Szarajevói merénylet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg

A szarajevói merénylet 1914. június 28-án történt, melynek áldozata Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse és hitvese Chotek Zsófia volt. Az elkövető Gavrilo Princip nacionalista szerb diák volt. Ferenc Ferdinánd a figyelmeztetések ellenére a boszniai Szarajevóba látogatott, az ott tartott hadgyakorlat megtekintése céljából. Látogatásának célja a Habsburg-ház iránti tisztelet helyreállítása volt a boszniai régióban. A szerb nacionalista Princip és társai már korábban merényletet terveztek a főherceg ellen. Ezt nagyban segítette, hogy a trónörökös Szarajevóba látogatásának időpontja és útvonala a sajtónak köszönhetően közismert volt. Az első, sikertelen merényletet 10 óra 10-kor Nedjelko Čabrinović kísérelte meg. Ezt követően az útvonalat megváltoztatták, azonban a sofőrök tévedésből az eredeti útvonalat követték. Ferenc Ferdinánd sofőrje is őket követte, ekkor azonban a gépkocsiban tartózkodó Oskar Potiorek táborszernagy dühösen rászólt. A sofőr erre pontosan a sarkon, a zsúfolt járda mellett lefékezte a gépkocsit. Gavrilo Princip, aki néhány lépésre tartózkodott előrántotta és elsütötte a fegyverét. A főhercegi pár a lövések következtében rövidesen életét vesztette. Az elfogott Principet 20 évre ítélték, azonban 1918. április 28-án a cellájában tüdővész következtében elhunyt. Kétségtelen, hogy az első világháborúra az európai nagyhatalmak hatalmi versengése miatt került sor, azonban a közvetlen okot erre a szarajevói merénylet szolgáltatta.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferenc Ferdinánd szarajevói látogatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferenc Ferdinánd és hitvese közvetlenül a merénylet előtt

1914-ben a Szarajevó környékén megtartott hadgyakorlatok közben Ferenc Ferdinánd trónörökös és hitvese Chotek Zsófia a közelben található Iližida fürdőhelyen tartózkodott. Június 27-én, az esti órákban, a főhercegi pár vacsorán vett részt, amelyen megjelent a helyi előkelőség negyven tagja is. Ezt egy szűk körű tanácskozás követte, melynek témája a trónörökös további programja volt. A főudvarmester a kedvezőtlen, feszült politikai légkörre való tekintettel a szarajevói látogatás lemondása mellett foglalt állást, míg a főherceg szárnysegédje azzal érvelt, hogy ez politikai megfutamodásnak tűnne és sértést jelentene Oskar Potiorek táborszernagy, Bosznia-Hercegovina katonai kormányzója számára. Végül az utóbbi álláspont győzedelmeskedett.[1]

Június 28-ra az időjárási viszonyok megjavultak. A korábbi csapadékos időjárást napsütés követte. 9 órakor a főhercegi pár a (hotelben sebtében létrehozott házi kápolnában megtartott) reggeli misét követően a vasútállomás irányában távozott. Az állomáson Potiorek táborszernagy fogadta őket díszőrség kíséretében. Ezt követően rövid, pár perces látogatást tettek a helyi kaszárnyában, majd gépkocsiba ülve a városháza felé vették az irányt. Automobiljuk a kíséretükre kirendelt oszlopban haladt. Mivel az oszlop élén haladó gépjárműben négy rendőrtiszt tartózkodott, abban valódi nyomozóknak nem jutott hely. A másodikban a polgármester és a rendőrfőnök utazott. A harmadikban pedig, amely egy nyitott Gräf & Stift sportkocsi volt, Ferenc Ferdinánd főherceg és hitvese ült egymás mellett, velük szemben Potiorek táborszernagy, a cseh sofőr mellett pedig Harrach gróf foglalt helyet. Az út egy kisebb folyó, a Miljacka mentén haladt, házak csak a folyó egyik oldalán voltak. Itt egy kisebb, éljenző csoport gyűlt össze, ekkor azonban a közeli vaskereskedés épületén elhelyezett sárga-fekete osztrák zászló a nézőközönségre zuhant.[1]

