Nixon (film)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| Nixon | |
| Rendező | Oliver Stone |
| Producer | Dan Halsted Eric Hamburg Oliver Stone Andrew G. Vajna |
| Forgatókönyvíró | Stephen J. Rivele Christopher Wilkinson Oliver Stone |
| Főszerepben | Anthony Hopkins Joan Allen Paul Sorvino Bob Hoskins Powers Boothe Larry Hagman Ed Harris E. G. Marshall |
| Zene | John Williams |
| Operatőr | Robert Richardson |
| Gyártás | |
| Gyártó | Cinergi Pictures |
| Nyelv | angol + magyar |
| Időtartam | 192 perc |
| Költségvetés | 44 millió dollár |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  Hollywood Pictures InterCom |
| Bemutató | 1995. december 22. 1997. május 15. |
| Korhatár | PG-13 16 |
| Bevétel | $ 13 681 765 |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap |
|
Nixon című film egy 1995-ös dráma Oliver Stone rendezésében, mely Richard Nixon néhai amerikai elnök életét dolgozza fel, kihegyezve a Watergate-botrányra.
Tartalomjegyzék |
Történet [szerkesztés]
 |
|
A cselekmény nem kronologikusan halad. A Watergate-botrány következtében megtört Nixon elnök (Anthony Hopkins) a Fehér Házban imádkozik kormánya külügyminiszterével, Henry Kissingerrel (Paul Sorvino), majd visszaemlékezésekben megtudjuk hogyan alakul az elnök gyerekkora, mikor is testvére tüdőgyulladásban meghal. Később a tinédzser Nixon Amerikai futballistának áll, majd összejön leendő feleségével Pattel (Joan Allen). Dwight D. Eisenhower alelnökeként tevékenykedő Nixon az 1960-as, számára kudarccal végződő Kennedy-Nixon TV-vita közben a Nixon emberei megjegyzik hogy elnök jelöltjük eléggé izzad vita közben. Valaki megjegyzi, hogy „Nyugi. Ez nem szépségverseny”. Mire jön a csattanós válasz: „Remélem is, hogy nem az”. Az elnökválasztáson kis különbséggel ugyan, de alulmarad a fiatal Kennedy ellen. 1968-ban pártjával, a republikánusokkal együtt megnyeri a választást és ő lesz az USA 38. elnöke. Lyndon B. Johnson elnöktől megkapja „örökségül” a vietnami háborút, amit táptalajt ad ellenzékének a demokratáknak. Rengeteg kritikusa lesz kormányának, főként háborúellenes tüntetőknek és hippimozgalmaknak a tevékenysége miatt, azonban Dick Nixon karizmája arra is elég, hogy 1974-ban újraválasztassa magát. Eddigi kommunista ellenes és hidegháború-párti politikáját mellőzve, tárgyalásokat folytat Leonyid Brezsnyev szovjet vezetővel és Mao Ce-tung kínai diktátorral egy esetleges békülő politikát szorgalmazva. A tárgyalások után arra számít hogy nem arat osztatlan sikert, de téved, rajongás veszi körül. Majd jön a mélypont, a Watergate-botrány, amiben az egyik ügynöke, E. Howard Hunt(Ed Harris) lebukik a Watergate Szállodában: demokratákat akart lehallgatni, titkosszolgálati eszközökkel. Bizottság alakul az ügyben, amiben Nixon kötelezik hogy mutassa meg a mágnesszalagokat amit a Fehér Házban rögzítettek. Egy részét cenzúrázzák, mert sok rajta a trágár beszéd. Az óriásira duzzadt botrány miatt az elnök lemondásra kényszerül. A film végén eredeti felvételt láthatunk Nixon elnök temetéséről, ahol többek közt, az akkori elnök Bill Clinton mondott beszédet. A film végén a rendező narrációja méltatja az elnököt.
A szereplők [szerkesztés]
| Szereplő | Színész | Magyar hang |
|---|---|---|
| Richard Nixon | Anthony Hopkins | Sinkó László |
| Pat Nixon | Joan Allen | Básti Juli |
| Alexander Haig | Powers Boothe | Sinkovits-Vitay András |
| E. Howard Hunt | Ed Harris | Balázsi Gyula |
| J. Edgar Hoover | Bob Hoskins | Csurka László |
| Hannah Nixon | Mary Steenburgen | Csere Ágnes |
| John Ehrlichman | J.T. Walsh | Konrád Antal |
| H.R. Haldeman | James Woods | Sörös Sándor |
| Jack Jones | Larry Hagman | Kránitz Lajos |
| Bill Clinton | önmaga (archív felvétel) | Pálfai Péter |
| Lyndon B. Johnson | önmaga (archív felvétel) | Kardos Gábor |
| John F. Kennedy | önmaga (archív felvétel) | Selmeczi Roland |
| Robert F. Kennedy | önmaga (archív felvétel) | (nem szólal meg a filmben) |
| Oliver Stone | Záró narráció (csak hang) | Ráday Mihály |
Filmzene [szerkesztés]
A film Oscar-díjra jelölt zenéjét John Williams szerezte. Az Egyesült Államokban 1995. december 19-én jelent meg cd-n és kazettán.
