Clement Attlee

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Clement Richard Attlee
Attlee cropped.jpg
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1945. július 26.1951. október 26.
Előd Winston Churchill
Utód Winston Churchill

Született 1883. január 3.
Putney, London
Elhunyt 1967. október 8. (84 évesen)
Westminster, London
Párt Munkáspárt (19081967)

Házastárs Violet Attlee (18951964)

Clement Richard Attlee (Earl (Gróf) Attlee of Walthamstown, Prestwood Vikomt) brit Munkáspárti politikus, 1945. július 26. és 1951. október 26. között az Egyesült Királyság miniszterelnöke. Hivatali ideje alatt folytak a második világháborút lezáró béketárgyalások és kezdődött meg Nagy Britannia újjáépítése és a Brit Nemzetközösség létrehozása.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1883. január 3-án született Londonban, a sikeres ügyvéd Henry Attlee (1841–1908) és Ellen Watson (1847–1920) nyolcgyermekes család, hetedik gyermekeként. Az Oxfordi Egyetemen jogot tanult és kitüntetéssel végezte el az iskolát. 1905-től három évig ügyvédként működött és közben önkéntes munkát végzett a kelet-londoni régi iskolájában ahol klubot vezetett a munkásosztálybeli gyerekeknek. Az itt szerzet tapasztalatai hatására megváltoztak addigi konzervatív nézetei, elkötelezett szocialistává vált, 1908-ban csatlakozott a Munkáspárthoz, aktívan vett részt 1911-ben David Lloyd George pénzügyminiszter által kidolgozott nemzeti biztosítási törvényének népszerűsítésében. 1912-töl a londoni közgazdasági iskolában tanított. Az első világháború idején kapitányi rangban részt vett a Gallipoli csatában ahol vérhasban megbetegedett, majd Irakban harcolt ahol súlyosan megsebesült egy srapneltől. 1917-től Angliában őrnagyként katonákat képzett ki. 1918 júliustól Franciaországban harcolt a háború végéig. A háború után 1923-ig újra közgazdaságtant tanított. 1922-ben feleségül vette Violet Millart akivel előző évben találkozott egy olaszországi kiránduláson. Az asszony 1964-ben bekövetkezett haláláig éltek odaadó házasságban. Négy gyermekük született: Lady Janet Helen (*1923), Lady Felicity Ann (1925–2007), Martin Richard (1925–1991) és Lady Alison Elizabeth (*1930).

Politikusi pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919-ben London Stepney kerületének polgármestere lett, ez volt a város egyik legszegényebb negyede. Vezetésével a kerület elérte hogy az ingatlan tulajdonosok lakhatóvá tegyék a nyomornegyedet és védőnők és egészségügyi ellenőrök segítségével csökkentették a csecsemőhalandóság arányát. 1922-ben a limehouse-i választókörzet parlamenti képviselője lett, az első munkáspárti kormány idején (1924) hadügyi államtitkár, a második kormány alatt (1929–31) tárca nélküli majd postaügyi miniszter volt. 1927-ben tagja volt a többpárti Simon Bizottságnak, amely India önrendelkezésének lehetőségét vizsgálta meg. 1935-től a Munkáspárt vezetője, George Lansbury lemondása után, aki ellenezte a szankciók bevezetését Olaszország ellen az abesszíniai háború miatt.

Attlee korán felismerte a náci Németországból fenyegető veszélyt, a fegyverkezési versenyt a müncheni egyezményt a német igényt a Szudétavidékre. Ellenezte a Neville Chamberlain-kormány által 1939-ben bevezetett hadkötelezettséget is. Norvégia német megszállása miatt Chamberlain kénytelen volt lemondani. Az új miniszterelnök Winston Churchill kénytelen volt koalícióra lépni a Munkáspárttal. A háborús kabinetben Attlee egyre fontosabb szerepet vállalt és 1942-től miniszterelnök-helyettes és a tengerentúli területek titkára, 1943-tól a Lord Tanács elnöke lett.

1945-ben az európai harcok befejezése után a Munkáspárt felmondta a koalíciót Churchillel és a parlamenti választásokon győztes Attlee és pártja alakított kormányt. Népszerű programot indítottak a jóléti állam és a szociális reform meghirdetésével. 200 fontos törvény született 1945 és 1948 között a radikális reformok végrehajtására, nyugdíjak és egyéb juttatások emeléséről, az állami egészségügyi rendszer működésének korszerűsítésére. Államosítják a legnagyobb angol bankot, a szénbányákat, vasutakat, villamosenergia- vas- és acélipart, távírórendszert. A Marshall-segély segítségével újjáépítik a háborús károkat. Az Egyesült Királyság részvételével megalakul a Nyugat-európai Unió és a Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO).

Megkezdődik a Brit Birodalom felbomlása, sorra nyerik el függetlenségüket a gyarmatok, Transzjordánia, India, Pakisztán, Burma, Ceylon, megszűnik a palesztinai brit mandátum és megalakul Izrael állam.

1951-re meggyengült a Munkáspárt, az októberi választásokon a konzervatív párt győzött és Winston Churchill lett újra a miniszterelnök. 1955-ben Attlee lemondott a pártvezetői címéről is, de haláláig tagja maradt a Lordok házának. 1967-re a sok dohányzás miatt meggyengült az egészsége, október 8-án tüdőgyulladásban hunyt el, hamvait a Westminsteri apátságban helyezték el.

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Social Worker (1920)
  • The Town Councillor (1925)
  • The Will and the Way to Socialism (1935)
  • The Labour Party in Perspective (1937)
  • Collective Security Under the United Nations (1958)
  • Empire into Commonwealth (1961)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Clement Attlee című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Britannica Hungarica 2012 ISBN 978-963-09-6796-9