Bárány Róbert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárány Róbert
Robert Barany.jpg
Életrajzi adatok
Született 1876. április 22.
 Osztrák–Magyar Monarchia
Bécs,
Elhunyt 1936. április 8. (59 évesen)
 Svédország
Uppsala,
Állampolgárság osztrák-magyar
Pályafutása
Szakterület orvostudomány, fülészet, ideggyógyászat
Szakmai kitüntetések
Nobel-díj

Barany Robert signature.jpg
Bárány Róbert aláírása

Bárány Róbert (Bécs, 1876. április 22.Uppsala, 1936. április 8.) magyar származású Nobel-díjas osztrák orvos, egyetemi tanár. Orvosi oklevelét szülővárosában szerezte, a magyar tudományos élettel nem volt intézményes kapcsolata.

Pályakezdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Várpalotai zsidó családból származott. Édesapja Bárány Ignác még fia születése előtt vándorolt ki Bécsbe. Bárány Róbert már Bécsben született és a sors sok helyre sodorta, azonban a magyar tudományos élettel soha nem volt intézményes kapcsolatban. Orvosi oklevelét szülővárosában szerezte, majd belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat folytatott. 1905-től a bécsi orvosi egyetem fülészeti klinikáján dolgozott, ahol 1909-től docens volt.[1]

Nobel-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy egyszerű klinikai tapasztalat terelte figyelmét a belső fülben rejtőző egyensúlyszervre. Betegeinél sokszor végzett fülöblítést, melynek során a páciensek gyakran elszédültek. Kiderült, hogy szédülésük az öblítő folyadék hőmérsékletével függött össze. Langyos vízzel öblítve nem szédült el a beteg, míg hideg, illetve túl meleg vízzel öblítve szédülés jelentkezett. Ennek magyarázata az, hogy a belső fül ívjárataiban keringő lympha hőmérséklete körülbelül 37 °C. Ez a folyadék hőmérséklet-változásokra áramlani kezd és hideg, illetve meleg hatásra más és más ívjáratokba áramlik, ami szédülést vált ki. Ezzel tulajdonképpen a testhelyzetünkről való tájékozódás szenved zavart, és ezt jelzi a szemgolyók rezgése (nystagmus). A jelenség egy élettani reflexmechanizmusnak felel meg, és Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik. Hiánya kóros jellegű, mivel a fülben zajló beteges (főleg gyulladásos) folyamatok ívjáratokra terjedését jelzi. Az élettani folyamat összefügg a tengeribetegség jelenségével is. Nobel-díjat is a füllel és az egyensúlyérzékeléssel kapcsolatos munkásságáért kapott 1914-ben: az elismerést a " vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért" ítélték oda.[2]

Élete a díj után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháborúban önkéntesként hadikórházi osztályvezető orvos, a fül-orr-gégészet vezetője, 1915-ben hadifogolyként orvosi szakmai felügyelő volt. Orosz fogságba került, ahol súlyos betegség döntötte le lábáról. Gyakorlatilag Nobel-díjának köszönheti életét, ugyanis 1916-ban a svéd kormány közbenjárására szabadult ki.[3]

Visszatért szülővárosába, ahol azonban nem maradhatott, kollégái még tudós voltát is kétségbe vonták, nem engedték professzori székhez jutni és etikai vétségben is elmarasztalták. Svédországba távozott, ahol 1926-tól haláláig az uppsalai egyetem fül-orr-gégészeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt. Világháborús tapasztalatai alapján kidolgozta a friss lövési sérülések sebészeti ellátási módszereit, valamint műtéti eljárást javasolt az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására.[4]

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nobel-díj-on túl munkásságát több magas szakmai kitüntetéssel is elismerték, így Politzer-díjjal (Boston, 1912), Guyot-díjjal (Groningen, 1914), a svéd Orvostársaság Jubileumi Érmével (1925).

Bárány egész munkássága tulajdonképpen a fülészet és az ideggyógyászat határterületén zajlott. Leszármazottai közül számos orvos került ki. Egyik unokája, Anders Bárány a fizikusi pályát választotta, és a fizikai Nobel-díj bizottságának titkáraként számos kitüntetés odaítélési folyamatának lehetett részese.

Emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a közvélemény előtt kevéssé ismert személye, nevét nem őrzik közterületek, intézmények sem. Leginkább Kertész Imre Nobel-díja terelte a figyelmet a korábbi, magyar, vagy magyar származású díjazottra. Svédországban azonban már 1960-ban megalakult a Bárány Társulat, mely szümpozionjait ötévenként tartja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Várpalotától Uppsaláig (magyar nyelven). Fizikai Szemle 1996/4. 114.o.. kfki.hu. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
  2. Robert Barany (angol nyelven). britannica.com. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
  3. Bárány Róbert (magyar nyelven). kertesz.uw.hu. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
  4. The Nobel Prize in Physiology or Medicine 1914 Robert Bárány (angol nyelven). nobelprize.org. (Hozzáférés: 2011. május 8.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bárány Róbert (magyar nyelven). Jeles Napok. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
  • Bárány Róbert (német nyelven). Österreich lexikon. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
  • Bárány Róbert írásai (német nyelven). Katalog der Deutschen Nationalbibliothek. (Hozzáférés: 2011. május 8.)