Pavel Karlovics Rennenkampf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul von Rennenkampf
Павел Карлович Ренненкампф
Paul-von-Rennenkampf-1.jpg
Rennenkampf 1914-ben
Született 1854. április 17.
Meghalt 1918. április 1. (63 évesen)
Nemzetisége orosz
Rendfokozata lovassági tábornok
Csatái első világháború

Pavel Karlovics Rennenkampf (vagy Paul von Rennenkampf) (Павел Карлович фон Ренненкампф) (Konuvere, Orosz Birodalom, 1854. április 17.Taganrog, Szovjet-Oroszország, 1918. április 1.) orosz lovassági tábornok, aki több mint 40 évig (többek között az első világháború idején) szolgált a cári orosz hadseregben.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rennenkampf balti németek leszármazottja volt, és 1854-ben született Konuverében, Észtországban. 19 évesen csatlakozott a cári hadsereghez és elvégezte a helsinki Junker Gyalogsági Iskolát. Katonai karrierjét az 5. litván ulánus ezrednél kezdte. 1882-ben osztályelsőként végzett a szentpétervári Nyikolajevszkij Katonai Akadémián. 1884-ig a 14. hadtest kötelékébe tartozott, 1886-ig a Varsói, majd a Kazanyi Katonai Körzetben szolgált. Ezután 1888 márciusától a doni kozákok főhadiszállásán kapott beosztást, 1889 októberétől a 2. hadtest törzstisztje volt, 1890 márciusától pedig az osowieci erőd törzsfőnöke. Még ebben az évben előléptették ezredessé. 1899 novemberétől a Bajkálontúli Körzet törzsfőnöke volt, és előléptették vezérőrnaggyá.

Az 1900–01-es bokszerlázadás alatt négy gyalogzászlóalj, és két lovas üteg parancsnoka volt, és ő foglalta elé Csicsihaert és Kirint Mandzsúriában, ezzel megakadályozta, hogy a bokszerek Harbint és a kínai keleti vasútvonalat fenyegessék. E hadjárat alatt kitüntették a Szent György Rend 4. és 3. fokozatával is, kiemelkedő katonai teljesítményért.

A lázadás után Rennenkampfnak parancsnoki beosztást ajánlottak fel a cári gárdában, de a cár meglepetésére visszautasította a parancsnoki beosztást. Ezután az 1. önálló lovasdandár parancsnokává nevezték ki. Ebben a beosztásban maradt 1904-ig.

1904 februárjában, az orosz–japán háború kitörése után a Bajkálontúli Kozákhadosztály parancsnokává nevezték ki. 1904-ben előléptették altábornaggyá, és még ebben a hónapban megsebesült, és kórházban maradt a liaojangi csata idején. Egy hadosztály méretű alakulat parancsnoka volt a shahói csatában, és egy hadtest méretű alakulaté a mukdeni csata idején. Mukdennél egy sor vereség után felváltotta Mihail Alekszejev vezérőrnagyot az orosz balszárny élén, és sikerült stabilizálnia a helyzetet. A mukdeni csata után azonban Szamszonov tábornok azzal vádolta őt, hogy nem támogatta őt a harctevékenység közben, és a két tábornok összeverekedett. Az orosz–japán háború után részben helyreállította a reputációját, azzal, hogy a forradalmárok ellen fellépett Szibériában. A Csita Köztársaság leverése után 1910 decemberében előléptették lovassági tábornokká. 1912-től a Vilnai Katonai Körzet törzsfőnöke volt.

Az első világháború kezdetén a kelet-poroszországi invázió során az északkeleti irányból előrenyomuló 1. hadsereg parancsnokává nevezték ki. A tannenbergi csata idején végzett tevékenysége, különösen az, hogy nem működött együtt Szamszonov 2. (vagy Varsói) hadseregével, sok kritikát váltott ki a szektor parancsnokából, Zsilinszkij tábornokból, és a főparancsnokság néhány tagja megkísérelte a leváltatását.

Az augusztus közepén a gumbinneni csatában elért részleges siker után a Mazuri-tavak mellett még abban a hónapban elszenvedett vereség kikényszerítette az oroszok visszavonulását Kelet-Poroszországból. A visszavonulás során megfelelően vezette csapatait, ügyesen dobta át a szükségnek megfelelően hadosztályait bármelyik szárnyára.[1] 1914 novemberében, a łódźi csatában elszenvedett vereség a leváltásához, valamint a tehetségtelenség, sőt (a származása miatt) az árulás vádjához vezetett. 1915. október 6-án benyújtotta lemondását. Az 1917-es februári forradalom után az Ideiglenes Kormány bebörtönözte a petrográdi Péter–Pál-erődbe, és az első világháború kezdetétől bűnös tevékenységgel vádolták, többek között sikkasztással és rossz vezetéssel.

Az októberi forradalom után szabadlábra helyezték és Taganrog városába költözött, az Azovi-tenger partján, ahol Manduszakisz álnéven élt, és azt állította, görög állampolgár; 1918. március 16-án azonban a bolsevikok felfedezték a megtévesztést. Ezután megkörnyékezték és parancsnoki beosztást ajánlottak fel neki a Vörös Hadseregben. Elutasította az ajánlatot, ezután gyorsan letartóztatták, és 1918. április 1-jén kivégezték Vlagyimir Antonov-Ovszejenko személyes utasítására.

Azok a műtárgyak, amelyeket a bokszerlázadás alatt szerzett, jelenleg a taganrogi Alferaki Palotában vannak kiállítva.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul von Rennenkampf című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Connaughton, R.M (1988). The War of the Rising Sun and the Tumbling Bear—A Military History of the Russo-Japanese War 1904–5, London, ISBN 0-415-00906-5.
  • Jukes, Geoffry. The Russo-Japanese War 1904–1905. Osprey Essential Histories. (2002). ISBN 978-1-84176-446-7.
  • Warner, Denis & Peggy. The Tide at Sunrise, A History of the Russo-Japanese War 1904–1905. (1975). ISBN 0-7146-5256-3.
  • Keegan, John. Az első világháború. Budapest: Európa Könyvkiadó (2010) 
  1. Keegan, John. Az első világháború. Budapest: Európa Könyvkiadó, 307. o (2010) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]