Alekszandr Vasziljevics Szamszonov
| Alekszandr Vasziljevics Szamszonov | |
| Alekszandr Szamszonov tábornok 1913-ban | |
| Nemzetisége | |
| Fegyvernem | |
| Szolgálati ideje | 1877–1914 |
| Rendfokozata | tábornok |
| Egysége | 2. orosz hadsereg |
| Csatái | orosz–japán háború, első világháború |
Alekszandr Vasziljevics Szamszonov (oroszul: Александр Васильевич Самсонов; Andrejevka, 1859. november 2. – Willenberg, 1914. augusztus 29.) orosz tábornok, a 2. orosz hadsereg parancsnoka.
Tartalomjegyzék |
Származása [szerkesztés]
Andrejevkában, az akkori Orosz Birodalom részét képező kisvárosban, a mai Ukrajna területén született 1859. november 2-án.
Katonai pályafutása [szerkesztés]
A lovastiszti iskola elvégzése után harcolt az orosz–török háborúban (1877–1878). 1884-ben elvégezte a vezérkari akadémiát. 1896-tól 1904-ig egy lovassági iskola parancsnoksága volt a kezében, 1902-ben kapta meg a tábornoki kinevezését. Az orosz–japán háború során (1904–1905 között) egy lovashadosztály parancsnoka volt. A mukdeni csata idején látványosan összeveszett Pavel Rennenkampf tábornokkal, akivel az első világháború folyamán együtt kellett működnie.
Az első világháború [szerkesztés]
Az első világháború kitörése után nem sokkal, 1914 augusztusában a 2. orosz hadsereg parancsnokának nevezték ki. Együtt kellett volna működnie régi ellenségével, Rennenkampf tábornokkal, ez viszont nem volt sikeres. A kölcsönös bizalmatlanság és a rossz szervezés azt eredményezte, hogy a tannenbergi csatában hadserege súlyos vereséget szenvedett.
A tannenbergi csata [szerkesztés]
1914. augusztus 15-én Tannenbergnél (ma: Stębark) csaptak össze a Paul von Hindenburg és Erich Ludendorff vezette 8. német hadsereg a Szamszonov és Rennenkampf által irányított 1. és 2. orosz hadsereggel. A csatában a már említett rivalizálás miatt, a németeknek sikerült bekeríteni az orosz erőket. Szamszonov, miután a küzdelem kilátástalanná vált, utasította vezérkarát, hogy a megmaradt, megtépázott orosz erők törjenek ki a német bekerítésből.
Halála [szerkesztés]
A parancs kiadása után rövidesen, a pusztítást és a hatalmas emberáldozatot látva Willenbergnél (ma: Wielbark) az egyik közeli erdőbe sétált. Elővette pisztolyát, és főbe lőtte magát. A halálának helyén egy emlékkő áll ma.
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
A SZTE egyetem I. világháborús oldala
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||

