Charleroi
| Charleroi | |||
 | |||
| A városháza és a középkori harangtorony épülete | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Belgium | ||
| Régió |  Vallónia | ||
| Közösség | Belgiumi Francia Közösség | ||
| Tartomány |  Hainaut | ||
| Járás | Charleroi járás | ||
| Polgármester | Paul Magnette (PS) | ||
| Körzethívószám | 071 | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 201 816 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Férfi | 48,42% | ||
| Nők | 51,58% | ||
| Népsűrűség | 1974 fő/km2 | ||
| Kor szerinti eloszlás (2006) | |||
| 0–19 | 23,69% | ||
| 20–64 | 59,05% | ||
| 65 felett | 17,26% | ||
| Más nemzetiségűek | 14% (2006. július 1.) | ||
| Gazdaság | |||
| Munkanélküliségi ráta | 30,61% (2006. január 1.) % | ||
| Átlagos éves jövedelem | 10 363 €/fő (2003) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 102,08 km2 | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 50° 25′ 00″, k. h. 4° 26′ 39″Koordináták: é. sz. 50° 25′ 00″, k. h. 4° 26′ 39″ | |||
| Charleroi weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charleroi témájú médiaállományokat. | |||
Charleroi (franciául / vallonul Tchålerwè) belga város, egyben alapfokú közigazgatási egység, község Vallónia régióban, Hainaut tartományban található, az azonos nevű járás (arondissement) központja. A város lakossága több mint 200 000 fő, az agglomerációs településekkel együtt 500 000 fő, és ezzel Belgium 5. legnépesebb települése. A város lakosait franciául Carolorégiens-nek, vagy egyszerűen Carolos-nak emlegetik.
A városban és környékén egészen a 20. századig a nehézipar volt a meghatározó, ma is számos vas- és acél, üveg, vegyi- és elektromechanikai üzem működik itt. Charleroi a központja a franciául Pays noir („fekete vidék”) elnevezésű térségnek, amely régebben főleg szénbányászatáról volt ismert. Erre a mai napig látható meddőhányók emlékeztetnek. Emellett a városban, illetve a Marcinelle nevű résztelepülésen található a belga képregények egyik legnagyobb kiadójának, a Dupuis-nak a központja.
Földrajzi adottságai[szerkesztés]
Charleroi Belgium déli részén, a vallón régióban található, a város a Sambre folyó két partján helyezkedik el. A környéken húzódó vallon dombság természeti kincseire alapozva fejlődött a környék szénbányászata és vasipara, amelyek maradványai, a hatalmas meddőhányók, a mai napig megmaradtak. Jórészt ennek köszönheti a környék a Pays noir elnevezést.
Charleroi várost 1977-ben összevonták a környező településekkel és azóta az alábbi települések tartoznak még ide: Marcinelle, Couillet, Dampremy, Goutroux, Marchienne-au-Pont, Monceau-sur-Sambre, Mont-sur-Marchienne, Jumet, Gosselies, Lodelinsart, Ransart, Roux, Gilly, Montignies-sur-Sambre.
Történelme[szerkesztés]
Őskor és ókor[szerkesztés]
Charleroi és környékén az első modern emberek a kőkorszak idején települtek meg, kereskedelmi és fémfeldolgozási tevékenységük maradványait a Sambre partja mellett tárták fel. Az i. e. 1. századtól középületek, templomok és magánvillák épültek a római megszállás alatt. A Római Birodalom összeomlása után a frankok uralma alá került a térség, majd a Frank Birodalom felaprózódása során előbb a Lotaringiai Királyság, majd végül a Namuri Őrgrófság része lett. A város első említése Charnoy néven a 9. századból származik, amikor a lobbesi apátság egyik adománylevelében említik. A középkor során Charnoy csak egy volt a környék kisebb falvai közül és lakosainak száma kb. 50 fő lehetett.
A modern Charleroi megalapítása[szerkesztés]
A város igazi történelme 1666-ban kezdődik, amikor Francisco Castel Rodrigo, Spanyol-Németalföld kormányzója, a király nevében kisajátította a környéket és egy erődítmény építésében fogott a Sambre partján. Ugyanezen év szeptemberében a város korábbi nevét az uralkodó, II. Károly spanyol király tiszteletére Charle-Roi-ra változtatta. A városi plébánia évkönyvében is megtalálható az erre utaló bejegyzés: FVNDATVR CAROLOREGIVM (MLCDVVVI). Egy évvel később XIV. Lajos francia király serege, Turenne tábornok vezetése alatt ostrom alá vette és elfoglalta a félkész erődítményt, amelyet majd Lajos zseniális hadmérnöke, Vauban irányításával fejeztek be. A francia uralom alatt a város királyi előjogokat kapott, a Sambre felett állandó híd épült és a lakosoknak ingyen földet osztottak.