Az Ifjú Bosznia mozgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A merénylők útvonala
A fegyverek útvonala

Az Ifjú Bosznia (szerbül Mlada Bosna) mozgalom egy magánkapcsolatokra épülő, különböző célok által vezérelt, elégedetlen fiatalokból álló szervezet volt. Sem anarchisták, sem szocialisták nem voltak. A jövőről alkotott elképzelésük sem volt egységes. A szervezetet erős irodalmi tevékenység jellemezte. Közülük Ivo Andrić tett szert komolyabb írói ismertségre. Felfogásuk szerint a „szerb forradalmár művész és összeesküvő, mártír és bujtogató, nyugati modorú ember s ugyanakkor betyár is kell legyen, aki üvölt és harcol a szerencsétlenekért és elnyomottakért”. Ennek szellemében 1910 és 1914 között 7 alkalommal kíséreltek meg merényletet elkövetni az Osztrák–Magyar Monarchia délszláv régiójában a kormányzat és a Habsburg-család ellen.[2]

Ehhez a mozgalomhoz tartoztak Ferenc Ferdinánd trónörökös későbbi merénylői is. Az előkészületek nyomai egyértelműen Belgrádba vezetnek. Ez nem volt kétséges a kortársak előtt sem, viszont a befolyás mértéke ma sem teljesen tisztázott. Számos boszniai fiatal folytatott tanulmányokat Belgrádban. Itt sokan a délszláv állami egységet hirdető Narodna Odbrana hívévé váltak, míg mások önkéntes katonai alakulatokhoz csatlakoztak. A trónörökös elleni merényletet a Belgrádban tanulmányokat folytató Gavrilo Princip és a nyomdász Nedeljko Čabrinović tervelték ki április végén. Ehhez később csatlakozott Trifko Grabež is. A fegyvereket a szerb katonai hírszerzés főnökének Dragutin Dimitrijević ezredesnek (fedőnevén Apis) bizalmi emberétől, Voja Tankosić őrnagytól kapták, aki egyben a Fekete Kéz szervezetének is tagja volt. Ennek következtében a merénylet előkészületeibe bekapcsolódott az Ujedinjenje ili smrt Egyesülés vagy halál nevű titkos szervezet is. Pricip és két társa május végén megpróbálta titokban átlépni a szerb határt. Felszerelésük hat bombából és négy pisztolyból állt. Princip és Grabež június 2-án jutott át a bevont vámtisztek közreműködésével. Čabrinović pedig Grabež diákigazolványát használta fel a határon való átjutáshoz.[2]

Bosznia területére érve parasztok, egy tanító és egy gazdag polgár is segítséget nyújtottak nekik. Grabež Tuzlában csatlakozott társaihoz, ahonnan vonattal jutottak el együtt Szarajevóba. A vonaton utazva egy nyomozóval történt véletlen beszélgetés során tudomást szereztek Ferenc Ferdinánd Szarajevóba érkezésének pontos dátumáról. Oda június 4-én érkeztek meg. Itt felvették a kapcsolatot az időközben megalakult másik összeesküvő csoporttal. A két csoport összekötője Danilo Ilić publicista volt. Az elkövetkező időszak várakozással telt el. Čabrinović dolgozni kezdett, fizetését pedig hazaküldte családja támogatására. Grabež egy közeli faluban telepedett le. Gavrilo Princip egy szerb kulturális egyesületnél vállalt írnoki állást. Ilić időközben eszmecserét folytatott Princippel a merénylettel elhalasztásával kapcsolatban, tekintettel arra, hogy annak kivitelezését már Dragutin Dimitrijević ezredes sem támogatta. Ilić ezt követően elkészítette a merénylet tervét, a trónörökös a sajtóban is közzétett útvonala alapján. A terv szerint a merényletben részt vevő hat fő egy 500 méteres útszakaszon kettesével helyezkedett volna el, úgy, hogy mind a hat személy bombát dobhasson az arra haladó járműre a biztos siker érdekében.[2]

A merénylet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A merénylet
Gavrilo Princip letartóztatása

