Ronald Reagan

Ronald Wilson Reagan
Az Egyesült Államok 40. elnöke
Hivatali idő 1981. január 20. – 1989. január 20.
Alelnök(ök)	George H. W. Bush
Előd	Jimmy Carter
Utód	George H. W. Bush
Született	Tampico (Illinois) 1911. február 6.
Elhunyt	Los Angeles 2004. június 5. (93 évesen)
Párt	Republikánus Párt
Házastárs	(1) Jane Wyman (1940-ben esküdtek, 1948-ban elváltak) (2) Nancy Davis Reagan (1952-2004: Reagan haláláig)
Vallás	presbiteriánus
Ronald Wilson Reagan aláírása

Ronald Wilson Reagan (1911. február 6. – 2004. június 5.) színész és politikus, Kalifornia állam kormányzója, az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke.

Életrajz

Reagan az Illinois állambeli Tampicóban született. Cipőkereskedő apja, az ír származású John „Jack” Reagan alkoholizmusa miatt anyja, Nelle Wilson tartotta egyben a családot. A család rossz anyagi körülményei miatt, Ronald tanulmányai mellett kénytelen volt munkát vállalni (nyaranta például többször volt vízi mentő). 1932-ben diplomázott szociológiából és közgazdaságtanból az illinois-i Eureka College-on.

A színész

Rendkívül jó előadói képességét először Chicagóban rádiós sportriporterként kamatoztatta, majd 1937-ben áttette székhelyét Hollywoodba.

1940-ben feleségül vette Jane Wyman színésznőt, akitől egy lánya született, Maureen (1941–2001) és örökbe fogadták Michaelt (1945–). Házasságuk több ok miatt (Reagan elfoglaltsága, illetve 1947-ben röviddel születése után meghalt második lányuk, Christine) megromlott, úgyhogy 1948-ban el is váltak. 1952-ben újra megházasodott, a szintén színésznő Nancy Davis-t vette el. Ebből a házasságából született Patti (1952–) és Ron (1958–).

A magas, jóképű Reagan a Warner Bros. filmgyár megbízásából, több tucat filmben szerepelt, általában mellékszereplőként. Leghíresebb filmjei: a Sötét győzelem (Humphrey Bogart és Bette Davis oldalán) vagy az Út Santa Fébe (Errol Flynn partnereként, Kertész Mihály rendezésében). A II. világháborúban tartalékos volt a légierőnél, majd újra visszatért Hollywoodba.

Az 1950-es években egyre kevesebb filmszerepet kapott, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy egyre inkább a politika felé fordult. Miután kétszer megválasztották a filmszínész-szakszervezet (SAG) elnökévé (1947–52 és 1959–60), a nagypolitika felé fordult. Utolsó filmjét 1967-ben forgatta a Gyilkosok címmel.

Reagan kedvenc lovával (1977)

A politikus

Bár fiatalon és színészként is a demokratákat (különösen Franklin D. Roosevelt politikáját) támogatta, mégis a Republikánus Pártba lépett be 1962-ben. Ismertsége és népszerűsége nagyban segítette, hogy 1966-ban Kaliforniában kormányzóvá válasszák. Kormányzóként, sikerült az állami költségvetést kiegyensúlyoznia és Kalifornia gazdaságát fejlődési pályára állítania, de ez együtt járt a szociális és egészségügyi háló leépítésével. 1970-ben újraválasztották a posztján.

Többször már nem jelöltette magát kormányzónak, mert teljes erővel az elnökjelöltségre akart koncentrálni. 1980-ban sikerült is pártja első számú jelöltjévé válnia, az elnökválasztáson pedig legyőznie az akkor hivatalban lévő Jimmy Cartert. Elemzők szerint sikerének oka a jó kampány mellett, Carter elnöknek az iráni túszdráma kapcsán mutatott tehetetlensége volt. Az amerikai túszokat végül elnökségének első napján engedték haza az iráni túszejtők, így is kifejezve Carter elleni ellenszenvüket.

Az elnök

Hatvankilenc éves volt, amikor először megválasztották, népszerűsége töretlen volt, amiért 1984-ben újraválasztották úgy, hogy az elektori kollégiumban elsöprő (525 : 13) többséggel rendelkezett.

Nancy és Ronald Reagan Hirohito japán császár társaságában (1983)

Két hónappal hivatalba lépése után, 1981. március 30-án egy New York-i taxisofőr, John W. Hinckley merényletet követett el Reagan ellen. Az elmebeteg taxisofőr állítása szerint ő csak lemásolta az akkoriban divatos Taxisofőr (Taxi Driver) című film egyik jelenetét, hogy megmentse a filmben játszó Jodie Fostert, akibe halálosan szerelmes volt. A merényletről 2001-ben A Reagan elleni merénylet címmel film is készült.

