Charleroi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charleroi
Charleroi - Hôtel de Ville - 2012.jpg
A városháza és a középkori harangtorony épülete
Charleroi címere
Charleroi címere
Charleroi zászlaja
Charleroi zászlaja
Közigazgatás
Ország  Belgium
Régió Vallónia Vallónia
Közösség A belgiumi francia közösség zászlója Francia Közösség
Tartomány Hainaut tartomány zászlója Hainaut
Járás Charleroi
Polgármester Paul Magnette (PS)
Körzethívószám 071
Népesség
Teljes népesség 202 598 fő (2010. jan 1.)[1] +/-
Férfi 48,42%
Nők 51,58%
Népsűrűség 1974 fő/km2
Kor szerinti eloszlás (2006)
0–19 23,69%
20–64 59,05%
65 felett 17,26%
Más nemzetiségűek 14% (2006. július 1.)
Gazdaság
Munkanélküliségi ráta 30,61% (2006. január 1.) %
Átlagos éves jövedelem 10 363 €/fő (2003)
Földrajzi adatok
Terület 102,08 km2
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Charleroi  (Belgium)
Charleroi
Charleroi
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 24′ 41″, k. h. 4° 26′ 39″Koordináták: é. sz. 50° 24′ 41″, k. h. 4° 26′ 39″
Charleroi weboldala

Charleroi (franciául / vallonul Tchålerwè) belga város Vallónia régióban, Hainaut tartományban található, az azonos nevű közigazgatási körzet központja. A város lakossága több mint 200 000 fő, az agglomerációs településekkel együtt 500 000 fő, és ezzel Belgium 5. legnépesebb települése. A város lakosait franciául Carolorégiens-nek, vagy egyszerűen Carolos-nak emlegetik.

A városban és környékén egészen a 20. századig a nehézipar volt a meghatározó, ma is számos vas- és acél, üveg, kemikai és elektromechanikai üzem működik itt. Charleroi a központja a franciául Pays noir ("fekete vidék") elnevezésű térségnek, amely régebben főleg szénbányászatáról volt ismert. Erre a mai napig látható meddőhányók emlékeztetnek. Emellett a városban, illetve a Marcinelle nevű résztelepülésen található a belga képregények egyik legnagyobb kiadójának, a Dupuis-nak a központja.

Földrajzi adottságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charleroi Belgium déli részén, a vallón régióban található, a város a Sambre folyó két partján helyezkedik el. A környéken húzódó vallon dombság természeti kincseire alapozva fejlődött a környék szénbányászata és vasipara, amelyek maradványai, a hatalmas meddőhányók, a mai napig megmaradtak. Jórészt ennek köszönheti a környék a Pays noir elnevezést.

Charleroi várost 1977-ben összevonták a környező településekkel és azóta az alábbi települések tartoznak még ide: Marcinelle, Couillet, Dampremy, Goutroux, Marchienne-au-Pont, Monceau-sur-Sambre, Mont-sur-Marchienne, Jumet, Gosselies, Lodelinsart, Ransart, Roux, Gilly, Montignies-sur-Sambre.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őskor és ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charleroi és környékén az első modern emberek a kőkorszak idején települtek meg, kereskedelmi és fémfeldolgozási tevékenységük maradványait a Sambre partja mellett tárták fel. Az i.e. I. szd-tól középületek, templomok és magánvillák épültek a római megszállás alatt. A Római Birodalom összeomlása után a frankok uralma alá került a térség, majd a Frank Birodalom felaprózódása során előbb a Lotaringiai Királyság, majd végül a Namuri Őrgrófság része lett. A város első említése "Charnoy" néven a 9. szd-ból származik, amikor a lobbesi apátság egyik adománylevelében említik. A középkor során Charnoy csak egy volt a környék kisebb falvai közül és lakosainak száma kb. 50 fő lehetett.