A résztvevők a merénylet napján, 1914. június 28-án 8 óra 15-kor találkoztak egy kávéházban, a kijelölt pozíciókat pedig 9 órakor foglalták el. Tervüket nagyban segítette, hogy a trónörökös látogatása ellenére biztonsági intézkedésekre, katonai sorfal által történő biztosításra nem került sor. Azonban úgy tűnt, hogy a merénylet mégis elmarad. A gépkocsik feltűnésekor Mehmedbačić nem tett semmit, mivel megzavarta egy csendőr jelenléte és a cél eltalálásában sem volt biztos. Čabrilović a főherceg és a hitvese iránti sajnálatból nem volt képes elkövetni a merényletet. Popovićot rövidlátása és ijedtsége akadályozta meg. Princip elszalasztotta a legkedvezőbb alkalmat, Grabež pedig a főherceg hitvesére és a tömegre való tekintettel nem használta fel a rendelkezésére álló bombát.[2]

10 óra 10-kor Nedjelko Čabrinović megkérdezte a közelben tartózkodó rendőrtől, hogy melyik a trónörököst szállító gépkocsi. A választ követően egy kibiztosított kézigránátot hajított az említett jármű felé. A sofőr ekkor (állítólag) gázt adott és a kézigránát így a hátrahajtott tetővászonra esett, majd arról lepattanva az oszlop negyedik gépkocsija alatt robbant fel. Néhány repesz eltalálta a trónörököst szállító járművet is, de komolyabb sérülés nem történt, a benne utazó személyek pedig sértetlenek maradtak. Čabrinović a folyóba ugorva próbált menekülni, azonban elfogták. A méreg, amivel végezni akart magával, hatástalan maradt. A robbanás következtében a negyedik autó utasai, valamint a nézőseregből is páran megsebesültek. Ferenc Ferdinánd járműve megállt, a történtekről való információszerzés céljából. Ezután a városháza felé vették az irányt, ahol az első két gépkocsi utasai, köztük a polgármester is, mit sem sejtve várták őket.[3]

A polgármester ekkor elkezdte az üdvözlő beszédét, azonban Ferenc Ferdinánd dühösen félbeszakította: „Polgármester úr! Idejövünk az Ön városába látogatóba, s az embert bombával dobják meg! Ez megdöbbentő!” Az ezt követő kínos csendet a trónörökös törte meg, amikor felszólította a polgármestert a beszéd folytatására. A Habsburg-házat dicsőítő beszédet a főherceg válasza követte, majd egy előre betanult szerb mondattal üdvözölte a helyi lakosságot. Ezt követően Zsófia a mohamedán hölgyek iránt tanúsított figyelmet, a trónörökös pedig a tanácsosokkal folytatott eszmecserét. Ferenc Ferdinánd ideges viccelődésbe kezdett a merényletet illetően és megkérdezte Potiorek kormányzótól, hogy lesznek-e még bombák? Ferenc Ferdinánd ezt követően úgy döntött, hogy meglátogatja a merényletben megsebesült szárnysegédjét a katonai kórházban. Előtte azonban táviratban értesítette Ferenc Józsefet a merényletről. A trónörökös 10 óra 45-kor indult tovább. Harrach gróf az esetleges veszélyre való tekintettel a bal oldali lépcsőn állva fedezte Ferenc Ferdinándot.[3]

A merényletre való tekintettel az útvonalat megváltoztatták. Az első két gépkocsi azonban az időközben kiürített szélesebb folyóparti út helyett az eredeti tervet követve behajtott a szűk Ferenc József utcába. Ferenc Ferdinánd sofőrje is őket követte, ekkor azonban Potiorek dühösen rászólt. A sofőr erre pontosan a sarkon, a zsúfolt járda mellett lefékezte az autót. Gavrilo Princip, aki néhány lépésre tartózkodott előrántotta és elsütötte a fegyverét. Egy rendőr ezt észlelve le akarta fogni a karját, azonban valaki ellökte. A főhercegi pár mozdulatlan maradt. A gépkocsi megindulásakor Zsófia férje, Ferenc Ferdinánd ölébe esett. A főherceg szájából ekkor vér buggyant ki. Közben ezt ismételgette: „Semmiség!” („Es ist nichts!”) Nemsokára elnémult. A kormányzói palotába szállították, ahol néhány percen belül elvérzett a nyaki főütőerét és torkát ért lövés következtében. Zsófiát haslövés érte és azonnal elhunyt. Egyéb forrásokat egybevetve azonban nem egyértelműen dönthető el, hogy melyikőjük vesztette életét először. Principet a rendőrök és a gépkocsikból a segítségükre siető tisztek azonnal elfogták. A kabátjából kieső bombát először nem fedezték fel és az egyik gépjármű át is hajtott rajta.[4][5][6]

