Frederick Gowland Hopkins

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frederick Gowland Hopkins
Frederick Gowland Hopkins nobel.jpg
Sir Frederick Gowland Hopkins
Született
1861. június 20.
Elhunyt
1947. május 16. (85 évesen)
Cambridge
Foglalkozása biokémikus
Iskolái King’s College London
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Frederick Gowland Hopkins témájú médiaállományokat.

Sir Frederick Gowland Hopkins (1861. június 20. Sussex, Eastbourne1947. május 16. Cambridge) angol biokémikus, a Royal Society tagja, Christian Eijkmannal közösen az 1929-es fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj kitüntetettje a vitaminok felfedezéséért. Ezen kívül 1902-ben ő fedezte fel a triptofán aminosavat. 1930 és 1935 között a Királyi Társaság elnöke volt.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hopkins középiskolába a City of London Schoolba járt, felsőfokú tanulmányait a Londoni Egyetem Külsős Programján és a Guy’s Kórház orvostudományi képzésén végezte. (Ez az intézmény ma a King’s College London Orvostudományi Iskolájának a része.)[1] 1894 és 1898 között a Guy’s Kórház fiziológiai és toxikológiai részlegén tanult. 1902 és 1914 között a Cambridge-i Egyetem Kémiai Fizikai tanszékén docens volt. Ekkor ugyanitt a biokémia professzora lett. Cambridge-i tanítványai közé tartozik a neurokémia úttörője, Judah Hirsch Quastel.

1929-ben Christiaan Eijkmannal közösen megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, mert valami olyan anyag nyomait találták meg – a ma vitamin néven ismert csoport egy darabját – mely nélkülözhetetlen a jó egészségi állapot fenntartásában. Ő fedezte fel azt is, hogy az izmok összehúzódásakor tejsav gyülemlik fel.

Hopkinst 1825-ben lovaggá ütötték. Ő Jacquetta Hawkes régész apja (és így J. B. Priestley apósa) valamint Gerald Manley Hopkins unokatestvére. Bár hivatalos doktori tanácsadója nem volt, mentorként Thomas Stevenson segítette munkáját.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Joseph Needham, "Sir Frederick Gowland Hopkins, O.M., F.R.S. (1861-1947)," Notes and Records of the Royal Society of London, Vol. 17, No. 2. (Dec., 1962), pp. 117-162 [1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]