Élettan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az élettan (fiziológia) az élő és egészséges szervezet működéseivel foglakozó szaktudomány. Mai értelemben vett élettani tudomány az 1600-as évek eleje óta létezik. Megfigyelései és embereken, valamint állatokon végzett kísérletei alapján ekkor írta le egy angol orvos, William Harvey a vérkeringést. Harvey munkássága indította meg azt a fejlődést, amelynek során az életfolyamatok megismerése a természettudományok közé kerülhetett; Harvey latin nyelvű köynvének megjelenése („Exercitatio anatomica de motu cordis et sanguinis in animalibus”, Frankfurt, 1628) az élő természet, benne az ember megismerésében alapvető jelentőségű, megfogalmazásai a megjelenést követő több, mint 370 év alatt sem szorultak változtatásra.

Az élettan akkor indulhatott fejlődésnek, amikor az ember felépítésének tudománya, az anatómia már fő vonásaiban kialakult. Az anatómia leíró tudomány, a meglévő szerkezetet vizsgálja. Ezzel szemben az élettan - többek között - úgy jut el a szervezetműködéseire vonatkozó eredményekhez, hogy tudatosan vagy véletlenül beavatkozik a működésekbe, megváltoztatja a működések feltételeit, más szóval kísérletezik: az élettan kísérleti természettudomány.