Dragutin Dimitrijević

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Dragutin Dimitrijevic szerb vezérkari ezredes (barátai baromi hatalmas termete miatt az egyiptomi bikaisten után csak "Ápisz" nak nevezték) fiatal tiszttársaival 1903-ban, - még mint vezérkari százados - létrehozott egy anarchista szervezetet, s 1903. június 11-én éjszaka Belgrádban kegyetlenül meggyilkolták Obrenovic I. Sándor szerb királyt, s feleségét, Draga Masint. Jellemző a szerb kegyetlenségre, hogy a királyt 19 pisztolylövéssel és ugyanannyi kardcsapással, a királynét pedig 36 pisztolylövéssel és több mint 40 kardcsapással ölték meg, s a gyilkosság után meztelen holttestüket az emeletről kidobták a "Konak" (királyi palota) kertjébe.

Másnap a meggyilkolt királyhoz hű minisztereket és katonatiszteket ugyancsak megölték, s Karagyorgyevic I. Petárt kiáltották ki királlyá, a miniszterelnök pedig Pasic lett. Az összeesküvők kapcsolatban voltak az Orosz cári birodalommal, bizonyítja ezt az, hogy az addig Osztrák-Magyar Monarchiával fennálló barátságos szerb kapcsolat hamarosan ellenségessé változott, a cári Oroszországgal ugyanakkor Szerbia szoros barátságba került.

Ez a külpolitikában is megmutatkozott. Amikor a Monarchia 1908-ban megváltoztatta a megszállt Bosznia-Hercegovina birodalmon belüli státusát, - okkupálásról (megszállás) annektálásra (a birodalomhoz csatolás), - a tartományokra igényt tartó Szerbiában a Monarchia területi épsége ellen olyan mérhetetlen izgatás indult, hogy a Monarchia kénytelen volt Szerbiát ultimátummal kötelezni az izgatást irányító Narodna Odbrana nevű társadalmi szervezet feloszlatására. A Szerb királyság a japán háborútól és az 1905. évi polgári forradalomtól legyöngült Orosz birodalom tanácsára az ultimátumban közölt feltételeket ugyan elfogadta, de az izgatás tovább folyt a Monarchia ellen.

A szerb tisztek által szervezett anarchista összeesküvés, mely eddig Szerbiában a belpolitikai helyzetet kívánta megváltoztatni, 1911-ben - Egyesülés, vagy halál - néven "terror-szervezetté" változott, mert alapszabálya szerint a "terrorista tetteket" előnyben részesítette a szellemi propagandával szemben, s most már idegen országokban is tervezett gyilkosságokat, elsősorban külföldi uralkodók, magasabb rangú főtisztek, kormányfők ellen. A szervezetet más néven "Fekete Kéz"- nek (Cserna Ruka) is nevezték, vezetője a királygyilkos Dragutin Dimitrijevic, - most már vezérkari ezredes, - a szerb titkosszolgálat vezetője lett, helyettesei Vukovic és a rókaképű Tankosic őrnagy voltak. A Fekete Kéz tagjai a szerb hadsereg tisztjei, főképpen törzstisztek, magas rangú szerb kormányhivatalnokok és az I. és II. Balkán-háború véreskezű szerb szabadcsapatainak katonái, - a komitácsik - voltak. Dragutin Dimitrijevic szoros barátságban állt Artamanov ezredessel, az Orosz birodalom belgrádi nagykövetségének katonai attaséjával.

A Fekete Kézzel szemben állt a trónörökös - Sándor régens - és Pasic miniszterelnök is, aki az 1912 és 1913-ban - a két Balkán háborúban - szerzett területeket igyekezett pacifikálni, s nem szívesen keveredett volna háborúba a Monarchiával.

A Fekete Kéz a meghódított területeken katonai közigazgatást, a Pasichoz közelálló főbb kormánytagok és főtisztviselők polgári közigazgatást kívántak bevezetni, emiatt a két szemben álló fél között olyan ellentét alakult ki, hogy Pasic 1914. június 4-én kénytelen volt feloszlatni a szerb parlamentet, s augusztus 1-jére álasztásokat kiírni. (Pasic és hívei azért nem akartak a meghódított területeken katonai közigazgatást, mert sok korrupciót követtek el a pacifikáció során, amit a Fekete Kéz jól ismert.)

