Ivan Petrovics Pavlov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivan Petrovics Pavlov
Ivan Pavlov nobel.jpg
Született 1849. szeptember 14.
Rjazany
Elhunyt 1936. február 27. (86 évesen)
Leningrád (ma: Szentpétervár)
Foglalkozása pszichológus
Iskolái Szentpétervári Állami Egyetem

Ivan Petrovics Pavlov (oroszul: Иван Петрович Павлов) (Rjazany, 1849. szeptember 14.Leningrád, 1936. február 27.) orosz fiziológus, pszichológus, belgyógyász. Az ő nevéhez fűződik a klasszikus kondicionálás jelenségének, illetve a feltételes reflex működésének leírása.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

One of Pavlov's dogs.jpg

Pavlov egy falusi lelkész legidősebb fiaként, és egy sekrestyés unokájaként látta meg a napvilágot 1849-ben. Gyermekkorát Rjazanyban töltötte. Szülei előbb a templomi iskolába, majd papneveldébe járatták, ahol teljesen lenyűgözte az az elhivatottság, melyet tanárai mutattak a tudományok iránt. 1870-ben azonban félbehagyta teológiai tanulmányait, és beiratkozott a Szentpétervári Egyetem kémia-élettan szakára. Doktori disszertációját 1883-ban készítette el, majd 1886-ig Németországban kutatott – Lipcsében a szív- és érrendszert tanulmányozó fiziológus, Carl Ludwig mellett, Breslauban pedig a gyomor- és bélrendszer iránt érdeklődő Rudolf Heidenhain irányítása alatt. Első önálló kutatásában a keringési rendszert vizsgálta, majd 1888 és 1890 között Szentpétervárott a szív élettanát és a vérnyomás-szabályozást tanulmányozta. Olyannyira tehetséges sebésszé vált, hogy képes volt például fájdalommentesen, érzéstelenítés nélkül katétert helyezni egy kutya combcsonti artériájába.

1890-ben az Orvosi Akadémia élettan professzorává nevezték ki, ahol egészen az 1924-es lemondásáig dolgozott. Kiállt amellett, hogy az újonnan alapított Kísérleti Orvostani Intézetben az állatok szakszerű műtéti eljárásban részesüljenek, és felhívta a figyelmet az operáció utáni gondozás és egészségmegőrzés fontosságára is.

1890 és 1900 között az emésztés szekréciós folyamatát tanulmányozta. Olyan műtéti eljárást dolgozott ki, melynek során egy úgynevezett miniatűr gyomrot lehet létrehozni, vagyis el lehet különíteni a gyomrot az elfogyasztott tápláléktól úgy, hogy idegi ellátása továbbra is biztosított legyen. Ilyen módon végigkísérhette egy állat emésztését. Az emésztőmirigyekről szerzett tapasztalatait az 1897-ben megjelent, Lectures On The Work Of The Digestive Glands című könyvében összegezte.1904-ben orvosi Nobel-díjat kapott az emésztőrendszerrel kapcsolatos kutatásaiért.

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1881-ben házasodott meg. Pavlov – mint sokan Oroszországban – annyira szegény volt, hogy házasságuk elején kénytelenek voltak külön élni. Sokat köszönhet feleségének, a vallásos és művelt nőnek, aki megfelelő hátteret biztosított munkásságához.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pavlov, Ivan Petrovics. (1951). Pavlov válogatott művei. Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • Hydén, Holger, Konorski, Jerzi, Pavlov, Ivan Petrovics, & Verhove, Thom. (1972). Pszichofiziológia. Budapest: Gondolat Könyvkiadó.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Petrovics Pavlov témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]