Frederick Gowland Hopkins
Sir Frederick Gowland Hopkins (1861. június 20. Sussex, Eastbourne – 1947. május 16. Cambridge) angol biokémikus, a Brit Királyi Társaság tagja, Christian Eijkmannal közösen az 1929-es fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj kitüntetettje a vitaminok felfedezéséért. Ezen kívül 1902-ben ő fedezte fel a triptofán aminosavat. 1930 és 1935 között a Királyi Társaság elnöke volt.
Életrajza[szerkesztés]
Hopkins középiskolába a City of London Schoolba járt, felsőfokú tanulmányait a Londoni Egyetem Külsős Programján és a Guy’s Kórház orvostudományi képzésén végezte. (Ez az intézmény ma a King’s College London Orvostudományi Iskolájának a része.)[1] 1894 és 1898 között a Guy’s Kórház fiziológiai és toxikológiai részlegén tanult. 1902 és 1914 között a Cambridge-i Egyetem Kémiai Fizikai tanszékén docens volt. Ekkor ugyanitt a biokémia professzora lett. Cambridge-i tanítványai közé tartozik a neurokémia úttörője, Judah Hirsch Quastel.
1929-ben Christiaan Eijkmannal közösen megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, mert valami olyan anyag nyomait találták meg – a ma vitamin néven ismert csoport egy darabját – mely nélkülözhetetlen a jó egészségi állapot fenntartásában. Ő fedezte fel azt is, hogy az izmok összehúzódásakor tejsav gyülemlik fel.
Hopkinst 1825-ben lovaggá ütötték. Ő Jacquetta Hawkes régész apja (és így J. B. Priestley apósa) valamint Gerald Manley Hopkins unokatestvére. Bár hivatalos doktori tanácsadója nem volt, mentorként Thomas Stevenson segítette munkáját.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A Nobel-díjas életrajz
- N.J.T. Thomas által írt életrajz
- Kémiai leszármazás
- Frederick Gowland Hopkins
|
||||||||
