John Stuart

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Stuart
John Stuart a Térdszalagrend díszöltözetében
John Stuart a Térdszalagrend díszöltözetében
Született 1713. május 25.[1][2][3][4][5]
Parliament Square[6]
Elhunyt 1792. március 10. (78 évesen)[1][2][3][4][5]
Grosvenor Square
Állampolgársága brit
Házastársa Mary Stuart, Countess of Bute (1736. augusztus 13. – )[7][8]
Gyermekei
  • John Stuart, 1st Marquess of Bute
  • James Stuart-Wortley-Mackenzie
  • Charles Stuart
  • William Stuart
  • Louisa Stuart
  • Frederick Stuart
  • Lady Mary Stuart
  • Anne Stuart
  • Jane Stuart
  • Lady Caroline Stuart
  • Lady Augusta Corbett
SzüleiLady Anne Campbell
James Stuart, 2nd Earl of Bute
Foglalkozása
  • botanikus
  • politikus
  • műgyűjtő
Tisztsége
  • a Lordok Háza tagja
  • Secretary of State for the Northern Department (1761. március 25. – 1762. május 27.)
  • az Egyesült Királyság miniszterelnöke (1762. május 26. – 1763. április 8.)
  • Leader of the House of Lords (1762. május 26. – 1763. április 8.)
Iskolái
Kitüntetései térdszalagrend
Sírhelye Rothesay
A Wikimédia Commons tartalmaz John Stuart témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
John Stuart

John Stuart, Bute harmadik grófja (1713. május 25.1792. március 10.) skót születésű brit politikus, miniszterelnök, a Térdszalagrend lovagja, királyi titkos tanácsos. III. György uralkodása alatt, 1762–1763-ban töltötte be a miniszterelnöki tisztet. Egyes vélemények szerint az utolsó jelentős szerepet játszó kegyenc volt a brit politikában. Az első skót származású miniszterelnök volt az 1707-es Egyesülési Törvényeket követően.

Magánélete[szerkesztés]

Bute közeli rokonságban állt a Campbell klánnal (anyja Archibald Campbellnek, Argyll első hercegének lánya volt). A grófi címet (amely Bute szigetéről kapta a nevét) korán elvesztett apjától, James Stuarttól örökölte 1723-ban, tízévesen. Ezt követően anyai nagybátyjai, John és Archibald Campbell nevelték. Tanulmányait Etonben (17201728) és a hollandiai Leideni Egyetemen (17281732) végezte, ahol köz- és polgári jogi diplomát szerzett. 1736. augusztus 24-én elvette Mary Wortley Montagut, akinek hozománya révén a családba kerültek a nagy kiterjedésű Wortley-birtokok és akitől kilenc gyermeke született. 1737-ben nagybátyái befolyása révén tagja lett a Lordok Házának, ám ott nem volt igazán aktív, és 1741-ben nem választották újra. A következő években skóciai birtokaira vonult vissza, hogy azok igazgatásával foglalkozzon és botanika iránti szenvedélyének hódoljon.

Az 1745-ös jakobita felkelés idején Bute Londonba költözött, ahol két évvel később találkozott a walesi herceggel, akivel közeli barátságba került. A herceg 1751-ben bekövetkezett halálát követően, 1755-től rá bízták az ifjú walesi herceg, a későbbi III. György nevelését. A herceg és öccse, Edward Stephen Demainbraytől kapott természetfilozófiai képzést. Többek között az ekkor felkeltett érdeklődés vezetett oda, hogy György később megalapította a 18. századi tudományos műszerek legjelentősebb gyűjteményét. Frigyes herceg halála után Bute közel került a herceg özvegyéhez, ami számos pletykához és egy botrányos pamflet megjelenéséhez vezetett. Majdnem bizonyos, hogy a pletykáknak semmi alapjuk sem volt, mivel Bute boldog házasságban élt, és mély vallásossága is a házasságtörés elutasítására indította.

Politikai pályája[szerkesztés]

A gondjaira bízott herceg feletti befolyására alapozva Bute arra számított, hogy György (1760-as) trónra lépése után gyorsan emelkedő politikai pályát futhat be, de reményei elhamarkodottnak bizonyultak. A 1760-ban skót nemesség képviseletében újra beválasztották a Lordok Házába, és a király ki is jelölte miniszterelnöknek (bár hivatalosan csak 1762–63-ban töltötte be a tisztséget). Sikeresen letörte a sok évtizedes whig dominanciát, és lezárta a hétéves háborút, ám György egyre inkább átlátott rajta, és amikor sajtó élesen kritizálta a királyt egy hivatalos beszéd miatt, amelyben Bute munkájára ismertek, végleg szembefordult vele. John Wilkes újságíró tollából gyilkos szatíra jelent meg Bute és a király anyja ellen. Bute rövidesen lemondott a miniszterelnökségről, bár 1780-ig a Lordok Háza tagja maradt. Barátsága a király anyjával fennmaradt, de a királlyal való békülési kísérletei sikertelenül végződtek.

Élete hátralevő részében hampshire-i birtokán élt, ahol továbbra is foglalkozott botanikával, és az irodalom és művészet jelentős támogatója lett. Támogatta Samuel Johnsont, Tobias Smollettet, Robert Adamet, and William Robertsont. Jelentős adományokat juttatott a skót egyetemeknek is. Növénytani munkásságának legjelentősebb eredménye Botanikai táblázatok a brit növénycsaládokról című műve (1785).

1767-ben kezdődött bedfordshire-i vidéki házának, Luton Hoo-nak az építése. Az épület ma első kategóriás műemlék.

Londoni, South Audley Street-i lakásában halt meg 1792-ben, és a Bute szigeti Rothesay-ben temették el.

Egy növénytani nemzetség, a Stewartia róla kapta a nevét.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven)
  6. https://www.gov.uk/government/history/past-prime-ministers/john-stuart-3rd-earl-of-bute
  7. Kindred Britain
  8. p1485.htm#i14849, 2020. augusztus 7.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Stuart, 3rd Earl of Bute című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]


Elődje:
William Cavendish
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
1762–1763
Őfelsége kormányának címere
Utódja:
George Grenville