Bert Sakmann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bert Sakmann 2007. szeptemberben

Bert Sakmann (Stuttgart, 1942. június 12. –) Nobel-díjas német fiziológus.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lindauban töltötte gyermekkorát, Stuttgartban végezte el a középiskolát. Leginkább a fizika érdekelte. A legtöbb időt távirányító motoros és vitorlás hajó, valamint repülőgép modellek tervezésével és építésével töltötte. A kibernetikai tanulmányok elbűvölték, arra készült, hogy az élő organizmusokat lehet értelmezni mérnöki szempontból. 1967-től orvosnak tanult Tübingenben, Freiburgban, Berlinben, Párizsban és Münchenben, hogy összekapcsolhassa a fizikát a biológiával. Orvosi vizsgát München a Ludwig-Maximilian Egyetemen tett, 1968-tól az egyetem orvosi asszisztense. Otto Detlev Creutzfeldt mellett tudományos asszisztensként tevékenykedett a Max-Planck-Intézet Pszichiátriai és Neurofiziológiai osztályán. 1971-ben Londonban az University College Biofizikai Tanszékén Bernard Katz irányítása alatt végzett kutató munkát. 1974-ben a göttingeni egyetemen védte meg orvosi diplomáját. 1979-től csatlakozott a Max Planck Intézet Biofizikai és Kémiai membrán biológia csoporthoz. A heidelbergi Egyetem tanára volt. A Max Planck Institute for Medical Research nyugalmazott munkatársa. 2008-tól a Max Planck Neurobiológiai Intézet nyugalmazott kutatócsoportjának vezetője.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1986-ban Erwin Neher kutatótársával közösen megkapta Louisa Gross Horwitz díjat.
  • 1987-ben megkapta a Gottfried Wilhelm Leibniz-díjat, ami a legnagyobb német kitüntetés a tudományos kutatási eredmény elismerésére.
  • 1991-ben Erwin Neher társaságában megkapta a Harvey-díjat és a Nobel-díjat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]