1666-tól a belga szabadságharcig[szerkesztés]
A francia hódítás után előbb a hollandok fogták ostrom alá a várost, majd 1678-ban a nijmegeni békeszerződés értelmében a spanyolok visszakapták. 1693-ban a franciák ismét visszafoglalták, majd 1698-ban a rijswijki szerződéssel a spanyolok ismét visszakapták. A spanyol örökösödési háború során előbb a franciák, majd a hollandok foglalták el, míg végül a badeni szerződés 1714-ben az osztrák Habsburg-családnak juttatta. A francia Conti hercege 1745-ben ismét elfoglalta a várost, amelyet 1748-ban adtak vissza az osztrákoknak. Ekkor a város életében is jelentős fellendülés kezdődött, a II. József német-római császár uralma alatt beköszönő nyugalomnak köszönhetően. A szénbányászat, az acélipar és az üveggyártás, amely már majd egy évszázaddal korábban meghonosodott a környéken, most indult igazán fejlődésnek.
1790-ben ismét nehéz idők köszöntöttek a városra, előbb osztrákellenes felkelés tört ki, amely végül a Belgiumi Egyesült Államok megalakulását hozta magával, majd az osztrákok elfoglalták a várost. Őket az 1792. november 6-án vívott jemappes-i csata után a franciák szorították ki, de négy hónappal később az osztrákok visszatértek. 1794. június 12-én a francia forradalmi hadsereg Jean-Baptiste Jourdan tábornok vezetésével döntő vereséget mért az osztrákokra a fleurusi csatában és elfoglalta a várost, amelyet ezután Libre-sur-Sambre-n ak neveztek. 1815 júliusában, a waterlooi csata során elszenvedett végső veresége előtt, Napóleon pár napot itt töltött, majd lemondása után a város, eredeti nevén, az Egyesült Holland Királyság része lett.
1830-tól napjainkig[szerkesztés]
1830-ban felkelés tört ki a holland király ellen és a belga szabadságharc győzelme ismét jelentős fellendülést hozott a város életébe, jórészt a hagyományos szénbányászat, acél- és üvegiparra alapozva. Az ipari forradalom kontinentális megjelenésének köszönhetően Charleroi nagy hasznot húzott a környéken bányászott szén kokszolásából, illetve a helyi vasércből előállított acélból. Egész Európából özönlöttek ide a munkavállalók, jelentős részük Olaszországból érkezett és a város lakossága annyira megnőtt, hogy 1871-ben a város körüli falakat teljesen el kellett bontani. Az első világháború során heves harcok folytak a város környékén és ennek megfelelően jelentős károkat szenvedett, mivel a németek mindenáron meg akarták szerezni a Sambre folyó egyik átkelőjét. A második világháború után a város nehézipara hanyatlásnak indult, amelyből a mai napig nem nagyon tért magához. 1977-ben a belga közigazgatási reform keretén belül Charleroi-t összevonták a környékbeli településekkel és ezzel Vallónia legnagyobb, Belgium 5. legnagyobb városa lett.
Városi politika[szerkesztés]
Charleroi a francia nyelvű Belga Szocialista Párt (Parti Socialiste vagy PS) egyik fellegvára, a város polgármesterét is ez a párt adja. 2006 októberében az akkori polgármestert, Jacques Van Gompel-t korrupció, csalás és hamisítást vádjával elítélték és börtönbe zárták.[2] Utóda, Léon Casaert, szintén a szocialista párt tagja, de a várost ekkor már hárompárti koalíció irányította. Közvetlenül a 2007-es országos választások előtt a koalíció egyik pártja kilépett, mivel a PS városi képviselői ellen korrupciós eljárás indult.[3] Közvetlenül a választások után a PS az egész helyi szervezetet felfüggesztette és a városi tanács is lemondott.[4] Casaert polgármestert 2007. június 18-án fogták perbe csalás vádjával.[5]
Választási eredmények[szerkesztés]
| Párt neve | Belga helyhatósági választások, 2000 (%) |
Belga helyhatósági választások, 2006 (%) |
|---|---|---|
| Szocialista Párt (Parti Socialiste) | 51,4 | 38,4 |
| Reformista Mozgalom (Mouvement Réformateur) | 16,1 | 24,6 |
| Humanista Demokratikus Közép (Centre Démocrate Humaniste) | 9,6 | 14,4 |
| Ecolo | 11,4 | 8,1 |
| Nemzeti Front (Front National) | 6,9 | 9,5 |
Látnivalók[szerkesztés]
- A városháza harangtornya az UNESCO világörökség része 1999-től.
- A Maison Dorée házat 1899-ben építették Art Nouveau stílusban Alfred Frère tervei alapján. Az épület nevét a homlokzaton található aranyszínű sgraffiti-ről kapta.
- A városban ezen felül számos múzeum (szépművészeti, üveg-, fényképészeti stb.) található.
Közlekedés[szerkesztés]
Polgári repülés[szerkesztés]
A helyi repülőtér, amelyet Brussels South Charleroi Airport néven ismernek, Gosselies település közelében található, 7 km-re északra a városközponttól. A repülőtér 1919-ben, mint oktatórepülőtér kezdte meg működését,[6] később egy Fairey típusú repülőket előállító üzem is ide települt.[7]
Manapság a reptér jelentős forgalmat bonyolít le, elsősorban a Ryanair bázisaként, de innen üzemeltetik belga járataikat a Wizz Air és Jet4you, valamint nyaranta az OnAir légitársaságok is.
