Jakov Grigorjevics Zsilinszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakov Grigorjevics Zsilinszkij
Yakov Zhilinsky.jpg
Jakov Grigorjevics Zsilinszkij
Született 1853. március 27.
Mihajlov
Meghalt 1918
Oroszország
Nemzetisége orosz
Rendfokozata tábornok
Kitüntetései A francia Becsületrend lovagja

Jakov Grigorjevics Zsilinszkij (Яков Григорьевич Жилинский) (Mihajlov, Orosz Birodalom, 1853. március 27.Oroszország, 1918) orosz tábornok, a cári orosz hadsereg vezérkari főnöke volt az első világháború előtt, ezután hadseregcsoport-parancsnok 1914-es leváltásáig.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemesi családban született Mihajlovban, a Rjazanyi kormányzóságban. 1876-ban végzett a szentpétervári Miklós Lovassági Iskolában, és a cári gárda lovasgárdista-ezredéhez lépett be kornétási rangban. 1883-ban végzett a Vezérkari Akadémián, ezután az 1. gránátos hadosztály törzsében szolgált, majd 1894. február 14-től a vezérkar Katonai Tudományos Bizottságában, a külföldi országok tanulmányozásáért felelős katonai hírszerző szervezetben.

A spanyol-amerikai háborúban orosz katonai megfigyelő volt az Egyesült Államok Kubában harcoló csapatai főhadiszállásán. Miután visszatért, könyvet írt a háborúról, amely a spanyol hadsereg vereségének okait elemezte. 1899-ben az orosz küldöttség tagja volt a hágai békekonferencián. 1899. augusztusában ezredparancsnokká nevezték ki. 1900-ban előléptették vezérőrnagyi rangra.

Az orosz-japán háborúban (1904–1905) a távol-keleti alkirály, Jevgenyij Alekszejev tengernagy törzsfőnöke volt, amíg Alekszejevet 1904 októberében leváltották. Zsilinszkij a harctevékenységek körzetében maradt, és a hadügyminiszter, Kuropatkin parancsnoksága alatt szolgált a konfliktus végéig. 1906. január 27-től a 14. lovashadosztály, 1907. július 7-től pedig a 10. hadtest parancsnoka volt. 1910. április 18-án előléptették lovassági tábornokká. 1911. február 22-től 1914. március 4-ig az orosz vezérkar főnöke volt.

Közvetlenül az első világháborút megelőzően a Varsói Katonai Körzet parancsnoka és varsói főkormányzó, majd 1914. július 14-én az Északnyugati Front parancsnokává nevezték ki. Az Északnyugati Front kötelékébe tartozott az orosz 1. és a 2. hadsereg (Rennenkampf, illetve Szamszonov parancsnoksága alatt). A kelet-poroszországi hadjárat alatt Zsilinszkij volt a felelős a két hadsereg mozdulatainak összehangolásáért, azonban ezt elmulasztotta: az egyik hadsereget előretörésre utasította, a másiknak viszont engedélyt adott a leállásra és újjászerveződésre. A német 8. hadsereg így egyenként tudta legyőzni az együttesen nagy számbeli fölényben levő orosz hadseregeket.

A kudarc után leváltották, és 1915-től 1916-ig Franciaországba küldték, mint Oroszország katonai képviselőjét. 1916 őszén visszahívták Oroszországba. 1917. szeptember 19-én utasították, hogy menjen nyugállományba. Az októberi forradalom után, 1918-ban a bolsevikok elfogták, és tisztázatlan körülmények között kivégezték.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yakov Zhilinskiy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.