Körülmények és következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emléktábla a merénylet helyén Szarajevóban

A merénylet napja és Ferenc Ferdinánd látogatása Szent Vitus napjára, az 1389-es rigómezei csata évfordulójára esett. A hagyomány szerint egy szerb nemes az ellenség táborába lopakodva ezen a napon ölte meg I. Murád szultánt. A főhercegi pár holttestét előbb a kormányzói palotában ravatalozták fel. A koporsókat ezt követően vonattal a tengerpartra szállították, majd onnan az SMS Viribus Unitis hadihajóval Triesztbe és innen osztrák földre. Vladimír Dedijer, a merénylet egyik legismertebb monográfusa, szerint ez volt „az újkor legdilettánsabb zsarnokölése”.[4]

A merénylet eshetősége nem volt titok Ferenc Ferdinánd előtt sem. A trónörökös azonban ennek ellenére vállalta a kockázatot, mivel látogatásával remélte visszaszerezni a Habsburg-ház gyengülő tekintélyét. A programot összeállító Oskar Potiorek kormányzónak nem volt könnyű dolga, mivel a rendkívül népszerűtlen főherceget már 1902-ben, 1906-ban és 1910-ben is kiszemelték a nacionalisták. Ezt a három merénylet-kísérletet azonban sikerült megakadályozni. A Szarajevóba való utazás sem kezdődött szerencsésen. Előbb az általuk használt vasúti kocsi tengelye forrósodott át, majd a kocsiban, amelybe átköltöztek elromlott a világítás. A gyertyák meggyújtása után a főherceg megjegyezte, hogy a kocsi olyan „akárcsak egy kripta”. Már a főhercegi pár Szarajevóba érkezésekor bomba robbant a vasútállomáson, melynek hatására tizenegy személy megsérült, azonban Ferenc Ferdinánd és hitvese sértetlen maradt. A trónörököst többen megpróbálták lebeszélni a látogatásról az utazás előtt és annak során is, ő azonban hajthatatlan maradt. A merénylők perére az első világháború kitörése után került sor. Princip kijelentette, hogy tettét a szerbek elnyomása motiválta. A bírósági eljárás során hat halálos ítélet született, melyből hármat hajtottak végre. Principet és egyik társát mivel nem voltak még 20 évesek sem, valamint még egy főt 20 év, a többieket 16, valamint 13 év szabadságvesztésre ítélték. Principet Theresienstadtba szállították, azonban nem élte túl az Osztrák–Magyar Monarchiát sem. 1918. április 28-án hunyt el a cellájában tüdővész következtében. A szerbek ma is nemzeti hősként tartják számon. A fegyvert, amellyel Princip a merényletet elkövette, 2004 júniusában egy osztrák jezsuita kolostorban találták meg. A fegyvert a merénylet után a főhercegi párt búcsúztató Anton Puntigam jezsuita atyára bízták, aki múzeumot akart nyitni Ferenc Ferdinánd tiszteletére. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után azonban a terv és a fegyverek feledésbe merültek és ezeket csak 2004-ben a levéltári anyagok átvizsgálása után találták meg. A Browning típusú pisztolyt a Bécsi Hadtörténeti Múzeumba vitték, hogy ott kiállítsák a Gräf & Stift gyártmányú gépkocsi és Ferenc Ferdinánd zubbonya társaságában.[5][7][8]

A cs. és kir. Katonai Posta (k.u.k Militärpost) 1917-es emlékbélyege.
A gépkocsi, amelyben a trónörököst és feleségét a halálos lövések érték a Bécsi Hadtörténeti Múzeumban

