Hermann Emil Fischer
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Hermann Emil Fischer (1852. október 9. – 1919. július 15.) német kémikus, a cukrok és a purinszármazékok vizsgálataiért 1902-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat.
Iskolái [szerkesztés]
Bonn és Strassburg (ma Strasbourg Franciaország egyetemein tanult és 1874-ben doktorált. 1892-től a Berlini Egyetem szerves kémia professzora.
Munkássága [szerkesztés]
1881-ben kezdett a purinokkal foglalkozni. Meghatározta a húgysav, a xantin, a koffein, a teobromin és más rokon vegyületek összetételét és szerkezetét. Bebizonyította, hogy mind a purin nevű nitrogéntartalmú bázis származékai. 1883-ban kezdte meg a cukorcsoport kutatását. Eredményei páratlanul fontosak voltak a szerves kémiában. Meghatározta a fruktóz, a glükóz és sok más cukor molekulaszerkezetét, bár a sztereokémiai viszonyok megnehezítették a leírást. A sztereokémia elméleti alapjainak egy része is az ő nevéhez fűződik. Fischer óta a királis (aszimmetriás) atomot tartalmazó molekulákat a d-glicerinaldehidhez hasonlítjuk, így állapítjuk meg, hogy L, vagy D sztereoizomerről van-e szó. Névadója a Fischer-féle projekciónak, amely a három dimenziós szerkezettel jellemezhető szerves molekulák síkban való ábrázolásának módja. Eredményeit a vegyületek szintézisével igazolta. A fehérjék, köztük az enzimek kémiájához is jelentősen hozzájárult.
Források [szerkesztés]
|
||||||||
