Diftéria
 |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
| Diftéria | |
 |
|
| A diftéria a nyak jellemző duzzanatát idézi elő. | |
|
|
|
| Szinonimák | Torokgyík |
| Angolul | Diphtheria |
| Osztályozás | |
| BNO-10 | A36. |
| BNO-9 | 032 |
| Adatbázisok | |
| DiseasesDB | 3122 |
| MedlinePlus | 001608 |
| eMedicine | ped/596 |
| MeSH | D004165 |
A diftéria vagy másnéven torokgyík egy fertőző, néha halálos kimenetelű betegség, amelyet a Corynebacterium diphteriae baktérium okoz. Először a felső légutakban jelenik meg bőrre emlékeztető, kékesfehér hártya, ezt enyhe láz, torokfájás és levertség követi. Immunizált állatok véréből készített védőoltással előzhető meg. [forrás?]
A diftéria egy erősen fertőző megbetegedés, ami közvetlen érintkezés vagy cseppfertőzés útján terjed. A Di-Per-Te (diftéria-pertussis-tetanusz) védőoltásnak köszönhetően csaknem eltűnt a fejlett országokban.
A kórokozó a mandulákon és a gégében fibrines gyulladást okoz. A gyulladás eredménye az álhártya, mely beterjedhet mélyebb rétegekbe vagy maradhat felszínes is. Ha a hártya leválik, a beteg felköhögi. A hártya pikkelyes gyíkbőrre emlékeztet, innen a betegség másik neve. Ha a hártyát a beteg képtelen felköhögni, a légutakat elzárva halált okozhat. Régebben gyakori halálok volt a gyermekek között.
Tartalomjegyzék |
Kórokozója [szerkesztés]
A diftéria kórokozója a Corynebacterium diphteriae bacilus, azaz pálcika alakú baktérium. Jellemzőek rá a foszfáttartalmú volutinszemcsék, az ún. Babeş–Ernst-szemcsék, amelyek Neisser-festéssel tehetők láthatóvá. A betegség cseppfertőzéssel, érintéssel és fertőzött tárgyakkal terjed.
Elterjedése [szerkesztés]
Piros: több, mint 100 eset Narancssárga: 50-100 eset Sárga: 1-49 eset Szürke: nem volt fertőzés
Az Emil von Behring Nobel-díjas orvos által bevezetett passzív immunizálásnak köszönhetően a diftéria visszaszorult, bár nem tűnt el. Például az USA-ban 1980-tól, mióta kötelezően oltják az iskolás korú gyerekeket, évente átlagosan kevesebb mint 5 megbetegedés fordult elő. Magyarországon nem észlelhető. A vakcina védőhatása az életkorral csökken, így szükség lehet emlékeztető oltásra, különösen olyan úticél esetén, ahol még nem számolták fel a diftériát. Ahol az oltottsági arány csökkent, oda a diftéria visszatért. Így például a Szovjetunió felbomlása után 48 ezer új megbetegedést észleltek Oroszországban 1994-ben.
Tünetei [szerkesztés]
A diftéria tüneteinek kifejeződése a beteg immunrendszerének állapotától függ. Rendszerint a fertőzés utáni második és hatodik nap között jelentkeznek először. Mindenekelőtt a gégefedő-gyulladástól és a pszeudokrupptól kell elhatárolni.
- A mandula- és garatdiftéria levertséggel, hányingerrel és nyelési fájdalmakkal jelentkezik, de a tényleges hányás ritka. A láz felmegy. Gyakran a has és a végtagok is fájnak.
- Az orrdiftéria leginkább csecsemőkön és kisgyerekeken jelentkezik. Az orrlégzés nehezített, az evés zavart, a beteg nyugtalan és náthás.
- A gégediftériára jellemző az ugató köhögés, növekvő rekedtség, a hang elmenése. A belélegzés nehezített és zajos.