A modern Charleroi megalapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város igazi történelme 1666-ban kezdődik, amikor Francisco Castel Rodrigo, Spanyol-Németalföld kormányzója, a király nevében kisajátította a környéket és egy erődítmény építésében fogott a Sambre partján. Ugyanezen év szeptemberében a város korábbi nevét az uralkodó, II. Károly spanyol király tiszteletére Charle-Roi-ra változtatta. A városi plébánia évkönyvében is megtalálható az erre utaló bejegyzés: FVNDATVR CAROLOREGIVM (MLCDVVVI). Egy évvel később XIV. Lajos francia király serege, Turenne tábornok vezetése alatt ostrom alá vette és elfoglalta a félkész erődítményt, amelyet majd Lajos zseniális hadmérnöke, Vauban irányításával fejeztek be. A francia uralom alatt a város királyi előjogokat kapott, a Sambre felett állandó híd épült és a lakosoknak ingyen földet osztottak.

1666-tól a belga szabadságharcig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia hódítás után előbb a hollandok fogták ostrom alá a várost, majd 1678-ban a nijmegeni szerződés értelmében a spanyolok visszakapták. 1693-ban a franciák ismét visszafoglalták, majd 1698-ban a rijswijki szerződéssel a spanyolok ismét visszakapták. A spanyol örökösödési háború során előbb a franciák, majd a hollandok foglalták el, míg végül a badeni szerződés 1714-ben az osztrák Habsburg-családnak juttatta. A francia Conti hercege 1745-ben ismét elfoglalta a várost, amelyet 1748-ban adtak vissza az osztrákoknak. Ekkor a város életében is jelentős fellendülés kezdődött, a II. József német-római császár uralma alatt beköszönő nyugalomnak köszönhetően. A szénbányászat, az acélipar és az üveggyártás, amely már majd egy évszázaddal korábban meghonosodott a környéken, most indult igazán fejlődésnek.

1790-ben ismét nehéz idők köszöntöttek a városra, előbb osztrákellenes felkelés tört ki, amely végül a Belga Egyesült Államok megalakulását hozta magával, majd az osztrákok elfoglalták a várost. Őket az 1792. november 6-án vívott jemappesi csata után a franciák szorították ki, de négy hónappal később az osztrákok visszatértek. 1794. június 12-én a francia forradalmi hadsereg Jean-Baptiste Jourdan tábornok vezetésével döntő vereséget mért az osztrákokra a fleurusi csatában és elfoglalta a várost, amelyet ezután Libre-sur-Sambre-n ak neveztek. 1815. júliusában, a waterlooi csata során elszenvedett végső veresége előtt, Napóleon pár napot itt töltött, majd lemondása után a város, eredeti nevén, az Egyesült Holland Királyság része lett.

1830-tól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1830-ban felkelés tört ki a holland király ellen és a belga szabadságharc győzelme ismét jelentős fellendülést hozott a város életébe, jórészt a hagyományos szénbányászat, acél- és üvegiparra alapozva. Az ipari forradalom kontinentális megjelenésének köszönhetően Charleroi nagy hasznot húzott a környéken bányászott szén kokszolásából, illetve a helyi vasércből előállított acélból. Egész Európából özönlöttek ide a munkavállalók, jelentős részük Olaszországból érkezett és a város lakossága annyira megnőtt, hogy 1871-ben a város körüli falakat teljesen el kellett bontani. Az első világháború során heves harcok folytak a város környékén és ennek megfelelően jelentős károkat szenvedett, mivel a németek mindenáron meg akarták szerezni a Sambre folyó egyik átkelőjét. A második világháború után a város nehézipara hanyatlásnak indult, amelyből a mai napig nem nagyon tért magához. 1977-ben a belga közigazgatási reform keretén belül Charleroi-t összevonták a környékbeli településekkel és ezzel Vallónia legnagyobb, Belgium 5. legnagyobb városa lett.