Elnöksége idején folytatta a már kormányzóként megkezdett – a neves közgazdász Milton Friedman által inspirált – neokonzervatív gazdaságpolitikát, melyet Reaganomics-nak is neveztek. Próbálta csökkenteni az állam gazdasági és szociális szerepvállalását, nagyarányú jövedelemadó-csökkentést hajtott végre, és jelentősen növelte a fegyverkezési kiadásokat. Bár költségvetési szigort hirdetett meg elnöksége elején, az államháztartási deficitet nem sikerült csökkentenie.

1983-ban tanácsadói (többek között Teller Ede) javaslatára meghirdette az SDI-t (Strategic Defence Initiative), vagy közismertebb nevén csillagháborús programot, melynek kulcsszerepe volt a Szovjetunió végleges megroppantásában. A fegyverkezési verseny újraindítása jegyében közép-amerikai államokban tervezett intervenciót, az ottani USA-val ellenséges rezsimek megdöntése céljából. Az ellenzékiek felfegyverzésén és támogatásán kívül Nicaragua esetében a légierő bevetésére is sor került (ez utóbbi akciót 1986-ban a hágai Nemzetközi Bíróság törvénytelennek találta). 1983-ban a szovjetveszélyre hivatkozva amerikai csapatok megszállták Grenadát és megdöntötték Maurice Bishop kubai típusú rezsimét.

A Szovjetunió és Afganisztán között kirobbant konfliktusban direkt módon nem avatkozott be, de támogatta a szovjetellenes terrorista akciókat elkövető mudzsaheddineket. 1986-ban egy nyugat berlini diszkóban történt merényletre válaszolva líbiai célpontokat bombázott az amerikai légierő.

Reagan, Colin Powell nemzetbiztonsági főtanácsadóval egyeztet az Ovális Irodában (1988)

Nagy nemzetközi sajtóvisszhangot váltott ki a második elnöki ciklusában kirobbant Irán-kontra botrány, melyben kiderült, hogy az USA fegyvereket adott el – az akkoriban Irakkal háborúskodó – Iránnak, és a befolyt pénzekből a nicaraguai ellenzéket (kontrák) támogatta gerillaakcióikban. Az ügyet Reagan eleinte tagadta, majd később beismerte, hogy hibát követtek el. Mindez azonban nem csorbította jelentősen népszerűségét.

Reagan elnök a National Medal of Science kitüntetést adja Teller Ede professzornak (1983)

A kortársai által csak „Nagy Kommunikátornak” nevezett Reagan – retorikai képességeinek köszönhetően – bármilyen szituációból képes volt politikai tőkét kovácsolni magának. Mind a Challenger-katasztrófa kapcsán elmondott beszéde, mind Nyugat-Berlinben a fal lebontásának szükségességéről elmondott beszéde („Gorbacsov úr bontsa le ezt a falat!”) nagy hatással volt hallgatóságára. Az USA-ban úgy tartják, kulcsszerepe volt a Szovjetunió megdöntésében, amit a „Gonosz Birodalmá”-nak nevezett. Népszerűségére jellemző, hogy az 1984-es választáson Reagan minden egyes államot megnyert, Minnesota kivételével.

1989-ben, mikor befejeződött második elnöki mandátuma, saját alelnökét, Busht ajánlotta utódjául, ezzel is biztosítva politikájának folytatását.

Utolsó évek

Reagan szobra Budapesten (2011)

Visszavonulás után néhány évig a National Review konzervatív lap szerkesztőbizottságában dolgozott. 1992-ben a német újraegyesítés előmozdításáért Berlin díszpolgárává avatják. 1994-ben nyilvánosságra hozta, hogy Alzheimer-kórban szenved, ami után már egyre kevesebbszer mutatkozott a nyilvánosság előtt. 2004. június 5-én egy tüdőgyulladás következtében, 93 évesen vesztette életét. A Ronald Reagan Elnöki Könyvtár melletti parkban helyezték örök nyugalomra. Még életében elneveztek róla egy repülőgép-hordozót (USS Ronald Reagan), illetve egy washingtoni repülőteret.

A kommunizmus bukásának elősegítése és a hidegháború lezárása érdekében tett elvitathatatlan érdemei miatt halála után is népszerű; Magyarországon a Szabadság téren avatták fel szobrát 2011. június 29-én. „Ronald Reagan jól döntött: a változást bölcsen irányította és megőrizte a békét” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédében.

Irodalom

• Andor László: Amerikai politika a 20. században (Változó Világ 21., Budapest, 1999)

Külső hivatkozások

• Elhunyt Ronald Reagan (mult-kor.hu)
• Linkgyűjtemény Reaganről (startlap)
• Ronald Reagan Elnöki Könyvtár (angolul)
• Ronald Reagan filmográfia (angolul)
• Ronald Reagan.lap.hu - linkgyűjtemény
• Nem bírták a rivaldafényt

Elődje: Jimmy Carter

Az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1981 – 1989

Utódja: George H. W. Bush