Szép új világ

A Szép új világ (eredeti angol címén Brave New World) egy regény, melyet Aldous Huxley írt 1931-ben és egy évvel később jelent meg először. A mű – mely egyébként egy disztópia (negatív értelmű utópia) – Huxley leghíresebb és legmaradandóbb alkotása.

A 26. századi Londonban játszódó történet világában a szaporítás, a genetika és a hipnózis hatalmas fejlődést mondhat magáénak, és ezek együtt teljesen megváltoztatják az emberi társadalmat. A leírt társadalom felfogható utópiának is, nagyon ironikus formában: az emberiség gondtalan, egészséges és technológiailag fejlett. Nincsenek többé háborúk és szegénység, mindenki folyamatosan boldog. Azonban azzal, hogy mindezeket elüldözték az emberek életéből, egyben számos dolgot elveszítettek: a családot, a kulturális sokszínűséget, a művészeteket, irodalmat, tudományt, vallást és filozófiát. Ez a társadalom hedonisztikus: a korlátlan szexualitásból és drogokból nyert örömre koncentrál.

A cím eredete

A Szép új világ . A címét William Shakespeare „A vihar” (The Tempest) című komédiájából kapta, ahol az 5. felvonás 1. színében Miranda azt mondja:

- Ó, csoda! – mondta Miranda. – Milyen nemes lények ezek! Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek. (Vas István fordítása)

Szereplők

Megjelenési sorrendben

• Thomas ("Tomakin"), Alfa, A Belső-Londoni Keltető- és Kondícionáló Központ igazgatója; mint később kiderül, John, a Vadember apja.
• Henry Foster, Alfa, a Keltető adminisztrátora és Lenina aktuális partnerte.
• Lenina Crowne, Béta-Plusz, zöldet hord, ugyanakkor örül, hogy Gamma fölötti kasztba tartozik; a Keltetőben, nővérként dolgozik; John, a Vadember szerelme.
• Mustapha Mond, Alfa-Dupla Plusz, Nyugat-Európa Világellenőre (kilenc másik ellenőr van még, valószínűleg a világ többi részét felügyelik).
• Bernard Marx, Alfa-Plusz, pszichológus, hipnopédia-specialista.
• Fanny Crowne, Béta, embriókkal foglalkozik; Lenina barátja.
• Benito Hoover, Alfa, Lenina barátja; Bernard nem kedveli.
• Helmholtz Watson, Alfa-Plusz, az Érzelmi Manipulációs Központ előadója (az Írási Részlegen), Bernard Marx és John, a Vadember barátja és bizalmasa.
• John, a Vadember ("Vadember úr"), Linda és Thomas fia (Tomakin/Az Igazgató), számkivetett mind a primitív, mind a modern társadalomban.
• Linda, Béta-Mínusz. John, a Vadember anyja, és Thomas elvesztett partnere. Angliából érkezett és állapotos volt, mikor elszakadt Thomastól az új-mexikói kiránduláson. A vademberek és a civilizáltak egyaránt nem kedvelték, előbbiek a "civilizált" viselkedése (promiszkuitása), utóbbiak pedig azért, mert öregnek és kövérnek nézett ki.
• Popé, Malpais-i őslakos. Annak ellenére, hogy megerősíti Lindának azt a viselkedését, ami miatt közutálatnak örvend a faluban (lefekszik vele és visz neki meszkált), továbbra is a törzse szokásai szerint él. John meg akarta ölni, mikor gyerek volt.

Történelmi személyek

• Henry Ford
• Sigmund Freud

Szinopszis

Ford után 632-ben járunk, azaz valamikor a harmadik évezred derekán, egy minden ízében „tökéletesen” megtervezett és megszervezett társadalomban. A magas fokú gépesítésnek csak az szab határt, hogy az embereknek nem tesz jót a túl sok szabad idő (azért tartják fenn például a mezőgazdaságot, mert munkaidőigényes, az élelmiszereket különben szintetikusan is elő tudnák állítani), az égen helikopterek és menetrendszerű rakétajáratok röpködnek, az embereknek nagyszerű szórakozásokban van részük, ott a televízió, a „tapi” (a színes, hangos, szélesvásznú, illatos és taktilis ingereket is közvetítő film), a korlátlan szabad szerelem, a szabadtéri szupersportok. A munkájával mindenki meg van elégedve - az emberiség, a történelemben először boldog s ha mégse egészen, ott van a „szóma”, a tökéletes kábítószer, az idegcsillapító és az alkohol csodálatos pótléka, azok minden káros hatása nélkül.

Az össznépi boldogság az emberi tényező megtervezésén alapul: nemcsak hogy futószalagon állítják elő az öt kasztba osztott emberutánpótlást (az alacsonyabb kasztok tagjait eleve csökkentett szellemi képességekkel, „bokanovszkizált”, mai szóval: klónozott sok-sok egypetéjű ikerből, akik egymás ideális munkatársai a lélektelen gyári munkában), hanem csecsemő koruktól hipnopédiával kondicionálják őket a fennálló állapotok igenlésére, minden kellemetlenség (öregedés, halál) elfelejtésére, a társadalmilag hasznos és helyes álláspontok elfogadására. Ebben a társadalomban nincsenek többé konfliktusok, ezért persze nincs helye többé sem a régi értelemben vett vallásnak, sem a művészetnek, de még a mélyebb emberi érzéseknek sem.

Ebbe a „szép, új világba” csöppen bele John, egy hagyományos törzsi társadalomban, indián rezervátumban született „vadember”, hóna alatt Shakespeare összes műveivel. A kezdeti ámuldozás után John gyorsan kiábrándul, előbb szembeszegül, majd kivonul az elidegenedett társadalomból, de a konfrontáció kimenetele nem lehet kétséges: az őszinte, mély emberi érzéseknek és az igazi művészetnek nincs semmi keresnivalójuk, és nem is segíthetnek az egyénen, ezért John öngyilkosságba menekül.

Viták a könyv körül

• 1980-ban Missouri államban távolították el az osztályokból [1]
• 1993-ban ki akarták vonni a könyvet egy kaliforniai iskola kötelező olvasmányai közül, mivel „a negatív tevékenységeket helyezi a középpontba” [2]
• az Amerikai Könyvtárszövetség [3] 52-ik helyen szerepelteti a „The 100 Most Frequently Challenged Books of 1990–2000]” [4] kiadványában

A mű magyar kiadásai

• 1934 (Szinnai Tivadar fordítása)
• 1947
• 1982 (Szentmihályi Szabó Péter fordítása)
• 2008 (Totth Benedek fordítása)