Városi politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO-világörökség részeként számon tartott középkori harangtorony

Charleroi a francia nyelvű Belga Szocialista Párt (Parti Socialiste vagy PS) egyik fellegvára, a város polgármesterét is ez a párt adja. 2006 októberében az akkori polgármestert, Jacques Van Gompel-t korrupció, csalás és hamisítást vádjával elítélték és börtönbe zárták.[2] Utóda, Léon Casaert, szintén a szocialista párt tagja, de a várost ekkor már hárompárti koalíció irányította. Közvetlenül a 2007-es országos választások előtt a koalíció egyik pártja kilépett, mivel a PS városi képviselői ellen korrupciós eljárás indult.[3] Közvetlenül a választások után a PS az egész helyi szervezetet felfüggesztette és a városi tanács is lemondott.[4] Casaert polgármestert 2007. június 18-án fogták perbe csalás vádjával.[5]

Választási eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párt neve Belga helyhatósági
választások, 2000 (%)
Belga helyhatósági
választások, 2006 (%)
Szocialista Párt (Parti Socialiste) 51,4 38,4
Reformista Mozgalom (Mouvement Réformateur) 16,1 24,6
Humanista Demokratikus Közép (Centre Démocrate Humaniste) 9,6 14,4
Ecolo 11,4 8,1
Nemzeti Front (Front National) 6,9 9,5

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maison Dorée
A Sambre folyó a Charleroi Midi vasútállomás közelében
Charleroi belváros, bevásárlóutca
A Szent Kristóf templom

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgári repülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyi repülőtér, amelyet Brussels South Charleroi Airport néven ismernek, Gosselies település közelében található, 7 km-re északra a városközponttól. A repülőtér 1919-ben, mint oktatórepülőtér kezdte meg működését,[6] később egy Fairey típusú repülőket előállító üzem is ide települt.[7]

Manapság a reptér jelentős forgalmat bonyolít le, elsősorban a Ryanair bázisaként, de innen üzemeltetik belga járataikat a Wizz Air és Jet4you, valamint nyaranta az OnAir légitársaságok is.

A repülőtér új terminálját 2008. januárjában adták át az utasoknak,[8] mivel a régi, korszerűtlen terminál már nem tudta kiszolgálni a megnövekedett igényeket.

A repülőtér fő vonzáskörzete Brüsszel, ahová a reptérről legegyszerűbben a charleroitransfer.com nevű minibuszos szolgáltatással juthatunk el [1].

Városi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi közlekedést a TEC (Transport En Commun) vállalat üzemelteti, amely a vallon régió tulajdonában van. A várost és az agglomerációt buszok, illetve helyiérdekű vasút szolgálják ki (Métro Léger de Charleroi). Utóbbi egyes szakaszain a Vicinal, a régi belga országos villamoshálózat sínjén fut.

Metró[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyiérdekű vasút, a Métro Léger de Charleroi a működő részek mellett a tervezett, de soha el nem készült, a félig kész és az elkészült, de forgalomnak soha át nem adott részeiről is hírhedt. Az 1980-as években még összesen 48 km-es hálózatot terveztek, amely vasúti síneken futó nyolc szárnyvonal alkotott volna, ezek a belvárosban, a központi csomóponton találkoztak volna.[9] Ehhez képest csak egy vonal készült el (Petria irányába), egy vonalat félig elkészítettel (Gilly irányába) és a központi szakasz 3/4-ét is megépítették, mindezt 1976 és 1996. között. Egy másik szárnyvonal Châtelet (Châtelineau) irányába is majdnem megépült, már az elektromos vezetékeket, a jelzőkészülékeket és az állomások mozgólépcsőit is felszerelték,[10] de végül soha nem adták át - az indoklás szerint az utaslétszám túl alacsony lett volna.

A központi gyűrű és a Gilly szárnyvonal befejezését az elkövetkező öt évben tervezi a város vezetése az Európai Beruházási Bank támogatásával.Railway Gazette: EIB loan for Charleroi light metro</ref> A Gosselies szárnyvonalat is tervezik megnyitni, mint villamosvonalat, de a Chatelet vonal befejezése továbbra sincs napirenden.[11]

Itt születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt éltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]