Számlista: [1]
- The 1960's: The Turbulent Years
- Main Title...The White House Gate
- Growing Up In Whittier
- The Ellsberg Break-In And Watergate
- Love Field: Dallas, November 1963
- Losing A Brother
- The Battle Hymn Of The Republic
- Making A Comeback
- Track 2 And The Bay Of Pigs
- The Miami Convention, 1968
- The Meeting With Mao
- I Am That Sacrifice
- The Farewell Scene
Fogadtatás [szerkesztés]
A Rotten Tomatoes nevű, kritikákat összesítő weboldal adatai szerint, 60 kritikusból, 45 pozitív kontextusban, 15 negatív kontextusban ír a filmről (75%-os a kritikai átlag). Szakmailag elismertebb, nívósabb kritikusok közül, a New York Times, a Washington Post, a Los Angeles Times, a Detroit News és a Chicago Sun-Times kritikusa dicsérte, míg a Variety topkritikusa, Todd McCarthy, szidta a filmet. [2] Az Imdb.com felhasználói is inkább pozitívan nyilatkoznak a filmről, 10/7-es rátával rendelkezik, 16707 szavazat alapján. (2012.06.16-i adat).[3] Az adatok alapján a film megítélése inkább pozitív.
Bevétel [szerkesztés]
A film korához és témájához mérten, magasnak számító, 44 millió dolláros költséggel készült. Volt egy limitált (1995. december 22.) és egy széleskörű (1996. január 5.) bemutatója az USA-ban. A nyitóhétvégén 2,206,506 dollárt hozott a film. Amerikai összbevétele 13,681,765 dollár[4] , a film nemzetközi bevétele nem ismert, de amerika-specifikus témája miatt nem hozott sokat az USA-n kívül sem, tehát ki lehet jelenteni hogy a film megbukott.
Díjak [szerkesztés]
4 Oscar-díjra (legjobb férfiszínész: Anthony Hopkins, legjobb színésznő: Joan Allen, Legjobb zeneszerző John Williams, Legjobb forgatókönyvStephen J. Rivele, Christopher Wilkinson, Oliver Stone) és szaámos egyéb díjra jelölték a filmet. A jelentősebbnek számító díjátadó gálák közül, jelölték BAFTA-díjra (legjobb mellékszereplő színésznő: Joan Allen) és Golden Globe-díjra is (legjobb drámai színész: Anthony Hopkins). Egyiket sem kapta meg.[5]
Érdekességek [szerkesztés]
Érdekességek:[6]
- A stúdió Nixon elnök szerepére Tom Hanks-et és Jack Nicholson-t is felkérte, de ők a felkérést visszautasították. A rendező több színészt is meghallgatott a szerepre (Gene Hackman, Robin Williams, Gary Oldman és Tommy Lee Jones), de végül Anthony Hopkins döntött, mikor a színész lenyűgözte játékával a castingon.
- A cselekmény Dallas-ban játszódó részében, egy cameoszerepben feltűnik Larry Hagman aki egy olajmágnást alakít. A rendező Dallas című sorozat Jockey Ewing nevű karakterére akart utalni, akit szintén a színész alakított.
- A rendező (Oliver Stone) elárulta, hogy 1968-as választáson Nixonra szavazott, mert az elnök egyik ígérete az volt hogy befejezi a vietnami háborút.
- A First Lady szerepére Meryl Streep-et is felkérték, de ő visszautasította a szerepet.
- The Walt Disney Company leányvállalata forgalmazta a filmet Amerikában, és a társaság egyik főrészvényese, a néhai Walt Disney felesége, Lillian Disney, nem tetszését fejezte ki a filmmel kapcsolatban, mert az túl kritikus hangot ütött meg a volt elnökkel, Richard Nixonnal kapcsolatban. Lillian a film hangvételét azért sérelmezte, mert a Disney család jó kapcsolatot ápol a Nixon családdal.
- Forgattak egy olyan jelenetet a filmbe, hogy az elnök, kedvenc filmjét, a Patton tábornok életéről szóló, A tábornok című filmet nézi, de ezt a jogokat birtokló George C. Scott kivágatta a filmből.
- Nixon elnök a film forgatásának idején halt meg (1994. április 22.). A stáb elment az elnök Yorba Linda-i temetésére, ahol több ex-elnök ( Gerald Ford, Jimmy Carter, Ronald Reagan, George H. W. Bush) és az akkor regnáló elnök, Bill Clinton is részt vett és beszédet mondott. Clinton beszédének egy része bekerült a filmbe.
- A rendező a, a film dallasi jeleneteiben, utalást tesz saját alkotására, az 1991-es JFK – A nyitott dosszié című filmre. Mikor Dallas befolyásos üzletemberei utalást tesznek az elnöknek hogy Kennedy dallas-i látogatásakor "történni fog valami" akkor a JFK – A nyitott dosszié zenei témája hallható a film alatt amit szintén John Williams komponált.
- Az alkotók érdekes koncepciót alkalmaztak hogy bemutassák az 1960-as, híres, Kennedy-Nixon TV-vitát. Félig eredeti archív (Kennedy jelenetei), félig felvett (Nixon jelenetei, Anthony Hopkins által) jelenetekkel oldották meg ezt a jelenetet.
- Mozifilmhez képest igen hosszú játékidővel rendelkezik a film, 192 perces. A rendezői változat 212 perc.
- A magyar származású, Andrew G. Vajna az egyik producer.
Források [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Nixon(1995) az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Nixon a PORT.hu-n
- A filmről kritikák
- Film bevételi adatai
