William Henry Harrison

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Henry Harrison
William Henry Harrison.jpg
Az Egyesült Államok 9. elnöke
Hivatali idő
1841. március 4.1841. április 4.
Alelnök(ök) John Tyler
Előd Martin Van Buren
Utód John Tyler

Született 1773. február 9.
Virginia, Charles City County
Elhunyt 1841. április 4. (68 évesen)
Washington
Párt Whig

Házastársa Anna Symmes Harrison
Foglalkozás politikus
diplomata
Iskolái Pennsylvaniai Egyetem
Halál oka Szepszis
Vallás episzkopális

William Henry Harrison Signature-full.svg
William Henry Harrison aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz William Henry Harrison témájú médiaállományokat.

William Henry Harrison (1773. február 9.1841. április 4.) az amerikai hadsereg tisztje, politikus, az Amerikai Egyesült Államok 9. elnöke, az első, aki hivatali ideje alatt hunyt el. Harrison volt az utolsó elnök, aki a függetlenségi nyilatkozat aláírása előtt született, Ronald Reagan 1981-es beiktatásáig pedig ő volt a legidősebb hivatalba lépő elnök. Elnökségének 32. napján halt meg tüdőgyulladásban, így Harrison a legrövidebb ideig szolgált amerikai elnök a történelemben.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hampden-Sydney kollégiumban tanult és 1792-ben mint zászlótartó a hadseregbe lépett. 1794-ben hadnagy, 1797-ben kapitány lett.

Harrison az Északnyugati Territórium (a Mississippi, az Ohio és a Nagy-tavak közti terület) kongresszusi delegáltja, az Indiana Territórium kormányzója és később Ohio képviselője és szenátora az Egyesült Államok kongresszusában. Mint e tartomány képviselője a kongresszusban keresztülvitte az állami birtokok kis részletekben való eladásáról szóló törvényt, miáltal a nyugatnak gyors felvirágzását hathatósan előmozdította. Mint Indiana kormányzója az indiánokkal kötött szerződések útján körülbelül 200 000 km2 területet szerzett az államnak.

Hírnevet akkor szerzett, amikor amerikai csapatokat vezetett a Tippecanoe-i csatában az indiánok ellen.[1] A brit–amerikai háborúban tábornokként szolgált, a Thames folyó menti csatában sikerült stratégiailag fontos győzelmet aratnia.[2] 1811-ben mint az amerikai csapatok vezére az angolok ellen, nagy katonai tehetségről tett tanúbizonyságot. Az angol csapatokat több ízben megverte, több erődítést elfoglalt, de mivel a washingtoni kormány rendeleteivel nem igen törődött, a fővezérségtől megfosztották, mire ő 1814-ben a magánéletbe vonult vissza.

A háború után Harrison Ohióba költözött, ahonnan beválasztották az az Egyesült Államok képviselőházába, majd 1824-ben a Szenátusba. Nem töltötte ki a teljes ciklust, mivel 1828 májusában kinevezték diplomáciai küldöttnek Kolumbiába. Hazatérése után Ohióban élt farmján amíg 1836-ben nem jelölték az elnöki posztra, a választást azonban elvesztette. Ismét visszatért farmjára, ott élt egészen addig, míg 1840-ben a whig-párt az elnökválasztásnál győzelemre vitte. 1841. március 4-én foglalta el Harrison hivatalát, de egy hónappal később meghalt. Hirtelen halálát szokták a sóni átokhoz kötni, illetve azzal magyarázni.


Elődök és utódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Martin Van Buren
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke
1841. március 4.1841. április 4.
Az Egyesült Államok elnöki pecsétje
Utódja:
John Tyler

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Buescher, John: Tippecanoe and Walking Canes Too. TeachingHistory.org. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
  2. Freehoff, William Francis (1996. október). „War of 1812: Battle of the Thames”. Military History, Kiadó: Historynet. Hozzáférés ideje: 2013. január 11.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz William Henry Harrison témájú médiaállományokat.