Sipoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sipoly[1] vagy fisztula[2] két természetes testüregnek, vagy üreges szervnek kóros összeköttetése, illetve ezeknek rendellenes kivezetése a test felszínére. A sipolyok eredetüket tekintve lehetnek sérülések után visszamaradó, be nem gyógyult sebek, vagy gyulladásos gennygyülemek tályog[3] spontán felfakadásáböl származóak. A magyar név a latin fistula szó magyar fordításából származik, jelentése „cső” vagy „síp”.

A sipolyok pontosabb elnevezései származhatnak azon üreg nevéből, amelybe nyílik (mellsipoly, hólyagsipoly, húgycsősipoly, bélsipoly, stb.), vagy a rajta keresztül ürülő folyadék/váladék után (nyálsipoly, vizeletsipoly, bélsársipoly, tejsipoly, stb.). Akár külső sérülés után, akár gyulladás után keletkeztek, kezdetben mindig sarjszövet borítja a nyílás belső felszínét, később ezek a felszínek behámosodnak és hegesednek. A sipolyképződés folyamatának időrendjében megkülönböztetnek sarjadzó, gennyedő, vagy lobos és heges szakaszt.

A sipoly régebben gyakori betegség volt. Minden testüregben és üreges szervben létrejöhet. Ma már a korszerű műtéti eljárásoknak, szakszerű sebellátásnak és utókezelésnek köszönhetően előfordulási gyakoriságuk is csökkent, és kialakulásuk esetén viszonylag egyszerűen gyógyíthatók, bár még ma is sok kellemetlenséget és gondot okozhatnak. Leggyakoribb a végbélsipoly, a húgycsősipoly. A végbélsipoly legtöbbször a végbél visszeres csomói (aranyeres csomók)[4] körül keletkező gyulladásnak, vagy a végbél körüli kötőszövet gyulladásának következménye.

Szakszerű orvosi beavatkozás nélkül nehezen gyógyul, mert a sipollyal közlekedő üregből folytonosan váladék kerül bele, és ez akadályozza a rés összeforrását. A gyógyulást hátráltathatja, hogy a környező izomzat a sipoly falait folytonosan mozgatja, így a gyógyuláshoz szükséges stabil nyugalmi állapot hiányzik.

Előforulási helyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panaszok és tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sipoly előfordulási helye, jellege és mérete – mint a fentebb írtakból is látszik – igen változatos lehet. Ennek megfelelően megvannak az ezekhez társuló sajátos panaszok és tünetek. Általánosságban az állandó nedvszivárgás folytonos kellemetlenséget, szövetirritációt, gyulladást, fájdalmat, kellemetlen szagot okoz és folytonos gondoskodást igényel. Ezzel nagy mértékben rontja a betegségben szenvedő életminőségét. Ezen túlmenően változó mértékben zavarja az érintett szervek normális működését. Az egyes szakaszok izolált elzáródása „(letokolódása)” újabb fájdalmas tályogok kialakulására is vezethet, amelyeknek veszélye, hogy a kórokozók a véráram útján tovább terjedhetnek és legrosszabb esetben életveszélyes „vérmérgezést” (sepsis) okozhatnak. Mivel spontán gyógyulásra számítani nemigen lehet, tanácsos a lehető leghamarabb a megfelelő területen jártas szakorvoshoz fordulni a problémával. Mégha a kezelés esetenként a mai körülmények között is hosszadalmas kellemetlen lehet, és az esetleges kiújulás veszélye is fennáll.

Gyógyítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sipoly (magyar nyelven)
  2. Fisztula (angol nyelven)
  3. Végbél körüli tályog (abscessus)' (magyar nyelven)
  4. Tályog (magyar nyelven)
  5. Gaál Csaba (Ed.): Ambuláns és egynapos sebészet, Proctológia fejezet (magyar nyelven)