Tannenbergi csata (1914)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az első tannenbergi csatát lásd a Grünwaldi csata szócikkben!
Tannenbergi csata
Russian prisoners tannenberg.jpg
Orosz hadifoglyok a csata után

Konfliktus Első világháború
Időpont 1914. ((augusztus 25-31))
Helyszín Allenstein környéke, Kelet-Poroszország, a mai Lengyelország
Eredmény Döntő német győzelem
Szemben álló felek
Flag of Russia.svg Orosz Birodalom Flag of the German Empire.svg Német Birodalom
Parancsnokok
Flag of Russia.svg Alekszandr Szamszonov
Flag of Russia.svg Pavel Karlovics Rennenkampf
Flag of the German Empire.svg Paul von Hindenburg
Flag of the German Empire.svg Erich Ludendorff
Szemben álló erők
az orosz 1. hadsereg
210.000 fő
az orosz 2. hadsereg
200.000 fő
a német 8. hadsereg
185.000 fő
Veszteségek
50.000 halott és sebesült
90.000 hadifogoly
500 nehézágyú
10.000 halott és sebesült
é. sz. 53° 29′ 45″, k. h. 20° 08′ 04″Koordináták: é. sz. 53° 29′ 45″, k. h. 20° 08′ 04″

,,31-én este nincs információ a 2. hadsereg csapatainak helyzetéről… Nincsenek hírek a XIII. hadtestről. Katonák a XV. hadtestből csoportokban érkeznek Osztrolenkába. A XXIII. hadtest az I. hadtesttel együtt harcol, egy részük a XV. hadtesthez csatlakozott."
Az orosz Északnyugati Főhadiszállás jelentése, 1914. augusztus 31.

A tannenbergi csata az első világháború keleti frontján zajlott le az Orosz Birodalom és a Német Birodalom között. A csatában négy orosz hadtest teljesen megsemmisült, a 2. hadsereg szétszóródott, az 1. hadsereg pedig visszavonulásra kényszerült az oroszok kétszeres létszámfölénye ellenére.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1914-es német stratégia szerint a birodalom hét hadsereget küld a nyugati frontra, hogy mihamarabb térdre kényszerítse Franciaországot (Schlieffen-terv), míg a lassabban mozgósító Oroszország ellen a keleti határon csak a 8. hadsereget hagyták. Kelet-Poroszország védelme azonban sokkal kritikusabbá vált azáltal, hogy az orosz mozgósítás gyorsabban ment végbe, mint ahogy arra a németek számítottak. Augusztus 20-án a gumbinneni csata döntetlenül végződött, a német parancsnok, Max von Prittwitz pedig attól félt, hogy a nagyobb orosz erők bekerítik, ezért vissza akart vonulni a Visztula nyugati oldalára. A német főparancsnokság erre leváltotta, helyére a reaktivált Paul von Hindenburgot tette meg parancsnoknak, vezérkari főnökének pedig Erich Ludendorffot, a belgiumi hadjárat egyik hősét nevezte ki.

Amikor Hindenburg és Ludendorff megérkeztek keletre, folytatták a Hoffmann ezredes által kezdeményezett terv végrehajtását. Hoffmann előzetes elképzelése (melyet Prittwitz még leváltása előtt jóváhagyott) az volt, hogy az 1. hadtestet átdobja Szamszonov ellen, miközben az 1. tartalék- és a 17. hadtest folytatja a visszavonulást nyugat felé. Ezután Ludendorff, látva, hogy Rennenkampf még Gumbinnen mellett tartózkodik, nagy kockázatot vállalva átirányította a másik két hadtestet is a Szamszonovval szembeni frontra.

A terv kockázatos volt, de a németeknek jó információik voltak az orosz seregek mozgásáról és összhangjuk hiányáról (Szamszonov és Rennenkampf közismerten utálták egymást), ugyanis a két hadsereg nyílt rádióvonalon keresztül kommunikált. A rádióüzenetekből kiderült, hogy az oroszok nem számítanak támadásra. A német győzelem kulcsa mégis az lett, hogy az első hadsereg túl messze volt a másodiktól; a Rennenkampf parancsnoksága alá tartozó orosz csapatok nem értek oda időben, hogy felmentsék társaikat.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2. hadsereg bekerítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hindenburg, Ludendorff és Hoffmann a Mazuri-tavaktól nyugatra akarták csalni Szamszonov 2. hadseregét, hogy egy német hadtest megkerülhesse és bekerítse a csapdába sétáló oroszokat. A terv végrehajtását az tette lehetővé, hogy Rennenkampf - akivel szemben csak maroknyi lovasság járőrözött - tétlen maradt.

Szamszonov augusztus 26-áig nyugat felé vonult előre, mit sem sejtve az őt fenyegető veszélyről, amikor a bekerítő 1. hadtest Hermann von François vezetése alatt a hátukba került. A német főerők délnyugat felől támadtak, míg a fejlett német vasúthálózat előnyeit kihasználó Ludendorff néhány kisegítő erőt átdobott Szamszonovtól északra is, teljessé téve a bekerítést. Az oroszok egy szempillantás alatt abban a helyzetben találták magukat, hogy az eddig visszavonuló németek minden irányból ágyúzzák és támadják őket. A zavar, melyet a fenti jelentésrészlet is bemutat, súlyos veszteségeket eredményezett. Augusztus 28-ára Szamszonov XIII. és XV. hadteste súlyos összecsapásba került a németekkel. A mocsarak és a tavak gátolták Szamszonovot erői átcsoportosításában, így a két elöl lévő hadtest felmorzsolódott.

Az 1. hadsereg visszavonulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár Rennenkampf néhány egységét a német támadás szintén érintette, a parancsnoknak fogalma sem volt társa szorongatott helyzetéről. Előrenyomulását gátolták a Königsberg körül épített védművek, ráadásul azt hitte, a német hadsereg, ami valójában a 2. orosz hadsereget támadta, ellene vonult fel és őt készül megtámadni. Igazából csak egy német lovashadosztály állt előtte, de abban igaza volt, hogy a közvetlen közelében komoly német erőket mozgatnak körülötte. Rennenkampf emiatt kelet felé vonta vissza erőit, Szamszonovot támogatás nélkül hagyva.

Végeredmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeptember 2-ig az oroszok közel 50 000 halottat és sebesültet, valamint 90 000 hadifoglyot veszítettek. A németeknek 60 vasúti szerelvényre volt szükségük, hogy elszállítsák az oroszoktól zsákmányolt lovakat és felszereléseket, míg ők "alig" 10 000 halottat és sebesültet veszítettek. Szamszonov augusztus 30-án öngyilkos lett.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hoffmann azt javasolta, hogy a nagyarányú győzelmet nevezzék el a közeli Tannenbergnél 1410-ben lezajlott csata után, ahol lengyel és litván harcosok lemészárolták a német lovagokat.
A diadal hozzásegítette a központi hatalmakat a háború első hónapjainak túléléséhez, ellensúlyozva a marne-i vereséget. Ugyanakkor csökkentette az Osztrák–Magyar Monarchiára nehezedő nyomást is, amely a kaotikus mozgósítás és háborús tervezés következtében korai vereségeket szenvedett. A 2. hadsereg megsemmisülése lehetővé tette a németek számára, hogy a Mazuri tavaknál nem sokkal később ismét lesújtsanak. A 8. hadsereg Rennenkampf 1. hadseregét is legyőzte.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jeremy Black: Hetven döntő csata, Tannenbergi csata fejezet, ISBN 963-9615-15-3