Dickinson W. Richards

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dickinson W. Richards
Született 1895. október 30.
Orange
Elhunyt 1973. február 23. (77 évesen)
Lakeville
Ország Egyesült ÁllamokEgyesült Államok
Foglalkozása orvos, fiziológus
Iskolái Yale Egyetem
Díjak orvostudományi Nobel-díj (1956)

Dickinson Woodruff Richards (Orange, 1895. október 30. - Lakeville, 1973. február 23.) amerikai orvos, fiziológus. 1956-ban Werner Forßmann-nal és André F. Cournand-nal megosztva orvostudományi Nobel-díjban részesült a szívkatéterezés technikájának kifejlesztéséért.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dickinson W. Richards 1895. október 30-án született a New Jersey-állambeli Orange városában. Apja, id. Dickinson W. Richards New York-i ügyvéd, anyja Sally Richards (lánykori nevén Lambert volt). Ősei mindkét ágon 17. században betelepült New England-iak voltak, anyai nagyapja és mindhárom anyai nagybátyja orvos volt. A középiskolát a connecticuti Hotchkiss Schoolban végezte, utána pedig 1913-ban a Yale Egyetemen tanult angol és görög nyelvet és irodalmat. 1917-ben szerzett BSc fokozatot és mivel ekkor az Egyesült Államok belépett az első világháborúba, Richards csatlakozott az amerikai hadsereghez és a háború végéig tüzérhadnagyként harcolt.

A háború után a családi hagyományt követve a Columbia Egyetemen tanult orvostudományt és 1923-ban orvosdoktori fokozatot szerzett. 1927-ig a New York-i Presbiteriánus Kórházban rezidensként dolgozott és közben megjelentetett néhány cikket a vérkeringésről és a vérgázokról. Ezután Londonban töltött egy évet kutatómunkával a leendő Nobel-díjas Henry Dale fiziológiai laboratóriumában, ahol a máj vérkeringését tanulmányozta. 1928-ban visszatért a Presbiteriánus Kórházba és folytatta klinikusi, kutatói és a Columbia Egyetemen oktatói pályáját. 1930-ban megismerkedett a francia vendégkutató André Cournand-nal és felajánlotta neki a közös munka lehetőségét. Az eredetileg egyéves ösztöndíjjal New Yorkba érkező Cournand az Egyesült Államokban maradt és a következő harminc évben közösen dolgozott Richards-szal.

A szívkatéterezés kifejlesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Richards és Cournand munkája elsősorban a tüdő oxigénfelvételére és a vér oxigén- és szén-dioxid-szállító kapacitását koncentrált. Hogy megfelelő mintát tudjanak venni a szíven keresztül szállított vérből, kifejlesztették a szívkatéterezési technikát. Korábban voltak hasonló próbálkozások, főleg állatokon, de 1929-ben egy fiatal német orvos, Werner Forßmann saját szívébe vezetett be egy vékony, urológiában használt katétert. Humán alkalmazását azonban túlságosan veszélyesnek ítélték és az önkísérlet miatt Forßmannt is eltanácsolták munkahelyéről és a későbbiekben urológusként dolgozott. Richards és Cournand számos állatkísérlet után 1941-re kidolgozta a szívkatéterezés embereken is biztonsággal alkalmazható technikáját. Az új módszer az új kutatási lehetőségeken túl lehetővé tette veleszületett szívbetegségek diagnosztizálását, szívgyógyszerek hatásának monitorozását és a betegek állapotának pontosabb követését. 1956-ban Dickinson W. Richards, André F. Cournand és Werner Forßmann orvostudományi Nobel-díjat kapott a szívkatéterezési módszer kifejlesztéséért.

Későbbi pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Richards 1935-től egyéb elfoglaltságai mellett a Merck gyógyszergyár tanácsadója is volt. 1945-ben a Columbia Egyetemen orvosprofesszorrá, és a New Yorki-i Bellevue kutatókórház első (Columbiai) részlegének vezetőjévé nevezték ki. 1961-ben visszavonult és professor emeritusként dolgozott tovább. 1963-ban megkapta a francia Becsületrendet.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dickinson W. Richards 1931-ben vette feleségül Constance Burrell Rileyt, a labortechnikusát. Négy lányuk született, Ida Elizabeth, Gertrude Woodruff, Ann Huntington, és Constance Lord Richards. Richards André Cournand leírása szerint "szinte a félénkségig szerény volt", a számos felajánlott díszdoktori címből is csak kettőt, a Yale és Columbia Egyetemekét fogadta el.

Dickinson W. Richards 1973. február 23-án halt meg, 77 éves korában.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]