Julius Axelrod

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Julius Axelrod (New York, 1912. május 30.Rockville, 2004. december 29.) amerikai biokémikus és farmakológus.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait New York-ban a College of the City of-on és a helyi Egyetemen (1941) végezte. 1955-ben a George Washington Egyetemen doktorált. 1935-től 1946-ig az Ipari Egészségügyi Laboratóriumban vegyészként dolgozott, majd a Goldwater Memorial Hospital kutatási osztályára került. 1949-től a National Heart Institute, Bethesda, Maryland kémiai farmakológiai osztályának munkatársa lett. 1955-től a National Institute of Mental Health-ba, ahol a Klinikai Tudományok Laboratóriuma farmakológiai (gyógyszerészeti) részlegének vezetője lett.

Kutatási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy olyan enzimet fedezett fel, amely lebontja a kémiai ingerületátvivő anyagokat az idegrendszerben, ha már nincs arra szükség, hogy idegi impulzusokat továbbítsanak.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-ben Sir Bernard Katz angol biofizikussal és Ulf von Euler svéd fiziológussal megosztva fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]