Morganatikus házasság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A morganatikus házasság uralkodóházak, főnemesi családok férfitagjainak olyan egyházilag érvényes házassága, amelynél a feleség és gyermekei nem részesülnek a férj kivételes jogaiban. A házasság mindazonáltal érvényesnek, az ebből született gyermekek törvényesnek számítottak.

Kempelen Béla különbséget tesz a mésalliance házasság és a morganatikus házasság között; az elsőnél az egyik fél nem bír nemesi ranggal (például egy nemes egy polgár leánnyal), a másodiknál viszont mindkettő fél nemesi származású, csak az egyik magasabb rangú mint a másik. Kempelen szerint a morganatikus házasságnál a nem nemes feleség nemesi rangra emelkedik a kötés után, és a gyermekei minden jogot örökölnek. Azonban a méssaliance házasságnál, amikor egy fejedelmi rangú fél feleségül vesz egy alacsonyabb rangú nőt, a feleség nem emelkedik a férj rangjára és a leszármazottjai a jogait és kiváltságait elveszítik.[1]

Történelmi példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belgium[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dánia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesült Királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görögország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Románia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerbia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • I. Sándor szerb király (Aleksandar Obrenović), anyja akarata ellenére, 1900-ban annak egyik udvarhölgyét, Draga Lunjevicát vette feleségül. Draga királyné az alattvalók körében is népszerűtlenné vált. Három évvel az esküvő után a királyt és királynét egy tiszti összeesküvés résztvevői meggyilkolták.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Morganatische Ehe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Kempelen Béla. (1907). A nemesség. útmutató az összes nemességi ügyekben. Benkő Gyula könyvkereskedése. Budapest (5.o.)
  2. Szluha Márton. (2012). Vasvármegye nemes családjai II. kötet. Heraldika kiadó. 523.o.