Hermann Emil Fischer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hermann Emil Fischer

Hermann Emil Fischer (1852. október 9.1919. július 15.) német kémikus, a cukrok és a purinszármazékok vizsgálataiért 1902-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat.

Iskolái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bonn és Strassburg (ma Strasbourg Franciaország egyetemein tanult és 1874-ben doktorált. 1892-től a Berlini Egyetem szerves kémia professzora.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1881-ben kezdett a purinokkal foglalkozni. Meghatározta a húgysav, a xantin, a koffein, a teobromin és más rokon vegyületek összetételét és szerkezetét. Bebizonyította, hogy mind a purin nevű nitrogéntartalmú bázis származékai. 1883-ban kezdte meg a cukorcsoport kutatását. Eredményei páratlanul fontosak voltak a szerves kémiában. Meghatározta a fruktóz, a glükóz és sok más cukor molekulaszerkezetét, bár a sztereokémiai viszonyok megnehezítették a leírást. A sztereokémia elméleti alapjainak egy része is az ő nevéhez fűződik. Fischer óta a királis (aszimmetriás) atomot tartalmazó molekulákat a d-glicerinaldehidhez hasonlítjuk, így állapítjuk meg, hogy L, vagy D sztereoizomerről van-e szó. Névadója a Fischer-féle projekciónak, amely a háromdimenziós szerkezettel jellemezhető szerves molekulák síkban való ábrázolásának módja. Eredményeit a vegyületek szintézisével igazolta. A fehérjék, köztük az enzimek kémiájához is jelentősen hozzájárult.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]