Richard Nixon
| Richard Nixon | |
| Richard Nixon hivatalos Fehér Ház-i fotója. | |
| Az Egyesült Államok 37. elnöke | |
| Hivatali idő 1969. január 20. – 1974. augusztus 9. |
|
| Alelnök(ök) | Spiro Agnew (1969-1973) Gerald Ford (1973-1974) |
| Előd | Lyndon B. Johnson |
| Utód | Gerald Ford |
| Az Egyesült Államok 36. alelnöke | |
| Hivatali idő 1953. január 20. – 1961. január 20. |
|
| Elnök | Dwight D. Eisenhower |
| Előd | Alben Barkley |
| Utód | Lyndon B. Johnson |
|
|
|
| Született | Yorba Linda, Kalifornia 1913. január 9. |
| Elhunyt | New York, New York 1994. április 22. (81 évesen) |
| Párt | Republikánus Párt |
|
|
|
| Házastárs | Pat Nixon |
| Vallás | Kvéker |
| Richard Nixon aláírása | |
Richard Milhous Nixon (Yorba Linda, Kalifornia, 1913. január 9. – New York City, New York, 1994. április 22.) az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke 1969 és 1974 között, és 36. alelnöke Dwight D. Eisenhower kormányzása alatt, 1953 és 1961 között. A második világháború alatt haditengerészetnél hadnagyként szolgált a Csendes-óceánon, ezután választották meg az Egyesült Államok Kongresszusának tagjává, később alelnökké. Már 1960-ban is indult az elnökválasztásokon, de ekkor ellenfele, John F. Kennedy nyert. 1968-ban George Wallace és Hubert H. Humphrey voltak az ellenfelei, de a szavazatok 56,1%-val megnyerte a választásokat. 1972-ben újraválasztották. A Watergate-botrány miatt 1974-ben lemondott hivataláról. Ő az Egyesült Államok történetének első elnöke, aki lemondott hivataláról.
A Duke Egyetemen szerzett jogi diplomát; 1937 és 1942 között ügyvédként dolgozott. 1942 és 1946 között a haditengerészetnél szolgált. 1948-tól az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál dolgozott. Republikánus politikusként 1947 és 1950 között kongresszusi képviselő, majd 1950 és 1953 között szenátor. 1953 és 1960 között alelnök volt és ő volt a republikánus párt elnökjelöltje az 1960. évi elnökválasztáson. Az 1960-as években ismét ügyvéd, illetve jónevű ügyvédi irodák üzlettársa (partner). 1969 és 1974 között az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt. Nagy taktikusként tartották számon (gúnyneve Tricky Dicky volt.) 1972-ben az amerikai elnökök közül elsőként látogatta meg a Szovjetuniót és Kínát. Ugyanebben az évben megkötötte a Szovjetunióval a fegyverzetkorlátozásról szóló SALT-1 szerződést. 1973-ban fegyverszünetet kötött Vietnamban, ami gyakorlatilag a vietnami háború végét jelentette.
Az ún. Watergate-ügy 1972-ben pattant ki. A Washingtonban a Potomac partján álló Watergate-épületben lévő demokrata párti főhadiszálláson betörőket értek tetten. A szálak Nixonhoz vezettek és az elnök, hogy megelőzze a leváltását célzó kongresszusi eljárást, 1974. augusztus 9-én lemondott. Nixonnnal együtt kormányzatának hat tagja (Kleindienst, Ehrlichman, Haldeman, Magruder, Dean és Grey) is kénytelen volt lemondani. Ford elnök később kegyelemben részesítette. 1988-tól a Los Angeles Times és a Sunday Times kommentátora volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Főbb művei
- Six Crises (1962)
- RN:Memoirs (1978)
- The Real War (1980)
- Leaders (1982)
- Real Peace: A Strategy for the West (1984)
- No More Vietnams (1986)
- 1999:Victory Without War (1988)
- In The Arena: A Memoir of vistory, Defeat and Renewal (1990)
[szerkesztés] Megjelenése a kultúrában
[szerkesztés] Filmművészet
- Frost Nixon: Watergate (1977) rendező: Jørn Winther
- Nixon (1995) rendező: Oliver Stone
- Kissinger és Nixon (1995) rendező: Daniel Petrie
- Frost/Nixon (2008) rendező: Ron Howard
- Futurama (1999 - napjainkig) rendező: Matt Groening, David X. Cohen
[szerkesztés] Felhasznált Irodalom
- Hahner Péter. Az Egyesült Államok elnökei. Maecenas kiadó (2006)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Elődje: Lyndon Johnson |
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1969 – 1974 |
Utódja: Gerald Ford |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||

