Görög polgárháború

Görög polgárháború
Dátum	1942–1949
Helyszín	Görög Királyság
Eredmény	A kommunisták leteszik a fegyvert, kiszorulnak Görögországból, az ország monarchiává alakul
Casus belli	Az EAM át akarta venni a hatalmat, felrúgta a casertai szerződést
Harcoló felek Görög Népi Felszabadító Hadsereg (ELASZ) Szláv Nemzeti Felszabadítási Front Hellén Hadsereg Parancsnokok Nikosz Zachariadisz Markosz Vafiadisz Alexander Papagosz Thrasyvoulos Tsakalotos Haderő 51 000 150 000 Veszteségek 38 839 halott és sebesült, 20 128 fogságba esett 16 753 halott, 40 398 sebesült, 1024 eltűnt, 856 dezertált

A görög függetlenségi és polgárháború 1942-től 1949-ig tartott, amelynek során a kommunista erők hadserege (ELASZ) megpróbálta fegyverrel elfoglalni egész Görögországot. Nagy-Britannia segítségére sietett a kormánynak, amelynek sikerült 1949-re legyőznie és felszámolnia a kommunista hadsereget.

Előzmények

Az 1941. szeptember 27-én megalakult kommunista Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) Görög Népi Felszabadító Hadserege (ELASZ) a németek által megszállt Görögországban. 1942 nyarán indítottak harcot Közép-Görögországban és Észak-Peloponészoszon. Nagy-Macedónia szerb terve szellemében együttműködtek a macedón Szláv Nemzeti Felszabadítási Fronttal (SNOF).

A harcok kitörése

A dél-epiruszi monarchista Görög Nemzeti Demokratikus Szövetséggel (EDESZ) 1943 októberétől fegyveres harcba bonyolódó ELASZ 1944-re felszámolta a közvetlen riválisait, s kivédte a szintén októberben induló német tisztogató hadműveletet. Az albán határtól Attikáig húzódó felszabadított körzetben („Hegyi Görögország”) M. Vafiadisz (Markosz tábornok) vezetésével 1944. március 10-én kormány, kétfordulós (április 25, 30.) közvetett választással parlament alakul.

A brit nyomásra kötött 1944. május 20-án kötött libanoni és a szeptember 26-án casertai szerződés szerint a kairói monarchisták és a kommunisták G. Papandreu vezetésével egynegyedében kommunista egységkormányt alakítottak, amire a Vafiadisz-kormány november 5-én feloszlott. A megegyezés szerint a seregeiket feloszlatva fegyvereseiket a kormány alá rendelték, az ELASZ Athént átengedte a brit csapatoknak, az államformáról népszavazást rendeztek. Az EAM letett Nagy-Macedónia tervéről. Az 1944. november 2-ára befejeződő német kiürítés közben a nagyrészt az ELASZ uralta Görögországban októberben brit csapatok szálltak partra.

Az EAM a végrehajtás problémái miatt a casertai egyezményt felmondva december 1-jén kilépett a kormányból. A december 3-i véres tüntetéssel Athénért meginduló harc során a brit csapatok 5-i beavatkozása nyomán az ELASZ vereséget szenvedett, s az 1945. február 12-i varkizai béke a GKP legalitása, parlamenti választás és az államformáról tartandó referendum fejében előírta lefegyverzését.

A GKP a varkizai béke problémái miatt 1946 februárjában a választás bojkottja és fegyveres harc mellett döntött. A március 31-i választáson 59,7%-os részvétel mellett a royalista Egyesült Nemzeti Tábor győzött 55,1%-kal, a szeptember 1-jei népszavazás a monarchia mellett tört lándzsát 68,4%-os eredménnyel. Az 1946. október 28-án alakult, 1947-re 25 000-es Görög Demokratikus Hadsereg (DSZE) albán, jugoszláv, bolgár támogatással, szovjet kiképzőtisztekkel (a szlovéniai Bledben Balkáni Vezérkar alakul) újra létrehozta „Hegyi Görögországot”, és 1947. december 24-én Vafiadisz vezette ellenkormány alakult. Egyetlen ország sem ismerte el az új kormányt, akárcsak a szerb tervet felmelegítve 1949. március 1-jén deklarált Nagy-Macedóniát.

Külföldi beavatkozás

Anglia 1947 február 21-én, Görögország március 3-án segítségért fordult az USA-hoz, amely Truman elnök március 12-i beszéde, a „Truman-doktrína” után átvette a katonai irányítást Közös Védelmi Tanács néven. A jugoszláv-szovjet konfliktussal bojkott alá került Jugoszlávia nyugati segítség fejében 1949. június 23-án lezárta határait. A kormányerők a grammoszi bázisok elleni júliusi offenzívával a partizánokat Albániába szorították, a DSZE október 16-án letette a fegyvert. A függetlenségi és polgárháború 150 000 áldozata mellett 65 000-en (több ezren Magyarországra) emigráltak Görögországból.

Források

• A görög függetlenségi és polgárháború, 1942-1949
• A görög polgárháború nemzetközi háttere