Aldous Huxley

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aldous Huxley
Aldous Huxley.JPG
Aldous Huxley (1926)
Született 1894. július 26.
angol Anglia, Godalmingban
Elhunyt 1963.november 22. (69 évesen)
amerikai Los Angeles
Foglalkozása író
költő
Iskolái Oxfordi Egyetem
Eton College

Aldous Huxley signature.svg
Aldous Huxley aláírása

Aldous Huxley az IMDb-n

Aldous Leonard Huxley (1894. július 26.1963. november 22.) az Egyesült Államokba emigrált brit író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Huxley Godalmingban, Angliában született 1894. július 26-án a több neves családtaggal büszkélkedő Huxley családba a gyógynövénykutató Leonard Huxley és első felesége, Julia Arnold fiaként. Nagyapja Thomas Henry Huxley, a kitűnő 19. századi természettudós, akit „Darwin buldogja”-ként ismertek. Testvére, Julian Huxley is ismert biológus.

Huxley tanulmányait apja jól felszerelt botanikai laboratóriumában kezdte, majd a Hillside iskolában folytatta. Tanárnője sokáig édesanyja volt, aki évekig felügyelte tanulmányait, míg gyógyíthatatlanul meg nem betegedett. A Hillside után az Eton Főiskolára jelentkezett. Édesanyja 1908-ban meghalt és rá három évre Aldous egy fájdalmas kórt a felületes pontozott szaruhártyagyulladást (keratitis punctata) kapta el, ami három-négy évre megvakította, ám ez mentette meg az első világháborúban a besorozástól. Miután visszatért a látása, angol irodalmat kezdett el tanulni a Balliol Főiskolán, Oxfordban.

Mivel ballioli tanulmányai során eladósodott apja felé, mindenképpen munkát kellett vállalnia, így 1918-ban egy rövid időre a légierő minisztériumánál helyezkedett el, de nem érzett különösebb vágyat az irodai munkára.

Huxley tizenhét évesen fejezte be első, nem publikált munkáját, ám csak húszas évei első felében kezdett komolyabban írni. Ez időben alkotta egyik legismertebb művét, a Brave New Worldöt, magyarul a Szép új világot, valamint a Vak Sámsont.

Élete delén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Huxley az első világháború alatt Garsington Manornál tartózkodott, Ottoline Morell otthonában. Később, 1921-es „Nyár a kastélyban” című művében a Garsington-életmód karikatúráját mutatja be. 1919-ben feleségül vette a belga Maria Nijst, akit Garsingtonban ismert meg. Egy gyermekük született, Matthew Huxley (1920–2005).

1937-ben Huxley a kaliforniai Hollywoodba költözött, feleségével, és barátjával, Gerard Hearddal. Ebben az időben írta Huxley a „Célok és eszközök” című művét. Ebben a munkájában taglalta Huxley a tényt, hogy bár a modern civilizáció emberei egyet értenek abban, hogy a világon legyen „szabadság, egyenlőség, igazság, és testvéri szeretet”, de nem képesek megegyezni, hogy valósuljon ez meg. Heard beavatta Huxleyt a Védántába, a meditáció titkába, és a vegetarianizmusba az ahimsza alapelvén keresztül. Huxley megbarátkozott J. Krishnamurival, akinek a tanításai teljesen elképesztették őt. Ő is védántista lett a Szvámi Prabhavananda ciklusában, és Christopher Isherwoodot is bemutatta ennek a körnek. Nem sokkal ezután írta Huxley a lelki értékeket és eszméket hangsúlyozó könyvét, a The Perennial Philosophyt, amit Magyarországon eddig még nem adtak ki. Ez a könyv a nagy misztikusok tanításait taglalja.

Ebben az időszakban bevételi lehetőségei nyíltak írói képességeinek kihasználására, amit Anita Loosnak, regényíró ismerősének köszönhetett. 1940-ben filmre vihette a „Büszkeség és balítélet” című írását, és más filmekbeli munkákkal fizetett ezért.