A merénylet oka Bosznia 1908-ban bekövetkezett, Osztrák–Magyar Monarchia általi annexiója volt. A nép ezt nem tudta elfogadni az ötszáz éves török megszállás után. Ferenc Ferdinánd, Ferenc Józseffel ellentétben, ellenezte a kétpólusú Osztrák–Magyar Monarchiát és autonómiát akart adni a szlávoknak. Így tragikus módon az útjába került a nagyszerb állam (Boszniával és Horvátországgal együtt) megvalósítására törekvő egyes szélsőséges, a terrorcselekmények végrehajtásától sem visszariadó köröknek. A 19. század végétől az európai nagyhatalmak között egyre nőtt a feszültség a világ újrafelosztására irányuló német kísérletek miatt. Maga a merénylet kiváló alkalmat adott ennek a feszültségnek a levezetésére. Egyes osztrák politikusok a merényletet szerb hadüzenetnek tekintették és azt jó oknak tartották a szerb állam elleni katonai fellépésre. Ezt azonban nem önállóan, hanem a Német Birodalom esetleges pozitív állásfoglalását kivárva akarták megvalósítani. A Német Birodalom, mely szemben állt a Brit Birodalommal és Franciaországgal július 5-én a háború támogatásáról biztosította az Osztrák–Magyar Monarchiát.[5]

Ezt osztrák-magyar részről egy elfogadhatatlannak tartott ultimátum követte Szerbia felé. Ebben az osztrákellenes propaganda leállítását követelték és egy osztrák-magyar bizottság részvételét a merénylet körülményeinek kivizsgálásában. Erre reagálva 1914. július 25-én II. Miklós cár bejelentette a háborúra való felkészülését. Az Orosz Birodalom támogatását élvezve a szerbek megváltoztatták azon elhatározásukat, hogy elfogadják az osztrák-magyar ultimátumot és katonai mozgósítást rendeltek elt. Sir George Buchanan szentpétervári brit nagykövet tájékoztatta az oroszokat arra, hogy csapataik teljes mozgósítása a Német Birodalommal való háborúhoz fog vezetni. Az Osztrák–Magyar Monarchia a diplomáciai kapcsolatok megszakítása után, július 28-án hadat üzent Szerbiának, melyet Tisza István magyar miniszterelnök ellenzett. 1914. július 29-én az Orosz Birodalom megkezdte a teljes katonai mozgósítást, melyre válaszul a Német Birodalom ultimátumot küldött az oroszoknak, az angoloknak és a franciáknak. Ezt az első világháború kitörése követte, mely összességében több mint 8,5 millió katona halálát okozta (a halottak, sebesültek és eltűntek száma meghaladta a 37 milliót[9]) és az azt követő, elismerten igazságtalan békeszerződések végül a második világháború kitöréséhez vezettek.[5][10]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Szász Zoltán: Megölték a Ferdinándot?. (Hozzáférés: 2008. október 28.)
  2. ^ a b c d Szász Zoltán: Megölték a Ferdinándot?/A merénylők útja. (Hozzáférés: 2008. október 28.)
  3. ^ a b Szász Zoltán: Megölték a Ferdinándot?/A sikertelen merénylet. (Hozzáférés: 2008. november 1.)
  4. ^ a b Szász Zoltán: Megölték a Ferdinándot?/Gavrilo Princip két lövése. (Hozzáférés: 2008. november 1.)
  5. ^ a b c d A szarajevói pisztolylövés: 90 éve (múlt-kor). (Hozzáférés: 2008. november 2.)
  6. Franz Ferdinand. (Hozzáférés: 2008. november 2.)
  7. Merénylet Szarajevóban (múlt-kor). (Hozzáférés: 2008. november 1.)
  8. Megvan a szarajevói fegyver (múlt-kor). (Hozzáférés: 2008. november 1.)
  9. Encyclopædia Britannica:Worl war I/The last offensives and the Allies’ victory/The last offensives and the Allies’ victory » Killed, wounded, and missing. (Hozzáférés: 2008. december 31.)
  10. Keegan, John. The first world war. London: Pimlico, 65-66. o. ISBN 0-7126-6645-1 (1999) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szarajevói merénylet témájú médiaállományokat.