Elie Wiesel
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik. |
Elie Wiesel (született Eliezer Wiesel; (Románia, Máramarossziget, 1928. szeptember 30. – ) erdélyi származású amerikai író, politikai aktivista. Holokauszttúlélő. Több mint negyven könyvet írt. Leghíresebb műve Az éjszaka, amely a holokauszt során szerzett tapasztalatairól szól. 1986-ban Elie Wiesel Nobel-békedíjat kapott. Ő használta először a „holokauszt” kifejezést a mai értelmében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Ortodox zsidó családban született Máramarosszigeten, Romániában. Apja Magyarországról származott. Eliezer anyanyelve a jiddis volt, de magyarul is kitűnően megtanult, és gyerekként rajongott a magyar kultúráért.[1] Középiskolai tanulmányait magántanulóként kezdte Máramarosszigeten. A II. világháború éveiben, amikor Észak-Erdély Magyarországhoz tartozott, a debreceni, majd a nagyváradi magyar nyelvű zsidó felekezeti gimnáziumokban is tanult. Ezenkívül a máramarosszigeti haszid zsidó közösség zsinagógájában vallási tanulmányokat folytatott.[2] 1944-ben, tizenöt évesen egész családjával együtt deportálták. Megjárta az auschwitzi, a monowitzi és a buchenwaldi haláltáborokat. Anyját és nővéreit feltehetőleg még Auschwitzban gyilkolták meg, apja a buchenwaldi haláltáborban mellette halt meg. Több tucat könyvében, esszéiben, novelláiban és drámáiban írta meg a koncentrációs táborok borzalmait. A II. világháború után Párizsban telepedett le, és az ott töltött 16 év alatt megbecsült helyet vívott ki magának a francia irodalomban. 1961-ben átköltözött az Egyesült Államokba, ahol két év múlva megszerezte az állampolgárságot. Wiesel jelenleg is az USA-ban él, a Boston University-n tanít és az Elie Wiesel Alapítvány elnöke.
Egyetemi tanulmányait az USA-ban és Párizsban végezte, a bostoni egyetem társadalomtudományi tanszékén dolgozott, a Holocaust-emlékbizottság elnöke, számos előadást tartott az egész világon. Napjainkban is a fajgyűlölet elleni küzdelem egyik tekintélyes és fáradhatatlan alakja, legutóbb a volt Jugoszlávia területén zajló etnikai gyilkosságok ellen tiltakozott.
[szerkesztés] Díjai
Az 1986-os Nobel-békedíjat az alábbi indoklással vehette át: „Az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára”.
[szerkesztés] Hatása
2006 januárjában Az éjszaka című művét Oprah Winfrey beválasztotta könyvklubjába. Ugyanebben az évben együtt látogattak el Auschwitzba, ahol az író felidézte az általa átélt, és könyvében megírt borzalmakat. Oprah Winfrey esszéíró versenyt rendezett. A fiataloknak arra a kérdésre kellett választ keresniük, hogy az éjszaka című mű miért aktuális napjainkban is.
[szerkesztés] Fő művei
- La nuit („Az éjszaka”, 1958) - eredeti nyelve jiddis[3]
- L'Aube („A hajnal", 1960)
- Le Jour („A nappal", 1961)
- Les Juifs du silence („A csend zsidósága", esszé, 1966)
- Le Testament d'un poéte juif assassiné („Egy meggyilkolt zsidó költő végrendelete", regény 1980)
Magyarul még:
- 1 elbeszélés (Kovács Vera, Égtájak, 1968);
- 4 próza (Nemes L., Nagyv. 1988 5.);
[szerkesztés] Források
- T. E. Estess: Élie Wiesel (1980)
- J.-Y. Friedmann: Le Rire dans l'univers tragique d'Elie Wiesel (1981)
- Budai Katalin: Az apáknak válaszolniuk kell (Nagyvilág, 1988 5.)
- F. Mauriac: Előszó (Az éjszaka című regényéhez, 1991)
[szerkesztés] Jegyzetek
|
1976: Betty Williams, Mairead Corrigan | 1977: Amnesty International | 1978: Anvar Szadat, Menáhem Begin | 1979: Teréz anya | 1980: Adolfo Pérez Esquivel | 1981: Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága | 1982: Alva Myrdal, Alfonso García Robles | 1983: Lech Wałęsa | 1984: Desmond Tutu | 1985: Orvosok az Atomháború Megelőzéséért 1986: Elie Wiesel | 1987: Óscar Arias | 1988: Az ENSZ Békefenntartó Erői | 1989: Tendzin Gjaco | 1990: Mihail Gorbacsov | 1991: Ang Szán Szu Csí | 1992: Rigoberta Menchú | 1993: Nelson Mandela, Frederik Willem de Klerk | 1994: Jasszer Arafat, Simon Peresz, Jichak Rabin | 1995: Pugwash-konferenciák, Józef Rotblat | 1996: Carlos Filipe Ximenes Belo, José Ramos Horta | 1997: Nemzetközi Mozgalom a Gyalogsági Aknák Betiltásáért, Jody Williams | 1998: John Hume, David Trimble | 1999: Orvosok határok nélkül | 2000: Kim Dedzsung |


