Albrecht Kossel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Albrecht Kossel

Albrecht Kossel (Rostock, 1853. szeptember 16.Heidelberg, 1927. július 5.) német biokémikus, a genetika úttörője. Teljes neve Ludwig Karl Martin Leonhard Albrecht Kossel.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskoláját Rostockban végezte, ahol érdeklődése a kémia és a botanika felé koncentrálódott. 1877-ben Strasbourgban a Német Egyetemen orvosként végzett. Tudományos munkáit Strasbourgban a Biokémiai Tanszéken – egyetlen ilyen intézménye volt Németországban – Felix Hoppe-Seyler kutatási asszisztenseként. később a berlini egyetem Élettani Intézetében végezte. 1895-től Marburgban az Élettani Intézet professzora, majd igazgatója lett. 1901-től Heidelbergben a Fehérjekutató Intézet vezetője.

Kutatási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban a fiziológiai kémia területén működött, a sejtmagok fehérjéinek vizsgálatával foglalkozott. 1896-ban felfedezte a hisztidin nevű aminosavat és az agmatint is. Kutatásainak eredményeként kimutatta a nukleinsav összetevőit: adenin, citozin, guanin, timin és uracil báziselemeket.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Úttörő pályafutása alatt több szakmai kiadványban publikált, illetve szakmai kiadvány írt, szerkesztett, társszerzőként szerepelt.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott a nukleinsavak és a fehérjék kémiájának vizsgálatában elért eredményeiért.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]