Herbert Asquith

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herbert Henry Asquith
Herbert Henry Asquith.jpg
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1908. április 5.1916. december 5.
Előd Henry Campbell-Bannerman
Utód David Lloyd George

Született 1852. szeptember 12.
 Egyesült Királyság, Morley
Elhunyt 1928. február 15. (75 évesen)
 Egyesült Királyság, Berkshire
Foglalkozás politikus

HH Asquith Signature.svg
Herbert Henry Asquith aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Herbert Asquith témájú médiaállományokat.

Herbert Henry Asquith (1852. szeptember 12.1928. február 15.) Oxford és Asquith 1. grófja, államférfi, az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1908-tól 1916-ig három cikluson. át.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Asquith 1852-ben született Nyugat–Yorkshire-ban, Morley városában. A második gyermek volt a családban, egy bátyja és három húga született. Édesapja Joseph Dixon Asquith, egy ruhagyártó vállalat vezérigazgatója, édesanyja Emily Willans volt. Igen szomorú gyermekkora volt, ugyanis két húga fiatalon meghalt. Emellett édesapja is életét vesztette amikor Asquith még csupán nyolc éves volt. Ráadásul bátyja egy súlyos sportsérülést szenvedett, amelynek következtében megállt a növekedésben, édesanyjának pedig szívproblémái voltak. Ilyen család mellett szinte elképzelhetetlen, hogy Herbert egész életében kitűnő egészségnek örvendett.

Édesapja halála után anyai nagyapja William Willans gondoskodott a családról. Asquith-ot a Huddersfield College-be küldte egyetemi tanulmányainak elvégzésére. Később a fulnecki Moravian School, majd a City of London School hallgatója volt. Emellett a híres Oxfordi Egyetemen, a Balliol College-ben is hallgatott rövid ideig, ahol igen nagy hatást tett rá filozófiatanára, Bejamin Jowett. 1874-ben az Oxford Union (Az oxfordi hallgatók szakszervezetének) elnöke lett. Jogi tanulmányainak elvégzése után ügyvédi pályára lépett.

1877. augusztus 23-án feleségül vette Helen Mellandot akitől öt gyermeke született:

  • Raymond Asquith (1878 - 1916)
  • Herbert Asquith (1881 – 1947)
  • Arthur Asquith (1883 – 1939)
  • Violet Asquith (1887 – 1969) unokája Helena Bonham Carter
  • Cyril Asquith (1890 – 1954)

1894. május 10-én feleségül vette a 12 évvel fiatalbb Margot Tennantot akitől öt gyermeke született:

  • Elizabeth Asquith (1897 – 1945)
  • Anthony Asquith (1902 – 1968)
  • 3-an a szülés közben életüket vesztették

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1886-os általános választásokon East Fife régió vezetője lett. Kortársai szerint tehetséges szónok volt, és mélyen liberális párti volt. William Gladstone az akkori elnök, a Brit Liberális Párt alapítója 1887-ben vacsorapartira hívta, itt ismerték meg személyesen egymást. Az 1892-es választások után ismét Gladstone alakíthatott kormányt, amelyben Asquith-ot belügyminiszterré nevezte ki.

Az 1905-ben hatalomra került Sir Henry Campbell-Bannerman kormányában a pénzügyminiszteri címet kapta meg. Campbell-Bannerman 1908-ban lemondott és helyére Asquith-ot nevezte ki miniszterelnöknek. Asquith széleskörű és nagy horderejű reformokat kívánt bevezetni, így többször is összetűzésbe került a Lordok Házával. A konzervatívok, (akik nagy többséggel rendelkeztek a Lordok Házában) többször is megbuktatták reformkísérleteit, viszont David Lloyd George segítségével (aki pénzügyminisztere volt) sikerült keresztülvinnie javaslatait a lordokon, akik végül megadták a szükséges büdzsét. Később a liberálisok, kihasználva a Lordok Házának népszerűtlenségét alaposan megnyirbálták a nemesség jogait, háttérbe szorítva ezzel a lordokat. Asquith megnyerte az 1910-es választásokat, és népszerűsége nőttön nőtt. A Lordok Háza és Asquith is V. György brit királyhoz fordult támogatásért. A király engedélyezte Asquith-nak, hogy a konzervatív túlsúly csökkentésére 250 liberális képviselőt válasszanak a Lordok Házába.

1916-ban minisztere Llyod George arra a megállapításra jutott egy párizsi ülés folyamán, hogy az akkori politikai vezetéssel a háborút lehetetlen megnyerni. Llyod George szerint rendkívüli kabinetet kellett volna felállítani amelyben az elnök munkáját egy három főből álló haditanács felügyeli. Ehhez persze támogatók is kellettek, így Llyod George felkereste Maurice Hankey-t a háborús kabinet titkárát, és Bonar Law-t a Konzervatív Párt elnökét, akik mindketten üdvözölték javaslatát. Később a támogatókhoz csatlakozott még Max Aitken és Edward Carson is. 1916. november 25-én terjesztették az elnök elé a reformjavaslatot, aki egy nap gondolkodási időt kért, majd elutasította. A koalíció tagjai azonban nem nyugodtak bele, s Carson kiszivárogtatott információit követően Asquith elnök 1916. december 4-én aláírta a lemondását.

1925-ben a következőket nyilatkozta a trianoni békeszerződésről: „Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes tévedések eredménye.”

Lemondását követően 1926-ig a Liberális Párt elnöke volt. (A párt ekkor már javarészt azokból állt, akik nem értettek egyet Llyod George nézeteivel.)

További élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1925-ben megkapta az Oxford grófja címet. A politikától 1926-ban vonult vissza, és feleségével élt. Néhány hónapon belül súlyos agyvérzést kapott, amely után már csak kerekes szék segítségével tudott közlekedni. Végül 1928-ban hunyt el Berkshire-ben, életének 76. évében. Felesége Margot 1945-ben hunyt el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Életrajza (angol nyelven). Firstworldwar.com. (Hozzáférés: 2012. november 3.)
  • Életrajza (angol nyelven). Spartacus.schoolnet.co.uk. (Hozzáférés: 2012. november 3.)
  • Életrajza (angol nyelven). Number10.gov.uk. (Hozzáférés: 2012. november 3.)