Frederick Gowland Hopkins

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sir Frederick Gowland Hopkins

Sir Frederick Gowland Hopkins (1861. június 20. Sussex, Eastbourne1947. május 16. Cambridge) angol biokémikus, a Brit Királyi Társaság tagja, Christian Eijkmannal közösen az 1929-es fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj kitüntetettje a vitaminok felfedezéséért. Ezen kívül 1902-ben ő fedezte fel a triptofán aminosavat. 1930 és 1935 között a Királyi Társaság elnöke volt.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hopkins középiskolába a City of London Schoolba járt, felsőfokú tanulmányait a Londoni Egyetem Külsős Programján és a Guy’s Kórház orvostudományi képzésén végezte. (Ez az intézmény ma a King’s College London Orvostudományi Iskolájának a része.)[1] 1894 és 1898 között a Guy’s Kórház fiziológiai és toxikológiai részlegén tanult. 1902 és 1914 között a Cambridge-i Egyetem Kémiai Fizikai tanszékén docens volt. Ekkor ugyanitt a biokémia professzora lett. Cambridge-i tanítványai közé tartozik a neurokémia úttörője, Judah Hirsch Quastel.

1929-ben Christiaan Eijkmannal közösen megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, mert valami olyan anyag nyomait találták meg – a ma vitamin néven ismert csoport egy darabját – mely nélkülözhetetlen a jó egészségi állapot fenntartásában. Ő fedezte fel azt is, hogy az izmok összehúzódásakor tejsav gyülemlik fel.

Hopkinst 1825-ben lovaggá ütötték. Ő Jacquetta Hawkes régész apja (és így J. B. Priestley apósa) valamint Gerald Manley Hopkins unokatestvére. Bár hivatalos doktori tanácsadója nem volt, mentorként Thomas Stevenson segítette munkáját.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Joseph Needham, "Sir Frederick Gowland Hopkins, O.M., F.R.S. (1861-1947)," Notes and Records of the Royal Society of London, Vol. 17, No. 2. (Dec., 1962), pp. 117-162 [1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]