Élete nagy részében, tizenéves kori betegsége miatt – melyben kis híján megvakult – Huxley nagyon gyengén látott (ennek ellenére részleges felgyógyulása lehetővé tette, hogy Oxfordban tanulhasson). 1940-ben elköltözött egy negyvenholdas területre, egy magasan fekvő sivatagi falucskába, Llanóba. Itt saját elmondása szerint látása drámaian javult, részben Bates módszerének, részben pedig a szélsőséges, tiszta, természetes sivatagi fénynek köszönhetően. Később Huxley úgy nyilatkozott, hogy 25 éve először képes volt szemüveg és erőlködés nélkül olvasni. Még autót is megpróbált vezetni a farm melletti földúton. Ekkor írta meg „A látás művészete” című könyvét a Bates-módszerrel elért sikereiről, amit 1942-ben ki is adtak.

1949-ben Huxley levelet írt George Orwell-nek, az 1984 szerzőjének, hogy elismerését fejezze ki, melyben könyvéről így ír: "milyen kitűnő és milyen rendkívül fontos könyv". Ugyancsak ebben a levelében írta, hogy "Azt hiszem, a következő generációban a világ vezetői fel fogják ismerni, hogy a csecsemőkori kondicionálás és a narkohipnózis sokkal hatékonyabb eszközei a kormányzásnak, mint a különféle társaságok és börtönök és hogy a hatalom iránti vágyuk ugyanúgy teljesen kielégíthető, ha az emberekbe beleszuggerálják rabszolgaságuk szeretetét, mintha erőszakos eszközökkel kényszerítenék őket engedelmességre".

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-es években nőtt Huxley érdeklődése a természettudományi kutatások iránt. Későbbi munkáira nagy hatással voltak az ez úton szerzett tapasztalatai a hallucinogén drogokkal.

1930. októberében az okkultista Aleister Crowley Huxley-val vacsorázott Berlinben, és a pletykák szerint Crowley ekkor bemutatta neki a peyote-ot. 1953-ban találkozott a meszkalinnal, mikor a pszichiáter Humphry Osmond felkérte őt tesztalanynak. 1955. december 24-én Huxley bevette az első dózis LSD-t. Valójában Huxley úttörő volt a pszichedelikus drogokat a "megvilágosodás" kereséséhez használók közt, elhíresülve arról, hogy halálos ágyán 100 mikrogramm LSD-t vett be. A pszichedelikus drogokkal való tapasztalatait "Az Érzékelés Kapui" (a cím William Blake: Menny és Pokol házassága című művének soraiból származik) és a "Menny és Pokol" című esszéjében írja le. Számos ezzel kapcsolatos írása vált a korai hippik körében alapművé.

Mialatt Los Angelesben élt, Ray Bradbury barátja lett, ám később Bradbury-nek csalódnia kellett benne, különösen mikor Huxley bátorította, hogy vegyen be hallucinogén drogokat, ami kiderül Sam Weller Bradburyről írott életrajzából.

1955-ben Huxley felesége meghalt mellrákban. 1956-ban elvette Laura Archera-t (1911-2007), aki szintén író volt. Ő írta a "This Timeless Moment"-et, Huxley életrajzát. 1960-ban Huxley-ról kiderült, hogy rákos, és az azt követő években egészsége romlása közben megírta újabb utópiáját, a Sziget-et, és előadásokat tartott "Az ember rejtett képességei"-ről.

Halálos ágyán, beszédképtelenül Huxley leírta papírra utolsó kérését feleségének: "LSD, 100 mikrogramm, izomba adva". Felesége beszámolója szerint ebben az "Időtlen Pillanatban" beadta az injekciót, 11:45-kor, majd még egyet pár óra múlva. Huxley 17:21-kor halt meg 1963. november 22-én, 69 évesen. A média jóformán átsiklott halála felett, mivel az egy napra esett John F. Kennedy meggyilkolásával, illetve az ír származású híres író, C. S. Lewis halálának napjával.

Filmek, adaptációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatott művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aldous_Huxley című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]