- A diftéria előrehaladott állapotában a hártya kiterjed a mandulákra, a szájpadlásra, a nyelvcsapra és az orrnyálkahártyájára is. A helyi nyirokcsomók megduzzadnak.
Felismerése [szerkesztés]
A bakteriológiai teszt eredménye leghamarabb 12 óra múlva áll rendelkezésre. Ezért gyanús esetben a kezelést a tünetek alapján kezdik meg, különösen a toxikus diftéria gyanúja esetén.
Kezelése [szerkesztés]
- Szérum: a szérum antitestjei a baktérium toxinjához kapcsolódnak, ezzel hatástalanítják azt.
- Antibiotikumok: a baktériumok elpusztítására a penicillint legalább tíz napig kell adagolni.
A légutak elzáródása esetén légcsőmetszésre is szükség lehet. A szív kímélésére öt-hat hét szigorú ágynyugalom kell. Megfelelő kezeléssel a maradandó károsodás és a halálozás esélye nagy mértékben csökken.
Komplikációk [szerkesztés]
A leggyakoribb toxikus komplikációk a szívizomgyulladás és az ideggyulladás. Így az 1995-ös kirgizisztáni diftériajárványban 656 beteg tartós kezelésre szorult. 22%-uknál állapítottak meg szívizomgyulladást, és 5%-uknál ideggyulladást.
- Szívizomgyulladás esetén fennáll a szívnagyobbodás, a vezetési zavarok és a keringés összeomlásának veszélye. A betegség első hetében, vagy a lábadozás idején beállhat a hirtelen szívhalál.
- Az ideggyulladás különböző agyidegek, vagy azok ágainak gyulladásában nyilvánul meg. Az arcideg és a gégét beidegző nervus recurrens bénulása a lágy szájpadlás, a szemizmok bénulásához vezethet, vagy a nyelésben okoz zavart. Rendszerint betegség kialakulásától számított első, második vagy harmadik hónapban alakul ki.
- A halállal végződő esetek felében tüdőgyulladás is kialakul.
- Ritkábban előfordul vesegyulladás a vese funkciójának romlásával, szívbelhártya-gyulladás, tüdőembólia és agyvelőgyulladás.
Története [szerkesztés]
A diftéria nevet Pierre Fidèle Bretonneau vezette be 1826-ban. 1858-ban a kórokozót keresve vizsgálták a mikroorganizmusokat. A valódi kórokozót Friedrich Loeffler találta meg 1884-ben. A Corynebakteria csoportba a kórokozót 1896-ban sorolták be.
1888-ban Émile Roux és Alexandre Yersin kimutatta a toxint. 1889-ben Emil Adolf von Behring felfedezte, hogy a szérum hordozza az immunitást. A beteg állatokból az antitoxint Behring és Shibasaburo Kitasato 1890-ben vitték át emberbe. William Hallock Park és Anna Wessels Williams 1894-ben állították elő az antitoxint.
Az első immunizálást az antitoxin felhasználásával Behring és Erich Wernicke végezte 1898-ban. Behring 1901-ben orvosi Nobel-díjat kapott a diftéria ellen végtett kutatásaiért. Behring folytatta a kutatásait, és 1913-ban toxin-antitoxin keveréket alkotott az immunizáláshoz. Az oltáshoz Gaston Ramon hő- és formalinos kezelést vezetett be 1924-ben.
1910 és 1911 között Schick Béla, (1877 Balatonboglár – 1967 New York) Amerikában élő magyar gyermekorvos, felfedezte fel azt az eljárást, melynek segítségével megállapítható, hogy ki mennyire ellenálló a diftériéval szemben. A bőr alá fecskendezett toxin fogékony egyének esetében pozitív reakciót váltott ki. Ez az eljárás „Schick-próba” néven vonult be a köztudatba.
Lásd még [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
A német Koch Institut a diftériáról
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Diphtherie című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Diphtheria című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
