Diftéria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Diftéria
Diphtheria bull neck.5325 lores.jpg
A diftéria a nyak jellemző duzzanatát idézi elő.

Szinonimák Torokgyík
Angolul Diphtheria
Osztályozás
BNO-10 A36.
BNO-9 032
Adatbázisok
DiseasesDB 3122
MedlinePlus 001608
eMedicine

emerg/138  med/459

ped/596
MeSH D004165

A diftéria vagy más néven torokgyík egy fertőző, néha halálos kimenetelű betegség, amelyet a Corynebacterium diphteriae baktérium okoz. Először a felső légutakban jelenik meg bőrre emlékeztető, kékesfehér hártya, ezt enyhe láz, torokfájás és levertség követi. Immunizált állatok véréből készített védőoltással előzhető meg. [forrás?]

A diftéria egy erősen fertőző megbetegedés, ami közvetlen érintkezés vagy cseppfertőzés útján terjed. A Di-Per-Te (diftéria-pertussis-tetanusz) védőoltásnak köszönhetően csaknem eltűnt a fejlett országokban.

A kórokozó a mandulákon és a gégében fibrines gyulladást okoz. A gyulladás eredménye az álhártya, mely beterjedhet mélyebb rétegekbe vagy maradhat felszínes is. Ha a hártya leválik, a beteg felköhögi. A hártya pikkelyes gyíkbőrre emlékeztet, innen a betegség másik neve. Ha a hártyát a beteg képtelen felköhögni, a légutakat elzárva halált okozhat. Régebben gyakori halálok volt a gyermekek között.

Kórokozója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diftéria kórokozója a Corynebacterium diphteriae bacilus, azaz pálcika alakú baktérium. Jellemzőek rá a foszfáttartalmú volutinszemcsék, az ún. Babeş–Ernst-szemcsék, amelyek Neisser-festéssel tehetők láthatóvá. A betegség cseppfertőzéssel, érintéssel és fertőzött tárgyakkal terjed.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diftéria elterjedése (WHO 1997)
Piros: több, mint 100 eset Narancssárga: 50-100 eset Sárga: 1-49 eset Szürke: nem volt fertőzés

Az Emil von Behring Nobel-díjas orvos által bevezetett passzív immunizálásnak köszönhetően a diftéria visszaszorult, bár nem tűnt el. Például az USA-ban 1980-tól, mióta kötelezően oltják az iskolás korú gyerekeket, évente átlagosan kevesebb mint 5 megbetegedés fordult elő. Magyarországon nem észlelhető. A vakcina védőhatása az életkorral csökken, így szükség lehet emlékeztető oltásra, különösen olyan úticél esetén, ahol még nem számolták fel a diftériát. Ahol az oltottsági arány csökkent, oda a diftéria visszatért. Így például a Szovjetunió felbomlása után 48 ezer új megbetegedést észleltek Oroszországban 1994-ben.

Tünetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diftéria tüneteinek kifejeződése a beteg immunrendszerének állapotától függ. Rendszerint a fertőzés utáni második és hatodik nap között jelentkeznek először. Mindenekelőtt a gégefedő-gyulladástól és a pszeudokrupptól kell elhatárolni.

  • A mandula- és garatdiftéria levertséggel, hányingerrel és nyelési fájdalmakkal jelentkezik, de a tényleges hányás ritka. A láz felmegy. Gyakran a has és a végtagok is fájnak.
  • Az orrdiftéria leginkább csecsemőkön és kisgyerekeken jelentkezik. Az orrlégzés nehezített, az evés zavart, a beteg nyugtalan és náthás.
  • A gégediftériára jellemző az ugató köhögés, növekvő rekedtség, a hang elmenése. A belélegzés nehezített és zajos.
  • A diftéria előrehaladott állapotában a hártya kiterjed a mandulákra, a szájpadlásra, a nyelvcsapra és az orrnyálkahártyájára is. A helyi nyirokcsomók megduzzadnak.

Felismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bakteriológiai teszt eredménye leghamarabb 12 óra múlva áll rendelkezésre. Ezért gyanús esetben a kezelést a tünetek alapján kezdik meg, különösen a toxikus diftéria gyanúja esetén.

Kezelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi diftéria elleni szérum
  • Szérum: a szérum antitestjei a baktérium toxinjához kapcsolódnak, ezzel hatástalanítják azt.
  • Antibiotikumok: a baktériumok elpusztítására a penicillint legalább tíz napig kell adagolni.

A légutak elzáródása esetén légcsőmetszésre is szükség lehet. A szív kímélésére öt-hat hét szigorú ágynyugalom kell. Megfelelő kezeléssel a maradandó károsodás és a halálozás esélye nagy mértékben csökken.

Komplikációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leggyakoribb toxikus komplikációk a szívizomgyulladás és az ideggyulladás. Így az 1995-ös kirgizisztáni diftériajárványban 656 beteg tartós kezelésre szorult. 22%-uknál állapítottak meg szívizomgyulladást, és 5%-uknál ideggyulladást.

  • Szívizomgyulladás esetén fennáll a szívnagyobbodás, a vezetési zavarok és a keringés összeomlásának veszélye. A betegség első hetében, vagy a lábadozás idején beállhat a hirtelen szívhalál.
  • Az ideggyulladás különböző agyidegek, vagy azok ágainak gyulladásában nyilvánul meg. Az arcideg és a gégét beidegző nervus recurrens bénulása a lágy szájpadlás, a szemizmok bénulásához vezethet, vagy a nyelésben okoz zavart. Rendszerint betegség kialakulásától számított első, második vagy harmadik hónapban alakul ki.
  • A halállal végződő esetek felében tüdőgyulladás is kialakul.
  • Ritkábban előfordul vesegyulladás a vese funkciójának romlásával, szívbelhártya-gyulladás, tüdőembólia és agyvelőgyulladás.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diftéria nevet Pierre Fidèle Bretonneau vezette be 1826-ban. 1858-ban a kórokozót keresve vizsgálták a mikroorganizmusokat. A valódi kórokozót Friedrich Loeffler találta meg 1884-ben. A Corynebakteria csoportba a kórokozót 1896-ban sorolták be.

1888-ban Émile Roux és Alexandre Yersin kimutatta a toxint. 1889-ben Emil Adolf von Behring felfedezte, hogy a szérum hordozza az immunitást. A beteg állatokból az antitoxint Behring és Shibasaburo Kitasato 1890-ben vitték át emberbe. William Hallock Park és Anna Wessels Williams 1894-ben állították elő az antitoxint.

Az első immunizálást az antitoxin felhasználásával Behring és Erich Wernicke végezte 1898-ban. Behring 1901-ben orvosi Nobel-díjat kapott a diftéria ellen végtett kutatásaiért. Behring folytatta a kutatásait, és 1913-ban toxin-antitoxin keveréket alkotott az immunizáláshoz. Az oltáshoz Gaston Ramon hő- és formalinos kezelést vezetett be 1924-ben.

1910 és 1911 között Schick Béla, (1877 Balatonboglár – 1967 New York) Amerikában élő magyar gyermekorvos, felfedezte fel azt az eljárást, melynek segítségével megállapítható, hogy ki mennyire ellenálló a diftériéval szemben. A bőr alá fecskendezett toxin fogékony egyének esetében pozitív reakciót váltott ki. Ez az eljárás „Schick-próba” néven vonult be a köztudatba.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német Koch Institut a diftériáról

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Diphtherie című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Diphtheria című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.