Schlieffen-terv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Schlieffen-terv térképen

A Schlieffen-terv a Német Birodalom hadműveleti terve volt a nyugat-európai antantseregek gyors szétverésére. A terv alapjait Alfred von Schlieffen (18331913) német tábornagy dolgozta ki. Schlieffen idős tábornokként az 1870-es háború vége óta foglalkozott egy Franciaország elleni támadás megtervezésével. Alapgondolata szerint a védekező fegyverrendszerek megerősődése (aknamezők, szögesdrót, telepített géppuskafészkek) miatt egy európai háború esetén törvényszerűen állóháború alakul ki, melyet csak meglepetésszerű és gyors előnyomulással lehet megelőzni.

A terv szükségszerűsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1878-as Balkán-konferencia után Oroszország és a Német Császárság viszonya erősen megromlott, míg Franciaország az 1870-es háborúban elveszített Elzász és Lotaringia visszaszerzésére törekedett. Egy katonai konfliktus esetén Németország a francia-orosz szövetség következtében két fronton kényszerült volna harcolni, ami rendkívüli módon megterhelte volna a német gazdaságot, hadsereget és ipart. Oroszország gyors legyőzésére óriási kiterjedése és kimeríthetetlen tartalékai miatt nem látszott remény. Tudták viszont, hogy Oroszország csak nagyon lassan képes csapatainak mozgósítására, ezért a német katonai vezetés csak Franciaország gyors elsöprése után fordult volna kelet felé. A Schlieffen-terv a francia haderő gyors szétverését, Párizs bevételét és Franciaország megszállását tűzte ki céljául.

Alfred von Schlieffen gróf, tábornagy (fénykép 1900-ból).

Koncepció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schlieffen tervében aszimmetrikusan osztotta fel a német haderőt. A balszárnyon elhelyezkedő Elzászban csupán kis számú, védekezésre berendezkedő haderőt hagyott hátra. E csapatok feladata az volt, hogy feltartóztassák az Elzászba betörő franciákat, és megakadályozzák Strassburg elestét. Schlieffen e csapatoknak nem szánt komolyabb szerepet.

A front középső szakaszán a Saar-vidék fontos bányáinak és gyárainak védelmére egy megerősített védekező haderőt telepített. E front alakulatainak feladata kettős. Meg kellett akadályozniuk a Saar-vidék elestét és jelentős számú francia csapatot kellett lekötniük, hogy azok ne tudjanak a német támadó ék elleni felvonulásban részt venni.

A jobbszárnyon megerősített lovas és gépesített alakulatok sorakoztak fel, melyek gyors előrenyomulásra voltak képesek. E front alakulatainak feladata az volt, hogy Hollandia és Belgium gyors elfoglalásával utat nyissanak nyugat felé. Az Ardennek erdőségein átvonuló német alakulatoknak ki kellett törniük a Flandriai-síkságra. Ott dél felé fordulván pedig támadást indítani Franciaország szíve ellen és északnyugat irányából elérni, illetve bekeríteni Párizst.

Előkészítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német hadvezetés Schlieffen 1906-os nyugdíjazása után „megörökölte” a tervet, melyet többször is aktualizáltak. Eltekintettek Hollandia megtámadásától, csapataikat a belga határ mentén koncentrálták.

Három német hadsereget csoportosítottak a Belgiumot lerohanó támadó ékbe, a középső frontszakaszra kettőt, míg Elzász védelmére csupán egyet rendeltek.

A támadó csapatok számára menetrendet készítettek a hadjárat során elérendő célokról. A támadás második hetének végére el kellett érniük a Gent (Gand) – CharleroiLuxemburg vonalat. Az első hónap végére a nyugat felé támadó csapatoknak ki kellett volna jutniuk az SommeSedan vonalra, majd a folyón átkelve, a 40. napon elérni a Szajnát és Párizs elővárosait.

A terv végrehajtása során kitüntetett szerep jutott az utánpótlásnak. Németország a csapatok szállítása céljából vasútvonalakat épített nyugati határai mentén, és raktárbázisokat létesített az felhalmozott utánpótlás tárolására.

Hibák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terv azonban számos hibát tartalmazott, melyek végül a hadjárat elakadásához vezettek.

  • A flotta-program 1897-es kezdete óta a haditengerészet sokkal jobban megerősödött a szárazföldi hadseregnél. A hadjárat kezdetén a nagyobb népességű Németország Franciaországénál kevesebb katonát volt képes mozgósítani a hadjáratra.
  • Oroszország az 1905-ös, Japán elleni vereségből tanulva, lépéseket tett csapatai mobilizálásának felgyorsítására. A Schlieffen-terv nem számolt azzal, hogy az orosz csapatok gyorsan képesek lennének támadást indítani Kelet-Poroszország ellen.
  • A védekező fegyverrendszerek megerősödése miatt szinte kizárható volt, hogy egy ostromot egy hónapnál rövidebb idő alatt lefolytathassanak. A város-ostromokat feltétlenül el kellett kerülni, márpedig a hadműveleti területen számos erőd épült ki, melyek kikerülése az utánpótlási utak hosszabbodását (megszakadását) jelentette volna.
  • 1870-ben Franciaország egyedül harcolt Németország ellen. Akkor a sedani erőd eleste után még három hónapig eltartott, míg Franciaországot legyőzték. A 20. század elejére azonban Franciaország szoros szövetséget épített ki Nagy-Britannia és Oroszország felé. Az angolokkal és oroszokkal támogatott franciák egy hónapon belüli legyőzésére remény sem volt.
  • A terv pontos kivitelezése feltételezte a csapatok és a parancsnoki kar közötti jó minőségű kommunikációt. Az ehhez szükséges eszközök azonban akkoriban még nem álltak rendelkezésre.
  • Nem volt vészforgatókönyv a hadművelet lelassulása vagy elakadása esetére.