Gheorghe Gheorghiu-Dej
| Gheorghe Gheorghiu-Dej | |
 |
|
| A Román Kommunista Párt első titkára | |
| Hivatali idő 1944 – 1954 |
|
| Előd | Ștefan Foriș |
| Utód | Gheorghe Apostol |
| A Román Kommunista Párt első titkára | |
| Hivatali idő 1955 – 1965 |
|
| Előd | Gheorghe Apostol |
| Utód | Nicolae Ceaușescu |
| Románia miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1952. június 2. – 1955. október 2. |
|
| Előd | Petru Groza |
| Utód | Chivu Stoica |
|
|
|
| Született | Barlád 1901. november 8. |
| Elhunyt | Bukarest 1965. március 19. |
| Párt | Román Kommunista Párt |
|
|
|
| Házastárs | Maria Alexe |
| Foglalkozás | villanyszerelő |
Gheorghe Gheorghiu-Dej (IPA /ˈɡe̯orɡe ɡe̯orˈɡi.u deʒ/), (Barlád, 1901. november 8. – Bukarest, 1965. március 19.) román kommunista, munkásmozgalmi vezetőből lett államférfi. Az Antonescu-rendszerben bebörtönözték, de 1944 végétől (a román átállás után) miniszter lett, és 1945-ben a Kommunista Párt (később Román Munkáspárt) főtitkára. Miniszterelnök és az Államtanács elnöke is volt. Az ő vezetésével jutottak hatalomra a román kommunisták 1945–1947 között.
Tartalomjegyzék |
Életútja [szerkesztés]
A katonai szolgálat után 1923-tól villanyszerelőként dolgozott Galacon a román vasutaknál, de kommunista szervezkedés miatt áthelyezték Désre (innen származik az utóneve). A Román Kommunista Pártba azonban csak 1932-ben lépett be, és 1933-ban részt vett a grivițai sztrájk szervezésében. Tizenkét év börtönre ítélték, ahol is sikerült a párt belföldi frakcióját az ellenőrzése alá vonnia.
Miután a második világháborúban 1944. augusztus 23-án Románia hivatalosan kapitulált, és átállt a szövetségesek oldalára, Gheorghiu-Dej átvette a párt vezetését. Amikor szeptember közepén Romániába érkezett Ana Pauker, az RKP moszkvai frakciójának vezetője, Gheorghiu-Dej a Sănătescu-kormány ellen kezdett agitálni. Eleinte alárendelte magát Paukernek, mivel úgy vélte, hogy Sztálin utasításait teljesíti. A második Sănătescu-kormányban a közlekedési miniszteri tisztséget viselte, amelyet továbbra is megtartott az 1945. március 6-án hivatalba lépett Groza-kormányban is. 1945 októberében Gheorghiu-Dejt megválasztották az RKP első titkárává.
A párt belső harcai során 1948-ban fölébe kerekedett Lucrețiu Pătrășcanunak, 1952-ben pedig Ana Paukernek. I. Mihály király kényszerű lemondása után (1947. december 30.) Gheorghiu-Dej felállította a Securitate hálózatát, végrehajtotta az 1950-es években az erőszakos kollektivizálást, és elkezdte a Duna–Fekete-tenger csatorna építtetését politikai foglyokkal. Gheorghiu-Dej ezenkívül számos kitelepítést rendelt el, többek között a bánsági svábokét a Bărăganra.
Gheorghiu-Dej külpolitikája eleinte nem tért el a Szovjetunió által megszabottól. Ez az 1950-es évek közepétől változott meg, és 1958-ban elérte, hogy a szovjet hadsereget kivonják Romániából. Az 1960-as évektől kezdve a román vezetés egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a Moszkvától független kül- és gazdaságpolitikára. A Kína és Szovjetunió közötti ideológiai vitában Románia közvetítő szerepet játszott.
1965. március 19-én rákban halt meg.
Forrás [szerkesztés]
- Ulrich Burger: Gheorghiu-Dej, Gheorghe (Alpen-Adria Universität Klagenfurt)
További irodalom [szerkesztés]
- Chirițoiu M. (1997): „Radiografia“ unui stalinist. Dosarele Istoriei II/3 (8), 4–10.
- Deletant D. (1998): New Light on Gheorghiu-Dej's Struggle for Dominance in the Romanian Communist Party.
- Deletant D., Pearton M. (szerk.): Romania Observed. Studies in Contemporary Romanian History. Bucharest, 176–216.
