Sóni átok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tecumseh (Benson John Lossings 1868-ban készült munkája)

A Sóni átok (más írásmóddal sauni, angol átírással Shawnee) az Amerikai Egyesült Államokból származó legenda, amelyet a hivatali idejük alatt elhalálozott amerikai elnökökkel hoztak összefüggésbe. Egyéb megnevezései: Tecumseh átka, Elnöki átok, Nulla Év átok és Húsz éves átok.

Az átok először 1931-ben megjelent könyvben kapott nagyobb nyilvánosságot, melynek címe Ripley's Believe It or Not.[1]

Az átok eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tecumseh és Harrison

William Henry Harrison (akkor még Indiana állam kormányzója) megvesztegette az indián törzseket, hogy whiskyért árusítsák ki földjeiket. Ez dühítette fel a sóni törzsfőnököt, Tecumsehket, aki háborút indított a fehérek nyugati terjeszkedésének megakadályozására. Tecumseh seregét Harrison hadai 1812. november 7-én Tippecanoe-pataknál legyőzték, majd több településüket felégették. A törzsfőnök élve került ki a csatából, de a két évvel később lezajló thamesi csatában (1813. október 5.) életét vesztette. A legenda szerint, halála után testvére, Tenskwatawa megátkozta Harrisont és mindazon személyeket, akiket nullára végződő évben választanak meg amerikai elnöknek (ez 20 évenként következik be). A sóni varázslók megjósolták, hogy Harrison lesz az első, akin az átok megfogan.[2]

Az átok – feltételezett – áldozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az átok beteljesül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

William Henry Harrisont 1840-ben valóban megválasztották az Egyesült Államok kilencedik elnökének, de beiktatási beszéde közben megfázott és 1841. április 4-én tüdőgyulladásban elhunyt. Utódja John Tyler vette át az elnöki munkát.[3]

Meggyilkolt elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lincoln meggyilkolásának korabeli ábrázolása

A húsz évvel később megválasztott Abraham Lincolnt már második terminusa alatt érte a halál: 1865. április 14-én a Washingtoni Ford színház előadását néző elnököt hátulról fejbe lőtte John Wilkes Booth, a Konföderációval szimpatizáló színész. Lincoln egy nappal később belehalt sérülésébe. Az akkor huszonhét éves merénylő, a volt konföderációs hatóságok tudta nélkül hajtotta végre a merényletet, amely azonban nem egyéni akció volt: cinkosai ugyanabban az időpontban sebesítették meg életveszélyesen William Henry Sewardot, valamint próbálták megölni az alelnököt, Andrew Johnsont is. A merénylet közben megsérült (eltört a lába) Booth pár nappal később végezte be egy virginiai ültetvényen, ahol egy, a dohány tárolására használt csűrbe behúzódva halálos sebet kapott a katonákkal szemben kialakult tűzharc folyamán. Cinkosait kötél általi halálra ítélték, majd felakasztották.[4]

Garfield meggyilkolásának korabeli ábrázolása

1881. július 2-án lövés dörrent a Baltimore és Potomac pályaudvaron, Washingtonban. Az akkori elnökre, James Garfieldra hátulról lőtt rá Charles Julius Guiteau, egy zavaros gondolkodású ügyvéd. Indítéka az volt, hogy nem kapott meg egy diplomáciai állást és terve szerint Garfield utódjának, Chester Arthurnak kormányában majd jut neki is hely. Terve azonban nem vált be. Bár védői elmeállapotára hivatkozva megpróbálták elmegyógyintézetbe záratni, a bíróság halálra ítélte és 1882. június 30-án kivégezték. Garfield két és fél hónapig küzdött saját életéért. Megmentése érdekében sok mindent megpróbáltak. Szobájába légkondicionáló rendszert vezettek be. Alexander Graham Bell pedig egy detektorszerű módszerrel igyekezett a lövedék helyét megtalálni. Garfield 1881. szeptember 19-én adta fel az életért folytatott harcot. Valószínűsítik, hogy a sterilizálatlan orvosi műszerek miatt kapott vérmérgezés volt a halál tényleges kiváltó oka.[5]

McKinley meggyilkolásának korabeli ábrázolása


Leon Frank Czolgosz, egy anarchista okozta halálát William McKinleynek, amikor egy fogadáson, 1901. szeptember 6-án kétszer rálőtt. Az egyik lövedék több szervet is (gyomor, vese) megroncsolt, majd a hasnyálmirigyben fejezte be útját. Az orvosok egy ideig bíztak az elnök felépülésében, de az nyolc nap múlva (szeptember 14.) távozott az élők sorából. A tettes, anarchista lévén, nem ismerte el a bíróság jogát, ellenben beismerte tettét. A tárgyalás végén, az egyébként acélgyári munkást az ítélőszék halálra ítélte. Az ítéletet 1901. október 29-én Auburnban hajtották végre, villamosszék által.[6]


Kennedy és felesége nem sokkal a merénylet előtt

A máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolt John F. Kennedy 1963. november 22-én a texasi Dallasban kapott több halálos lövést, amelyekbe fél órával a merénylet után halt bele. Az elnök kocsijában utazó texasi kormányzó, John Connally is súlyosan megsebesült a becsapódó lövedékektől, azonban csodával határos módon, Jacqueline Kennedyt egy találat sem érte. A merénylőt, Lee Harvey Oswaldot, bár letartóztatták és kihallgatták, nem tudták bíróság elé állítani, ugyanis két nappal elfogása után ő maga is gyilkosság áldozatává vált. Gyilkosa egy bártulajdonos, Jack Ruby volt.[7]

Betegség következtében elhalálozott elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 29.-ként megválasztott, Warren G. Harding a következő, akinek halálát is az átokhoz kötik. Bár halálának hivatalos és elfogadott oka – a szívpanaszoktól és emésztési zavaroktól legyengült szervezetben – trombózis okozta agyvérzés, elterjedt olyan híresztelés is, hogy öngyilkos lett, vagy esetleg a felesége mérgezte meg. Utóbbi álláspontoknak azonban semmi alapja sincs. 1923. augusztus 2-a halálának időpontja.[8]

A háromszor (1936, 1940, 1944) is megválasztott Franklin Delano Roosevelt szintén betegség következtében hunyt el. Mégpedig egy georgiai fürdőhelyen. A vérnyomási problémákkal küzdő és érelmeszesedéstől szenvedő államférfi agyvérzést kapott 1945. április 12-én.[9]

Akik „elkerülték” az átkot[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Merénylet Ronald Reagan ellen 1981. március 30-án

Ronald Reagant 1981. március 30-án próbálta meggyilkolni John Hinckley és bár Reagan meg is sebesült, sérülései nem voltak komolyak.[10] George W. Busht pedig 2001. február 7-én érte támadás, amelynek következtében, azonban nem szenvedett sérülést.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ripley's Believe it or Not, 2nd Series (Simon & Schuster, 1931); an updated reference is on page 140 of the Pocket Books paperback edition of 1948
  2. Boar – Blundell (1992), 194–195;
  3. Hahner (1998), 97;
  4. Hahner (1998), 143;
  5. Hahner (1998), 167;
  6. Hahner (1998), 195;
  7. Hahner (1998), 273;
  8. Hahner (1998), 226–227;
  9. Hahner (1998), 249;
  10. American Experiences

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nigel Blundell, Roger Boar. A világ legnagyobb kísértetei. Új Vénusz Lap- és Könyvkiadó, 239. o. ISBN 963-7755-30-6 (1992) 
  • Hahner Péter. Az Egyesült Államok elnökei. Maecenas kiadó, 367. o. ISBN 963-9025-80-1 (1998)