A Monarchia Potiorek táborszernagy - Bosznia kormányzója - javaslatára 1914 júniusában a szarajevói és a raguzai hadtest részvételével Boszniában hadgyakorlatot tervezett, amit a Boszniában lakó szerbek provokációnak tekintettek. Mikor megtudták, hogy a tervezett hadgyakorlaton a Monarchia trónörököse személyesen vesz részt, elhatározták, hogy a trónörökös ellen merényletet fognak elkövetni. Ehhez azonban szükségük volt pisztolyokra és bombákra. Miután Boszniában ez nem állt rendelkezésükre, megkeresték Belgrádban tanuló, szarajevói középískolákból kicsapott ismerőseiket, hogy szerezzenek fegyvereket a merénylet végrehajtásához. A Belgrádban tanuló boszniai szerb középiskolások, Gavriló Princip, Trifko Grabez és Nedeljko Cabrinovic nyomdász a Fekete Kéz egyik vezetőjéhez, - Tankosic őrnagyhoz - fordult fegyverekért, aki Dragutin Dimitrijevic ezredessel egyetértett a merénylet végrehajtásával, s a Kragujeváci Arsenalból két pisztolyt és négy kézigránátot adtak a fiúknak a merénylet végrehajtásához, s ellátták őket ciánkálival is, hogy azt a merénylet végrehajtása után vegyék be, s így megbízóikat ne tudják elárulni. A bombák és pisztolyok kezelésére pedig a Belgrád melletti topcsideri katonai lőtéren a Fekete Kézhez tartozó Milán Ciganovic, volt komitácsi képezte ki őket. A fiúk aztán május 18-án elindultak Boszniába, illegálisan átkeltek a Drinán, s a fegyvereket eljuttatták Szarajevóba.

A hadgyakorlatot Tarcin mellett - a szerb határtól mintegy 60 kilométerre - 1914. június 26-27-én a trónörökös részvételével a Monarchia két hadteste megtartotta. Másnap, június 28-án vasárnap, a szerbek szent Vitus napján a trónörökös főherceg feleségével együtt belátogatott Szarajevóba, ahol délelőtt 10 óra tájban Cabrinovic bombát dobott a főherceg gépkocsijára, de az a gépkocsi ponyvájáról lecsúszott, s a mögötte menő gépkocsi alatt robbant fel, s több embert megsebesített. Cabrinovicot elfogták, de mivel a ciánkáli nem hatott, élve került a rendőrök kezére. A trónörökös pedig sértetlenül érkezett a városházára, ahol rövid ünnepség után visszatértek a városközpontba. A gépkocsivezetőket azonban rosszul tájékoztatták a megváltoztatott útvonalról, s a trónörököst és feleségét szállító gépkocsi Potiorek utasítására éppen ott kezdett manőverezni, ahol Princip állt egy üzlet ajtaja mellett, előlépett s néhány lépésről agyonlőtte a trónörököst és feleségét. A ciánkáli nála sem hatott. Délelőtt 11 óra volt.

A Monarchia nyomozói aztán nagyon könnyen feltárták a merénylet résztvevőinek személyét, s azt, hogy a merényletet Szerbiában egy "terrorszervezet" irányította. A Monarchia július 23-án egy 48 órán belül lejáró ultimátumot adott át Szerbiának, melyben a Szarajevóban feltárt adatok alapján megállapítható volt, hogy a merényletet Szerbiában szervezték és irányították, a merénylők a fegyvereket szerb katonai raktárból kapták, ezért követelte a szerb kormánytól, hogy a nyomozást szerb területen folytassák a Monarchia közegeinek bevonásával. A szerb trónörökös és Pasic is nagyon jól tudta (de az antant is), hogy a nyomozás kétségtelenül megállapítja, hogy a Fekete Kéz tagjai, - tehát szerb katonatisztek - a merénylet előkészítői, ha pedig ezt megállapítják, akkor a tiszteket felelősségre kell vonni, esetleg ki kell adni a Monarchiának. Ez pedig az anarchiában vergődő Szerbiában polgárháborúhoz vezetne, ami az országot megsemmisítené. Pasicnak ugyan jól jött volna a Fekete Kéz ily módon történő felszámolása, de a fenyegető polgárháború miatt ezt nem merte vállalni. A diplomácia szemétdombjáról ekkor elővették azt, hogy a Monarchia ezzel a követelésével beavatkozik Szerbia szuverenitásába, ezért - az orosz cár katonai támogatást biztosító távirata után - az ultimátumot elutasították, a Monarchia pedig 1914. július 27-én este 6 órakor a diplomáciai kapcsolatot megszakította Szerbiával. Miután pedig súlyos sérelmének orvoslására más módja nem maradt, másnap - 1914 július 28.-án - a háborút is megüzente a Szerb királyságnak. Ezt követték a Központi hatalmak és Antant államok egymást követő hadüzenetei, amivel kezdetét vette az "első világháború." Az Antant hatalmai - Oroszország, Franciaország és Anglia - pedig vállaltak egy világháborút egy "terrorista" szervezetért, s azt megtűrő országért.

A Központi hatalmak csapatai aztán 1915 őszén tönkre verték a szerb seregeket, az ország teljes területét elfoglalták, a szétvert szerb seregek maradványai aztán Korfura és Görögországba menekültek. A szerb trónörökös és Pasic ekkor megtalálta a módját a Fekete Kézzel történő leszámolásnak, a szervezet vezetőit a menekülő csapatokban szétszórták, Dragutin Dimitrijevic vezérkari ezredest pedig egy koncepciós perben, - a szerb trónörökös ellen elkövetett sikertelen merénylet vádjával - halálra ítélték, s 1917. június 26-án két társával együtt Szalonikiben agyonlőtték.