A repülőtér új terminálját 2008 januárjában adták át az utasoknak,[8] mivel a régi, korszerűtlen terminál már nem tudta kiszolgálni a megnövekedett igényeket.
A repülőtér fő vonzáskörzete Brüsszel, ahová a reptérről legegyszerűbben a charleroitransfer.com nevű minibuszos szolgáltatással juthatunk el [1].
Városi közlekedés[szerkesztés]
A városi közlekedést a TEC (Transport En Commun) vállalat üzemelteti, amely a vallon régió tulajdonában van. A várost és az agglomerációt buszok, illetve helyiérdekű vasút szolgálják ki (Métro Léger de Charleroi). Utóbbi egyes szakaszain a Vicinal, a régi belga országos villamoshálózat sínjén fut.
Metró[szerkesztés]
A helyiérdekű vasút, a Métro Léger de Charleroi a működő részek mellett a tervezett, de soha el nem készült, a félig kész és az elkészült, de forgalomnak soha át nem adott részeiről is hírhedt. Az 1980-as években még összesen 48 km-es hálózatot terveztek, amely vasúti síneken futó nyolc szárnyvonal alkotott volna, ezek a belvárosban, a központi csomóponton találkoztak volna.[9] Ehhez képest csak egy vonal készült el (Petria irányába), egy vonalat félig elkészítettel (Gilly irányába) és a központi szakasz 3/4-ét is megépítették, mindezt 1976 és 1996. között. Egy másik szárnyvonal Châtelet (Châtelineau) irányába is majdnem megépült, már az elektromos vezetékeket, a jelzőkészülékeket és az állomások mozgólépcsőit is felszerelték,[10] de végül soha nem adták át - az indoklás szerint az utaslétszám túl alacsony lett volna.
A központi gyűrű és a Gilly-szárnyvonal befejezését az elkövetkező öt évben tervezi a város vezetése az Európai Beruházási Bank támogatásával.[11] A Gosselies-szárnyvonalat is tervezik megnyitni, mint villamosvonalat, de a Chatelet vonal befejezése továbbra sincs napirenden.[12]
Itt születtek[szerkesztés]
- Jean-Marie Andre, tudós
- Pierre Carette, szélsőbaloldali terrorista
- Jules Destrée, ügyvéd és politikus (Marcinelle-ben született)
- Régis Genaux, labdarúgójátékos
- Georges Lemaître, pap és csillagász, az ősrobbanás-elmélet eredeti kidolgozója
- Fabrice Lig, producer
- Joseph Maréchal, jezsuita pap és filozófus
- Joëlle Milquet, politikus
- Chantal Mouffe, politológus
- François-Joseph Navez, festő
- Paul Pastur, ügyvéd és politikus
- Marcel Thiry, költő
- Raymond Troye, író
- Annette Vande Gorne, zeneszerző
- Fernand Verhaegen, festő és rézkarcoló
Itt éltek[szerkesztés]
- Paul Cuvelier, festő és képregény-rajzoló
- Muriel Degauque, Irakban öngyilkos terrorista-robbantást hajtott végre
- Marc Dutroux, pedofil bűnöző, 6 kislány elrablásáért és négyük meggyilkolásáért ítélték el
Testvérvárosok[szerkesztés]
Hirson, Franciaország- Saint-Junien, Franciaország
Schramberg, Németország- Waldkirch, Németország
Manoppello, Olaszország- Casarano, Olaszország
- Follonica, Olaszország
Himedzsi, Hjógo, Japán
Doneck, Ukrajna
Pittsburgh, Amerikai Egyesült Államok
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Wettelijke Bevolking per gemeente op 1 januari 2018. Statbel. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- ↑ „Discredited Charleroi mayor steps down”
- ↑ (franciául) „Le MR quitte la majorité à Charleroi”, La Dernière Heure, 2007. május 28. (Hozzáférés ideje: 2007. június 10.)
- ↑ (franciául) „Le collège carolo démissionnera ce mardi”, Le Soir, 2007. június 11. (Hozzáférés ideje: 2007. június 12.) [halott link]
- ↑ (franciául) „Casaert reste bourgmestre”, La Libre, 2007. június 19. (Hozzáférés ideje: 2007. június 19.)
- ↑ How it all started. [2008. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 14.)
- ↑ Avions Fairey Gosselies. [2010. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 21.)
- ↑ Tuesday 29 January 2008 : Opening of the new Terminal at Charleroi Brussels South airport User guide. [2012. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 29.)
- ↑ https://web.archive.org/web/20051104101910/http://www.urbanrail.net/eu/cha/charleroi-planned-network.gif
- ↑ Diggelfjoer: Abandoned
- ↑ Railway Gazette: EIB loan for Charleroi light metro[halott link]
- ↑ UrbanRail.Net > Europe > Belgium > Charleroi Prémétro (Belgium). [2010. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 17.)
