Anton Ivanovics Gyenyikin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anton Ivanovics Gyenyikin
Anton Gyenyikin 1918-ban
Anton Gyenyikin 1918-ban
Született 1872. december 16.
Włocławek, Varsói kormányzóság, Kongresszusi Lengyelország
Meghalt 1947. augusztus 8.
(74 évesen)
Ann Arbor, Michigan
Nemzetisége orosz
Kitüntetései Knight Commander of the Order of the Bath
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Anton Ivanovics Gyenyikin témájú médiaállományokat.

Anton Ivanovics Gyenyikin (Анто́н Ива́нович Дени́кин; 1872. december 16. – 1947. augusztus 8.) az Orosz cári hadsereg altábornagya, és az egyik legfontosabb fehérgárdista tábornok volt az orosz polgárháborúban.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anton Gyenyikin 1872-ben született a Varsói Kormányzóság területén. Apja, Ivan Jefimovics Gyenyikin jobbágy volt, akit kiképzésre és 25 éves katonai szolgálatra küldtek. Ivan Gyenyikin 1856-ban, katonai szolgálatának 22. évében tiszti rangot kapott. 1869-ben nyugalmazták, ekkor már őrnagy volt. 1869-ben Ivan feleségül vett egy szegény lengyel varrónőt, Elżbieta Wrzesińskát, aki már a második felesége volt. Anton, a pár egyetlen gyermeke egyszerre tanult meg oroszul és lengyelül. Apja orosz hazafiság iránti elkötelezettsége és ortodox vallása miatt a fiatal Anton a katonai pályát választotta. A Gyenyikin család nagyon szegényközeli állapotba került, ugyanis egyetlen bevételüket a nyugalmazott őrnagy kis nyugdíja jelentette. 1885-ben meghalt Anton apja, a család anyagi helyzete még rosszabb lett. Ekkor elkezdte korrepetálni fiatalabb társait, hogy kicsit több pénzhez jusson. 1890-ben Gyenyikin a kijevi Tiszti Iskolába ment, ahol 1892-ben érettségizett le. A 20 éves Gyenyikint egy tüzérdandárhoz osztották be, ahol 3 évig szolgált.

Az első világháború tábornoka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polgárháború hadseregparancsnoka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emigrációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1920 áprilisában hagyta el Oroszországot. Angliában és Belgiumban élt, de a 1920-as évek első felében lakott Magyarországon is (Budapest, Sopron), és Balatonlellén fejezte be háborús emlékiratainak megírását.

Emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013-ban Balatonlellén emlékkövet és emléktáblát avattak tiszteletére.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Anton Denikin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.