválasztást, szűk, 1,1%-os fölénnyel közvetlen követője, Ottón Solís Fallasszal szemben. Dr. Arias újraválasztása egy olyan esemény, amelyre először volt példa a legutóbbi 36 évben.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arias a Costa Rica-i Herediában született 1940. szeptember 13-án. Jogot és közgazdaságtant hallgatott a Costa Rica-i Egyetemen. Közgazdász képesítéséhez írt diplomadolgozatával, amely Kényszercsoportok Costa Ricában címmel íródott, 1971-ben megnyerte a Nemzeti Esszé Díjat (Premio Nacional de Ensayo). 1967-ben megszerezte a politikatudomány mesterfokozatát az angliai Essexi Egyetemen. Ott mutatta be dolgozatát Tanulmány a formális vezetésről Costa Ricában címmel, amely az első politikai témájú esszéje volt. 1974-ben politológiai doktori címet szerzett az angliai Essex Egyetemen, majd a Costa Rica-i Egyetem politológia professzora volt.

Politikai élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mialatt egyetemi tanulmányait folytatta, 20 évesen belépett a Nemzeti Liberáció Párt (Partido Liberación Nacional) soraiba, s azóta gyorsan haladt felfelé a politikai ranglétrán.

1970-ben az akkori elnök, José Figueres Ferrer tanácsadójává nevezte ki az Elnöki Házban, majd később nemzeti tervezési miniszterré. A pozícióban való kiváló teljesítése miatt Daniel Oduber Quirós, Figueres elnök utódja is megtartotta a minisztériumban 1974-ig.

Az 1978-as választások alkalmával képviselővé választották. 1981-ben a Nemzeti Liberáció Párt főtitkári posztjára pályázott. 1985-ben köztársasági elnökjelöltté választották a következő évben tartandó választásokra, amelyeket megnyert Rafael Ángel Calderón Fournier ellen.

Első elnöki mandátum (1986–1990)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután bekerült a kormányzásba, Dr. Arias gazdasági megszorító intézkedéseket hozott az ország külső adósságának csökkentése érdekében. Mindazonáltal, erőfeszítései szintén célozták a béketeremtést az akkoriban a gerillaharcok, valamint a politikai instabilitás által sújtott Közép-Amerikában, amelyet az egész térségben az Egyesült Államok és Nicaragua Sandino-kormánya közötti nézeteltérések okoztak, akiket ez időszakban a Szovjetunió támogatott a két ország között zajló hidegháború részeként.

Dr. Arias összehívta El Salvador, Guatemala, Honduras és Nicaragua elnökeit a béketeremtő folyamat véghezvitele érdekében, amelyet a Contadora Csoport kezdeményezett, azonban a folyamat megbénult a panamai polgári konfliktus és az előbb említett Nicaragua és az USA közötti feszültségek miatt.

Az említett folyamat Guatemalában született meg Arias-béketerv (Plan Arias para la Paz) elnevezéssel, 1987. október 7-én, amely megegyezés Az esquipulasi békeegyezmény néven (El Acuerdo de Paz de Esquipulas) is ismert. A béketeremtés érdekében tett erőfeszítéseit nemzetközileg is elismerték, amikor megítélték neki ebben az évben a Nobel-békedíjat, majd 1988-ban a Nemzetközi Együttműködés Asztúria Hercege Díját (Premio Príncipe de Asturias de Cooperación Internacional).

Costa Rica tartotta előnyét a térségben egészséges gazdaságának és magas életszínvonalának köszönhetően, ahol a bruttó hazai termék (Producto Interno Bruto, BIP) éves 5%-os növekedést mutatott, amihez még hozzájárult a munkanélküliség arányának 3,4%-ot elért csökkenése, amely a legalacsonyabb volt a féltekén.

E gazdasági fejlődés mérlegeként szilárd szociális jóléti program fejlődött ki, amely magában foglalta többek között a rászorulók lakhatósági ellátását (a kampányban 80 ezer lakás felépítésére tettek ígéretet).

Az Arias-békealapítvány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1987-ben kapott Nobel-békedíjból származó teljes bevételt Dr. Arias az Arias Alapítvány a Békéért és az Emberi Haladásért létrehozására szánta. Az alapítvány segítségével három programot indítottak:

  • az Emberi Haladás Központja (Centro para el Progreso Humano), amely a nők esélyegyenlőségét támogatta a közép-amerikai társadalom minden szektorában;
  • a Szervezett Részvétel Központja (Centro para la Participación Organizada), amely az emberbarát orientációban való változtatást célozta Latin-Amerikában; valamint
  • a Béke és a Békekötés Központja (Centro para la Paz y la Reconciliación), amely a demilitarizáció és a fejlődés útján haladó konfliktusrendezés javára dolgozik.

E három alappillérrel Óscar Arias folytatta a globális béketeremtés és az emberi biztonság elérésének keresését. Nemrégiben kezdeményezést adott ki, amely egy, a Fegyverforgalom Szabályozásának Nemzetközi Törvénykönyve (Código Internacional de Conducta para la Transferencia de Armas) létrehozását célozza.

Publikált könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1970: Grupos de presión en Costa Rica („Kényszercsoportok Costa Ricában”)
  • 1976: Quién gobierna en Costa Rica („Ki kormányoz Costa Ricában”)
  • 1977: Democracia, independencia y sociedad latinoamericana („Demokrácia, függetlenség és latin-amerikai társadalom”)
  • 1978: Los caminos para el desarrollo de Costa Rica („Costa Rica fejlődéséhez vezető utak”)
  • 1979: Nuevos rumbos para el desarrollo costarricense („Új célirányok a Costa Rica-i fejlődéshez”)
  • 2005: Hagamos juntos el camino – Discursos, artículos y ensayos („Tegyük együtt az utat – Beszédek, cikkek és esszék”)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Costa Rica-i alkotmánybíróság.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]