Párizs környéki békeszerződések
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A 1919-es Párizs környéki békeszerződések az I. világháborút lezáró szerződések voltak, amelyek rögzítették az antant győzelmét a központi hatalmak felett, és megalkották a háborút követő új világrendet, amely nem bizonyult tartósnak, és kevesebb, mint 20 év alatt összeomlott.
A tárgyalások során a következő szerződéseket kötötték meg:
- Versailles-i békeszerződés Németországgal
- Saint-Germain-i békeszerződés Ausztriával
- Neuilly-i békeszerződés Bulgáriával
- Trianoni békeszerződés Magyarországgal
- Sèvres-i békeszerződés az Oszmán Birodalommal (ezt 1924-ben felváltotta a Lausanne-i békeszerződés: Törökország ezzel területi revíziót ért el.)
A fenti szerződésekhez szorosan kapcsolódik még a Feiszál-Weizman egyezmény Palesztina és a Közel-Kelet háború utáni sorsáról.
A szerződéseken a négy nagy politikus (Georges Clemenceau francia, David Lloyd George brit, Vittorio Orlando olasz miniszterelnökök és Woodrow Wilson amerikai elnök) akarata érvényesült (legkevésbé az olasz miniszterlnöké). A legyőzötteknek, bár képviselőiket meghívták, nem volt befolyásuk a tárgyalások menetére.
A tárgyalások során került elfogadásra a Népszövetség alapító okirata is.
[szerkesztés] Népszavazással eldöntött területi viták
A versailles-i békerendszer által szabályozott számtalan neuralgikus területi kérdésből csupán néhányat oldottak meg népszavazással, ezek is szinte kivétel nélkül Nyugat-Európa területére estek. Különös, de jellemző, hogy e népszavazásokon számos alkalommal szavazott az elcsatolni kívánt kisebbség saját "anyanemzete" ellen, ilyen esetekben fenntartva a korábbi status quo-t, így a Radkersburg-környéki szlovénok a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság ellen Ausztria javára, ill. az akkor még német többségű Sopron város és környéke Ausztria ellen Magyarország javára. A magyar kormányzat mindkét világháború után több terület esetében kezdeményezett népszavazást, e javaslatok az osztrák-magyar határ 1922-es kijelölését illető két kivételtől eltekintve nem találtak meghallgatásra, ez esetben is csak azért, mert az osztrák fél is vesztes hadviselőnek számított.
- Schleswig-Holstein északi része 192o II. 1o. Németország/Dánia, döntés Dánia javára
- Schleswig-Holstein déli része 192o III.14. Németország/Dánia, döntés Németország javára (a tartományt kettéosztó határ máig változatlan)
- Mazúria 192o VII. 11. Németország/Lengyelország, döntés Németország javára (a II. világháború után a német lakosságot kitelepítették, a területet Lengyelországhoz csatolták)
- Eupen és Malmédy 192o IX. 2o. Németország/Belgium, döntés Belgium javára (Eupen még ma is német többségű, ma Vallóniában a "région germanophone" székhelye)
- Dél-Karintia (Klagenfurt és környéke) 192o X. 1o. Ausztria/Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. A déli, szlovén többségű "Zone A" eredménye 22.025 (59 %) Ausztria javára és 15.279 (41 %) Szlovénia javára, az északi, csekély szlovén kisebbségű "Zone B"-ben a népszavazást már meg sem rendezték, Ausztria birtokában maradt.
- Felső-Szilézia keleti része (Ost-Oberschlesien) 1921 V. 21. Németország/Lengyelország, döntés Lengyelország javára
- Felső-Szilézia nyugati része (West-Oberschlesien) 1921 V.21. Németország/Lengyelország, döntés Németország javára (a terület ma Lengyelországhoz tartozik)
- Sopron és nyolc környéki község (német többség) 1921 XII.14. Ausztria/Magyarország, 64%-os döntés Magyarország javára
- Wilno-i régió (ma Vilnius 1922, Litvánia/Lengyelország, döntés Lengyelország javára
- Szentpéterfai körzet (1o, zömmel horvátajkú község)Ausztria/Magyarország, 1923, döntés Magyarország javára
- Saar-vidék 1935, Franciaország/Németország (192o-1935 autonóm népszövetségi mandátum) döntés Németország javára
