Sarıkamışi csata (1914)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sarıkamışi csata
Sarikam.jpg
Orosz lövészárok a sarıkamışi erdőben

Konfliktus Kaukázusi front
(Első világháború)
Időpont 1914. december 29.1915. január 2.
Helyszín Kaukázus
Eredmény Döntő orosz győzelem
Szemben álló felek
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Orosz Birodalom Ottoman flag.svg Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Illarion Voroncov-Daskov
Nyikolaj Nyikolajevics Jugyenyics
Enver pasa
Szemben álló erők
100 000 katona 90 000–190 000 katona
Veszteségek
35 000 77 000–175 000 között
é. sz. 40° 20′ 17″, k. h. 42° 34′ 23″Koordináták: é. sz. 40° 20′ 17″, k. h. 42° 34′ 23″

A sarıkamışi csata során az Orosz Birodalom döntő győzelmet aratott az Oszmán Birodalom hadserege fölött a Kaukázusban az első világháborúban. A hatalmas véráldozatokkal járó csatát a törökök azóta is Sarıkamış Faciası – sarıkamışi tragédiának hívják.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oszmán Birodalom belépése a központi hatalmak oldalán az I. világháborúba azt eredményezte, hogy az Orosz Birodalmat délen – Dardanellák, Kaukázus – elvágták az antant hatalmaktól. Az orosz erőknek immár két fronton kellett harcolnia: a keleti fronton és a kaukázusi frontvonalon. Az Orosz Birodalmat nem érte váratlanul az oszmán támadás, 1877 óta, amikor az oroszok megszerezték az Oszmán Birodalomtól Karsot, fel voltak készülve egy esetleges török ellentámadásra. A török hadicélok is Kars és Batumi elfoglalására korlátozódtak, mindenképpen szerették volna visszaszerezni az egykori kaukázusi területeiket.

Haderők a térségben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oroszok már a török hadüzenet idején is mintegy 100 000 fős hadsereget állomásoztattak a Kaukázusban, így egyelőre nem volt szükség erősítésre. A hadsereg parancsnoka Illarion Ivanovics Voroncov-Daskov tábornok volt. A kaukázusi frontról 1914 végén orosz csapatokat vontak át a keleti frontra a megerősödő német és monarchiabeli csapatok támadásainak megállítására. Mikor a török csapatok a Kaukázus térségébe érkeztek már Jugyenyics vezérkari főnök vezette a kaukázusi orosz csapatokat Sarıkamış védelménél. Ekkor a létszám már csak 60 000 fő volt.

A török csapatokat Enver pasa, háborús miniszter irányította a térségbe. Az egész 3. török hadsereg a Kaukázusba érkezett, létszáma 95 000 és 190 000 fő között mozgott. Enver pasa személyesen irányította a hadsereget. A dezertálások száma igen magas volt, a tél beállta miatt és az utánpótlási nehézségek miatt tömegesen fagytak meg a katonák. A 3. hadsereg létszáma 1914 végére mintegy 80 000-re csökkent.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914. december közepén Enver pasa csapatai benyomultak a Kaukázusba, Örményországba, elérték Sarıkamışt. Enver terve az volt, hogy azonnal megtámadják a sarıkamışi orosz erődöt. Liman von Sanders, a Német Birodalom katonai tanácsadója veszélyesnek tartotta az akciót, és megpróbálta a pasát meggyőzni arról, hogy a támadás kivitelezhetetlen. Enver azonban hajthatatlan volt. Az orosz hadvezetésben is vita volt arról, hogy továbbra is védeni kell-e sarıkamışt, vagy vissza kell vonni az orosz erőket. Voroncov tábornok a hadsereg visszavonulását akarta, míg Jugyenyics Sarıkamış megvédése mellett érvelt és az orosz csapatok végül a térségben maradtak.

A török csapatok 1914. december 29. és 1915. január 3. között érkeztek meg Sarıkamış városához. Az először megérkezett török hadosztályok nem várták be a hadsereg többi részét, hanem rögtön támadást indítottak az oroszok ellen, akik így könnyen megverték a kimerült és kisebb létszámú hadosztályokat. Az oroszok egymás után verték meg a szakaszosan támadó török seregeket, a törökök végzetes hibát követtek el abban, hogy nem totális támadást készítettek elő. A koordinálatlan török csapatok végül január 4-én befejezték a támadást és a hegyekbe vonultak vissza, ahol utánpótlás nélkül, a fagyos téli időjárásban tömegesen haltak meg.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török veszteségek ismeretlenek, a hivatalos török források szerint 60 000 ember halt meg, de ez valószínűleg túl alacsony szám, egyes vélemények szerint akár 175 000 ember is meghalhatott, ha a 3. török hadsereg létszámát 190 000 emberre becsüljük. A veszteségek elsősorban az utánpótlási nehézségek, a téli időjárás, és a rossz ruházat miatt következett be. Az orosz erők vesztesége maximum 35 000 fő lehetett. A hatalmas véráldozat miatt a törökök a Kaukázus térségében a háború további szakaszában csak nagyrészt védekezésre álltak át, a további támadásokat elkerülték. A 3. török hadsereg megsemmisült. Jugyenics tábornokot a győzelem után kinevezték a kaukázusi orosz csapatok főparancsnokának, ő vezethette 1915 nyarán a támadást Erzincan és a Van-tó térsége ellen.

Enver pasa lemondatta a 3. török hadsereg formális vezetőjét, Hafiz Hakkit a csata után, míg maga Enver is tekintélyt vesztett a szultán előtt a vereség után. 1915 májusában Enver pasa, hogy a közvélemény haragját elkerülje a vereség miatt, meghirdette az örmények elleni polgárháborút, melynek eredménye az Oszmán Birodalomban élő örmények tömeges lemészárlása, az örmény népirtás lett.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Caucasian Battlefields: A History Of The Wars On The Turco-Caucasian Border 1828-1921, ISBN 0-89839-296-9
  • [1]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]