Charles Nicolle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Nicolle
Charles Nicolle at microscope.jpg
Születési neve Charles Jules Henri Nicolle
Született 1866. szeptember 21.
Rouen
Elhunyt 1936. február 28. (69 évesen)
Tunisz
Nemzetisége Franciaország Franciaország
Foglalkozása orvos, mikrobiológus
Díjak orvosi Nobel-díj (1928)

Charles Jules Henry Nicolle (Rouen, 1866. szeptember 21. - Tunisz, 1936. február 28.) francia mikrobiológus. 1928-ban fiziológiai Nobel-díjban részesült, mert felfedezte, hogy a tífusz kórokozóját a tetvek közvetítik.

Tanulmányai és munkahelyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles Nicolle 1866. szeptember 21-én született Rouenben, apja Eugène Nicolle a helyi kórház orvosa volt. Charles a helyi Lycée Corneille-be járt iskolába, majd három évig a roueni egyetemen tanult orvostudományt. Ezután Maurice bátyja példáját követve (aki később az isztambuli bakteriológiai intézet igazgatója, majd a párizsi Pasteur Intézet professzora lett) Párizsban tanult tovább. Közben a Pasteur Intézetben is dolgozott és 1893-ban megkapta orvosi diplomáját. Ezután visszatért Rouenbe és az orvosi tanszéken talált állást. 1896-ban kinevezték a bakteriológiai laboratórium élére. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, állása nem volt véglegesítve, kollégái nehezen fogadták el a bakteriológia vívmányain alapuló új módszereket és halláskárosodása miatt nem tudta használni a sztetoszkópot sem. 1902-ben meghirdették a tuniszi Pasteur Intézet igazgatói állását, amit először bátyjának, Maurice-nak ajánlottak fel, és miután ő elutasította, Charles már sikerrel pályázta meg. Ezt a tisztségét egészen 1936-os haláláig megtartotta.

Tudományos tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nicolle pályafutása korai szakaszában a rákkutatás iránt érdeklődött, majd Rouenben a diftéria elleni szérumon dolgozott. Vezetése alatt a tuniszi Pasteur Intézet a fertőző betegségek kutatásának világszerte elismert központjává vált. Az észak-afrikái francia gyarmatokon nagy problémákat jelentettek a különböző járványok, elsősorban a tífusz szedett sok áldozatot. Nicolle hét éven át tanulmányozta a Tuniszban szinte évente kitörő járványhullámokat, miközben két kollégája is áldozatául esett a fertőzésnek. Megfigyelése szerint a betegek ruhája is fertőző volt, viszont miután a pácienseket megfürdették és átöltöztették már nem adták tovább a betegséget. 1909-re majomkísérleteivel bebizonyította hogy a tífusz a tetvek közvetítésével terjed; ezáltal lehetővé vált a betegség elkülönítése a patkánybolhák terjesztette egértífusztól is. Felfedezésének hatalmas jelentősége lett az alig öt évvel később kitörő első világháborúban, a megelőző intézkedések révén számos járvány vált elkerülhetővé.

Kidolgozta a brucellózis preventív vakcinációját, felfedezte a kullancsláz közvetítőjét, sikerült kitenyésztenie a skarlát kórokozóját, a Streptococcus pyogenest; jelentős eredményei voltak a keleti marhavész, kanyaró, influenza, tuberkulózis és trachóma kutatásában. Kidolgozta a Leishmania donovani és a Leishmania tropica mesterséges táptalajon való tenyésztésének módszerét. Számos technikai és módszertani újítást is meghonosított a bakteriológiában.

Charles Nicolle a tífusz terjedési módjának felfedezéséért 1928-ban elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat. Ezenkívül számos tudományos díjat birtokolt, 1931-ben megkapta a Becsületrendet, 1928-ban a Francia Tudományos Akadémia, 1932-ben pedig a Collège de France soraiba választották.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mikrobiológián kívül filozófusi és írói hírnévnek is örvendett. 1895-ben feleségül vette Alice Avice-t, két gyermekük született, Marcelle (1896) és Pierre (1898).

Charles Nicolle 1936. február 28-án halt meg Tuniszban.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles Nicolle-ról utcát neveztek el Párizsban, Béziers-ben és Savigny-le-Temple-ben.

Az ő nevét viseli a roueni egyetemi kórház, a tuniszi Charles Nicolle Kórház, valamint az orvosi kutatásokat segítő Charles Nicolle Alapítvány.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]