Charles Nicolle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Nicolle
Charles Nicolle at microscope.jpg
Született 1866. szeptember 21.
Rouen
Elhunyt 1936. február 28. (69 évesen)
Tunisz
Nemzetisége Franciaország Franciaország
Foglalkozása orvos, mikrobiológus
Díjak orvosi Nobel-díj (1928)

Charles Jules Henry Nicolle (Rouen, 1866. szeptember 21. - Tunisz, 1936. február 28.) francia mikrobiológus. 1928-ban fiziológiai Nobel-díjban részesült, mert felfedezte, hogy a tífusz kórokozóját a tetvek közvetítik.

Tanulmányai és munkahelyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles Nicolle 1866. szeptember 21-én született Rouenben, apja Eugène Nicolle a helyi kórház orvosa volt. Charles a helyi Lycée Corneille-be járt iskolába, majd három évig a roueni egyetemen tanult orvostudományt. Ezután Maurice bátyja példáját követve (aki később az isztambuli bakteriológiai intézet igazgatója, majd a párizsi Pasteur Intézet professzora lett) Párizsban tanult tovább. Közben a Pasteur Intézetben is dolgozott és 1893-ban megkapta orvosi diplomáját. Ezután visszatért Rouenbe és az orvosi tanszéken talált állást. 1896-ban kinevezték a bakteriológiai laboratórium élére. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, állása nem volt véglegesítve, kollégái nehezen fogadták el a bakteriológia vívmányain alapuló új módszereket és halláskárosodása miatt nem tudta használni a sztetoszkópot sem. 1902-ben meghirdették a tuniszi Pasteur Intézet igazgatói állását, amit először bátyjának, Maurice-nak ajánlottak fel, és miután ő elutasította, Charles már sikerrel pályázta meg. Ezt a tisztségét egészen 1936-os haláláig megtartotta.

Tudományos tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nicolle pályafutása korai szakaszában a rákkutatás iránt érdeklődött, majd Rouenben a diftéria elleni szérumon dolgozott. Vezetése alatt a tuniszi Pasteur Intézet a fertőző betegségek kutatásának világszerte elismert központjává vált. Az észak-afrikái francia gyarmatokon nagy problémákat jelentettek a különböző járványok, elsősorban a tífusz szedett sok áldozatot. Nicolle hét éven át tanulmányozta a Tuniszban szinte évente kitörő járványhullámokat, miközben két kollégája is áldozatául esett a fertőzésnek. Megfigyelése szerint a betegek ruhája is fertőző volt, viszont miután a pácienseket megfürdették és átöltöztették már nem adták tovább a betegséget. 1909-re majomkísérleteivel bebizonyította hogy a tífusz a tetvek közvetítésével terjed; ezáltal lehetővé vált a betegség elkülönítése a patkánybolhák terjesztette egértífusztól is. Felfedezésének hatalmas jelentősége lett az alig öt évvel később kitörő első világháborúban, a megelőző intézkedések révén számos járvány vált elkerülhetővé.

Kidolgozta a brucellózis preventív vakcinációját, felfedezte a kullancsláz közvetítőjét, sikerült kitenyésztenie a skarlát kórokozóját, a Streptococcus pyogenest; jelentős eredményei voltak a keleti marhavész, kanyaró, influenza, tuberkulózis és trachóma kutatásában. Kidolgozta a Leishmania donovani és a Leishmania tropica mesterséges táptalajon való tenyésztésének módszerét. Számos technikai és módszertani újítást is meghonosított a bakteriológiában.

Charles Nicolle a tífusz terjedési módjának felfedezéséért 1928-ban elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat. Ezenkívül számos tudományos díjat birtokolt, 1931-ben megkapta a Becsületrendet, 1928-ban a Francia Tudományos Akadémia, 1932-ben pedig a Collège de France soraiba választották.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mikrobiológián kívül filozófusi és írói hírnévnek is örvendett. 1895-ben feleségül vette Alice Avice-t, két gyermekük született, Marcelle (1896) és Pierre (1898).

Charles Nicolle 1936. február 28-án halt meg Tuniszban.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles Nicolle-ról utcát neveztek el Párizsban, Béziers-ben és Savigny-le-Temple-ben.

Az ő nevét viseli a roueni egyetemi kórház, a tuniszi Charles Nicolle Kórház, valamint az orvosi kutatásokat segítő Charles Nicolle Alapítvány.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]